Ország-Világ, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-03 / 1. szám
Jugoszláv rendszámú Opel Rekord. A gazdája megrökönyödött pillantást vet a vámőrökre: »Nekem elvámolni valóm? Ugyan kérem!« A kocsiból csakhamar 10 liter finomszesz (amiből egyetlen csöppet sem szabad behozni) és 4 kiló kakaó kerül elő. Meghatott pillanat, afféle kis jubileum: idén ez a 200-ik szabálysértés. Az árut természetesen elkobozzák. A fiatalember csak a vállát vonogatja, elvették, hát elvették. — Jól ismerem — mondja a vámtiszt. — Nagykanizsára udvarol. A kislány meg éppen a szomszédomban lakik. A múltkor nevetve újságolta, hogy a vőlegénye panaszkodott rám: »Szomszéd nem jó. Mindent elszedi.« Egy kis baj van a líbiai rendszámú Jaguárral. A helyszínen kitölthető vízumba ugyanis két fénykép kell, ami az utasoknál éppen nincsen kéznél. Vajon miért nincs egy fotoautomata a határállomáson? Hamar megtérülne az ára. Megint csak egy jugoszláv Skoda. A kesztyűtartóban és az ülés alatt: 11 liter alkohol. »Istenbizony, nincs több« — szól oda a vámosoknak a kocsi tulajdonosa. És a mellette ülő asszony: »Ilyen csúnyák ezek a magyar vámosok. Többet nem is mondom, hogy magyar vagyok.« Egy hazafival kevesebb. A híd felől farmernadrágos fiú közeledik. Még a sokat tapasztalt határőrök is bámulnak, hiszen ez csak úgy egyszerűen besétál az országba. Semmi ok- 24 óra 3 |2| Az ifjú és az ő mozgó ~bárkocsija Péter, aki besétált az országba