Ország-Világ, 1966. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-05 / 1. szám
óránként háromezer utas! Naponta kétszázhúsz repülőgép-pár! Az épületek és várótermek területe: 36 ezer négyzetméter! Öt kilométer hosszú le- és felszállópálya! Ímeg az új belföldi repülőtér a Moszkva melletti Domogyedovóban. A szovjet fővárosban megforduló külföldiek hazatértük után lelkesülten beszélnek a seremetyevói nemzetközi repülőtér korszerű, új üvegpalotáiról, vagy a modern Vnukovo II. légipályaudvar szépségeiről. Domogyedovóról azonban kevesen tudnak. Hiszen ide csak az vetődik el, aki a Szovjetunió középázsiai vagy távolkeleti részeibe igyekszik. Csak belföldi repülőtér! A szintén moszkvai légikikötőnek számító Seremetyevóból, Vnukovóból helikopterrel »szállnak át« ide az utasok. S aztán irány esetleg a 6400 kilométerre lévő Habarovszk, de el lehet jutni innen leszállás nélkül a 12 ezer kilométerre fekvő Kamcsatkára is. Mindössze 15 óra alatt! A bejárati teremben két csoportban, hosszú sorban állnak a mérlegek, hogy az utasoknak ne kelljen várakozniuk. Attól függően, hogy a középázsiai vagy a távolkeleti országrészbe kívánnak utazni, bármelyikhez odamehetnek csomagjukat leméretni, amit aztán a futószalag az alagsoron keresztül a géphez továbbít. Az első földszinti váróterem 180 méter hosszú. Tágas, végig üvegfalú, de olyan tökéletesen szigetelt, hogy bár a gépek közvetlenül előtte állnak, közvetlen közeléből indulnak, búgásuk, motorjuk zaja egyáltalán nem hallatszik be. Szemjon Kirillovics Beznosenko állomásparancsnok vezet körül az épületben, a repülőtéren. A séta kisebb fajta kirándulásnak is beillik. Megmutatja a »mindentudó« tévékészüléket, mely a pihenőkben, várótermekben az utasok rendelkezésére áll. A képernyő alján mikrofon van, amely egy gombnyomásra összeköti a belebeszélőt a fődiszpécserrel, aki képben, szóban ad választ a hozzá intézett kérdésekre. A földszinten hideg-meleg ételeket kínáló büfé, az első emeleten üvegfalú, 500 személyes, elegáns étterem. Az asztalok olyan kényelmes távolságban állnak egymástól, hogy az emberek szinte elvesznek a teremben. És ez az egész épületre jellemző. Itt nem látszik meg az sem, ha sokan vannak. — Távlati célokkal épült és épül ez a repülőtér — mondja Szemjon Kirillovics. — Már azokra az időkre gondolunk, amikor a Szovjetunió távoli tájaira senki sem jár majd vonaton. A természetes közlekedési eszköz a repülőgép lesz. Ezért áll a várótermekben már most háromezer szék a Folytatás a 4. oldalon Részlet a földszinti váróteremből Egymás után érkeznek és indulnak a gépek .