Ország-Világ, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-03 / 27. szám
llt fosni KÉRDÉSE Hogyan tekintünk a nyugat-európai diákmegmozdulásokra? A francia, nyugatnémet, nyugat-berlini, olasz és angol ifjúság legutóbbi megmozdulásai élénk érdeklődést váltottak ki világszerte. Az emberek nemcsak figyelemmel kísérték az eseményeket, hanem véleményt is alkottak róluk. A történtek megítélése, tapasztalataink szerint, egyáltalán nem egyértelmű. A sokféle nézet között — a hét kérdésére válaszolva — szeretnénk mi is kifejteni véleményünket. Nézetünk szerint az európai tőkés országokban tapasztalható ifjúsági megmozdulások jellege rendkívül összetett. Sokféle hatás eredményeképpen robbantak ki az események, különböző eszmék befolyásolják a résztvevőket, akik között a legkülönfélébb meggyőződésű, társadalmi helyzetű, szervezeti hovatartozású fiatalokkal találkozhatunk. E sokféleséget figyelembe véve mindenekelőtt, arra kell törekednünk, hogy kiszűrjük az általános jellegzetességeket. Ezt vizsgálva kitűnik, hogy a fiatalok a kapitalista társadalom valamelyik tulajdonsága, következménye ellen lázadtak fel. Hol a gazdasági nehézségek, hol az egyetemi oktatás elmaradottsága vagy az erkölcsi zsákutca váltotta ki lépéseiket. Hatottak rájuk napjaink égető nemzetközi politikai problémái is. Ilyen értelemben a hitelét vesztett kapitalizmus vált az aktivizálódó ifjúság célpontjává. Nem értünk tehát egyet azokkal a burzsoá propagandaszólamokkal, amelyek a diákmegmozdulásokat ,a céltalan lázadásnak, az ifjúkori idealizmus és radikalizmus minden szociális tartalomtól mentes megnyilvánulásainak” igyekeznek feltüntetni, s ezzel elvenni a megmozdulásoknak a burzsoá társadalom rákfenéi ellen irányuló élét. Mindemellett látjuk azt is, hogy a kapitalista rendszernek ezt a kétségtelenül éles kritikáját a nyugati országokban általában kispolgári jellegű diákságra ható különféle szélsőséges nézetek és álforradalmi jelszavak rossz irányba is befolyásolták. Ráadásul az ifjúsági mozgalomhoz tudtak csatlakozni különféle trockista, maoista, anarchista és egyéb csoportok képviselői is, akik a fiatalokat gyakran olyan cselekedetekre bujtogatták és bújtogatják még ma is, amelyek csak ártanak ügyüknek. A nyugat-európai ifjúságnak, ha valóban haladó szerepet kíván játszani, meg kell szabadulnia ezektől a szélsőséges elemektől és nézetektől. Ebben teljes mértékben támaszkodhat az adott országok munkásosztályára, kommunista pártjára. A mi véleményünk megegyezik a francia kommunisták állásfoglalásával: „A diákságnak szüksége van a dolgozók aktív támogatására. A munkásosztálynak adatott meg, hogy döntő szerepet játsszon a haladásért, a demokráciáért, a szocializmusért vívott harcban . . . Ebben a küzdelemben szüksége van szövetségesekre. A diákok, általában a fiatalok, ezek közé a szükséges szövetségesek közé tartoznak.” Az amerikaiak kiürítik Khe Sanh-t Saigoni amerikai tudósítók jelentése szerint az amerikai parancsnokság közölte: kiürítik Khe Sanh támaszpontot. A kiürítés magyarázatául a saigoni amerikai katonai szóvivő elmondotta: „megnőtt az ellenség ütőereje, megváltoztatta taktikáját, nagyobb erők állnak rendelkezésére’. A nemzetközi közvélemény még jól emlékszik rá, hogy amikor a Nemzeti Felszabadítási Front harcosainak támadása kibontakozott Khe Sanh ellen, az Észak- és Dél- Vietnam határa közelében levő előretolt amerikai támaszpontot 6000 válogatott tengerészgyalogos és 3500 ejtőernyős védte. Később újabb hadosztálynyi katonasággal erősítették meg a kulcsfontosságú támaszpont védelmét. A szabadságharcosok támadásaival kapcsolatban a Pentagonban mind sűrűbben emlegették Dien Bien Phu nevét — ezen az elszigetelt francia támaszponton érte a francia expedíciós hadtestet 1954-ben a döntő vereség. A Time értesülése szerint Johnson elnök a vezérkari főnökök egyesített bizottsága előtt kijelentette: „Nem akarok semmiféle átkozott Dien Bien Phu-t”. A felelős amerikai hadvezetők — az AP tudósítója szerint — Saigonban és az Egyesült Államokban is „egész télen át azt hangoztatták, hogy ezt a támaszpontot mindenáron tartani fogják”. A Khe Sanh-i amerikai támaszpont kiürítése a vietnami szabadságharcosok új nagy sikere, amely még inkább aláhúzza az amerikai csapatok volt saigoni főparancsnokának, Westmoreland tábornoknak nemrég tett kijelentését, hogy a délvietnami felszabadító erők „klasszikus katonai értelemben nem verhetők meg”. Képünkön: Sebesült amerikai katona a harcok szünetében. Az amerikai szegények tovább harcolnak Június 25-én az amerikai rendőrök lerohanták és felgyújtották a washingtoni „Feltámadás Várost”. A szegények washingtoni menetének résztvevői azonban az amerikai belügyminisztérium döntése ellenére tovább harcolnak jogos követeléseikért. A tüntetőket vezető Abernathy tiszteletest letartóztatták és 20 napi elzárásra ítélték. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka A Szovjetunió Legfelső Tanácsának június 25-én megkezdődött ülésszakán megvitatták a lakosság orvosi ellátásának megjavítását célzó intézkedéseket, az új házassági és családjogi törvénytervezetet, végül a nemzetközi helyzetet és a Szovjetunió külpolitikáját. Képünkön: a Legfelső Tanács ülésének elnöksége. Teljes erővel folyik az aratás Hazánkban befejezés előtt áll az árpa és megkezdődött a búza aratása. Az állami gazdaságok és téeszek dolgozói mindent elkövetnek, hogy a nagy szárazság miatt viszonylag kisebb termés mellett lehetőleg minden megtermett szemet veszteség nélkül betakarítsanak. Képünkön, kombájnokkal takarítják be az őszi árpát a szentmártonkátai Rákóczi téeszben. MTI-Fotó MTI-Külf. Képszolg. MTI-Külf. Képszolg.