Ország-Világ, 1967. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)

1967-07-05 / 27. szám

PAT­ETI­K­US SZIMFÓNIA IV. Az emlék­művek vasbetonból készülnek ROBOG AZ AUTÓ a seremetye­­vói repülőtérről Moszkva központ­ja felé. Már több, mint tizenöt kilo­métert hagytunk magunk mögött, amikor hirtelen különös látvány bukkan elő. Három bíborszínű, ha­talmas vasbeton »X«, olyan, amilyet nagyon is jól ismertünk a második világháború idejéből. Tankakadály a moszkvai országúton?!! — Mi az ott? — érdeklődöm moszkvai kollégámnál. — Az... egy emlékmű. A múlt évben állították fel... Arra emlé­keztet, hogy a háborúban egészen eddig merészkedett előre két fasisz­ta tank... Megállunk az eredetiségében meg­rázó, háborús emlékmű előtt. Hatal­mas, lapos térség. A végében a há­rom óriási vasbeton tankakadály, előtte egy kicsinynek tűnő kőfal, ahova a virágokat helyezték el. Jobb­ról egy gránitfal, amelyről kemény tekintetű katonaarcok pillantanak a nézőre. És a gránitfalon márvány emléktábla, a következő szöveggel: »A főváros hős védőinek Moszkva és a moszkvai kerület komszomolis­­tái­«. Tavaly december 6-án leplezték le ezt a monumentális emlékművet. Pontosan 25. évfordulóján annak a napnak, amelyen a két előretörő né­met páncélkocsi ennyire megközelí­tette Moszkvát. Egyszer a Vahtangov színházban voltam, és a felvonás közti szünet­ben, amikor az előcsarnokban be­szélgettünk, megszólalt Mihail Lu­­konyin költő: — A színházat a háborúban a ná­ci repülők félig lebombázták ... Fel­építettük ... Máskor észrevettem a repülőtér felé menet egy jelzőtáblát, amelyen A „nyitott könyvek” utcájának, a Kalinyin sugárútnak egyik vasbeton emlékműve .. . így látja a fotoriporter az Ukrajna szálló huszadik emeletéről az épülő KGST palotát, előtte a Kalinyin híddal.(APN — Alekszandr Cseprunov felvételei)

Next