Ország-Világ, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-03 / 1. szám

Jugoszláv rendszámú Opel Rekord. A gazdája megrökö­nyödött pillantást vet a vám­őrökre: »Nekem elvámolni va­lóm? Ugyan kérem!« A kocsi­ból csakhamar 10 liter finom­szesz (amiből egyetlen csöppet sem szabad behozni) és 4 kiló kakaó kerül elő. Meghatott pil­lanat, afféle kis jubileum: idén ez a 200-ik szabálysértés. Az árut természetesen elkobozzák. A fiatalember csak a vállát vo­­nogatja, elvették, hát elvették. — Jól ismerem — mondja a vámtiszt. — Nagykanizsára ud­varol. A kislány meg éppen a szomszédomban lakik. A múlt­kor nevetve újságolta, hogy a vőlegénye panaszkodott rám: »Szomszéd nem jó. Mindent el­szedi.« Egy kis baj van a líbiai rend­számú Jaguárral. A helyszínen kitölthető vízumba ugyanis két fénykép kell, ami az utasoknál éppen nincsen kéznél. Vajon miért nincs egy foto­automata a határállomáson? Hamar meg­térülne az ára. Megint csak egy jugoszláv Skoda. A kesztyűtartóban és az ülés alatt: 11 liter alkohol. »Is­tenbizony, nincs több« — szól oda a vámosoknak a kocsi tu­lajdonosa. És a mellette ülő asszony: »Ilyen csúnyák ezek a magyar vámosok. Többet nem is mondom, hogy magyar va­gyok.« Egy hazafival kevesebb. A híd felől farmernadrágos fiú közeledik. Még a sokat ta­pasztalt határőrök is bámulnak, hiszen ez csak úgy egyszerűen besétál az országba. Semmi ok- 24 óra 3 |2| Az ifjú és az ő mozgó ~bárkocsija­ Péter, aki besétált az országba

Next