Ország-Világ, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1969-07-02 / 27. szám
JÓ HÍR AZ ELVTÁRSAINKNAK Amikor június 17-én délelőtt, a Kreml György-termében 75 kommunista és munkáspárt 300 küldöttének ajkáról, tucatnyi nyelven felcsendült az Internacionálé, a jobb jövőért küzdő emberiség új harci programmal lett gazdagabb. A nemzetközi munkásosztály himnusza az öt földrész marxista-leninista pártjainak sikeres, eredményes tanácskozását zárta le, amely megtárgyalta korunk legégetőbb kérdését: az imperializmus elleni harc feladatait, és e harc motorja, a kommunista és munkáspártok, minden haladó erő sorainak tömörítését ebben a küzdelemben. Ott álltunk a csillogó csillárok alatt, és leküzdve az ünnepélyes perc okozta megilletődést, igyekeztünk tárgyilagos mérleget készíteni. A világ kommunista pártjai ezt megelőzően 1960-ban tartottak átfogó értekezletet, amelyen elemezték a nemzetközi erőviszonyokat és az azokból következő feladatokat. Az azóta eltelt esztendők alatt nagy változások mentek végbe a világban. Hogy csak néhány példát említsünk: a Szovjetunió megkettőzte gazdasági erejét, hasonló mértékben fejlődött a többi szocialista ország is; a gyarmati rendszer felbomlásának folyamatában teljesen átalakult Afrika képe; forrongásba jött a latinamerikai kontinens Ugyanakkor fokozódott az imperializmus agresszivitása: háborút indított Vietnamban és a Közel-Keleten; folytatta bomlasztó aknamunkáját a szocialista országok ellen. Számos objektív és szubjektív körülmény folytán nézeteltérések támadtak egyes szocialista országok és kommunista pártok között, mindenekelőtt a Kínai Kommunista Párt vezetőinek nagyhatalmi soviniszta, egységbontó politikája következtében. A vízválasztó Mindez a nemzetközi helyzetnek, az imperializmus elleni harc feladatainak új felmérését, kijelölését tette szükségessé a kommunista pártok számára. Ezért kezdeményezte néhány évvel ezelőtt több testvérpárt egy új nemzetközi tanácskozás összehívását. Nyilvánvaló volt, ha a tanácskozás összeül, és sikeres munkát végez, akkor megszilárdul az antiimperialista harc frontja, ha viszont kudarcot vall, súlyos csapást mér a világ haladó erőire. Ennélfogva a tervezett értekezlet bizonyos értelemben vízválasztó lett a nemzetközi politikában. A hivatalos Washington, London (de Peking is) az utolsó pillanatig a tanácskozás kudarcára spekulált. A kommunista pártok egységtörekvéseinek csődjét jósolta hónapokon át, egészen június 5-ig a burzsoá sajtó. Sőt, erről a reményéről még a tanácskozás megkezdése után sem mondott le. Az értekezlet sajtóközpontjában az első napokban a nyugati újságírók egy része állandóan szenzációt szimatolt. A „szenzáció” itt azt jelentette volna, hogy például valamelyik párt kivonul az ülésteremből, hogy a tanácskozás nem képes egységesen állást foglalni a legfontosabb kérdésekben. De többségben voltunk mi, az „ellendrukkerek’, a szocialista országok újságírói és azok a nyugati kollégák, akik velünk együtt várták a Kalinyin sugárúti sajtóközpontban a jó híreket. És szerencsére nekünk lett igazunk. Valójában az értekezlet elejétől az egységtörekvések szellemében folyt le. Egyhangúlag fogadta el a harcoló Vietnam, az arab népek, a görög, az indonéz, a haiti kommunisták, demokraták iránti szolidaritási okmányt, a békefelhívást, a Lenin-centenárium megünneplésére felhívó dokumentumot. Az alapvető kérdéseket összefoglaló és harci programul szolgáló fődokumentumot ugyancsak magáévá tette a túlnyomó többség, egyedül a dominikai testvérpárt delegációja vetette el teljes egészében ezt a nagy fontosságú okmányt. Nemcsak szellemesen, de találóan is mondotta Rodney Arismendi, az Uruguayi Kommunista Párt főtitkára, amikor a tanácskozás záróülésére néhány percre beengedtek bennünket, a kint szorongó újságírókat: „Van egy hírem, amely jó is, rossz is. Jó — elvtársainknak, de rossz azoknak, akik nem egészen barátságosan tudósítottak az értekezletről: a tanácskozás sikeresen fejezte be munkáját.” Minek eredménye a tanácskozás sikere? Az összefűző erők diadala Nem titok, hogy a különböző földrajzi, történelmi, politikai viszonyok között tevékenykedő kommunista pártok különböző tapasztalatokkal rendelkeznek, sajátos taktikát alkalmaznak, sajátos módon ítélnek meg különféle problémákat. Éppen ebben reménykedtek, ettől várták a tanácskozás csődjét azok, akiknek a kommunista akcióegység nincs ínyükre. Nem számoltak azonban azzal, hogy a testvérpártokat elválasztó tényezők sokkal csekélyebbek, mint az őket összefűző erők, a marxista-leninista világnézet, a közös célkitűzések és nem utolsósorban az imperializmus elleni közös harc. Az álláspontok közelebb hozásában kétségtelenül fontos szerepet játszott a gondos és alapos megelőző munka, a tavalyi budapesti konzultatív találkozó, az előkészítő bizottságnak és munkacsoportjának tevékenysége. Végül még közelebb kerültek az álláspontok magán a nagy tanácskozáson is, ahol az egészséges, nyílt, elvtársi vitában elhangzó érvek feltétlenül hozzájárultak a nézetek tisztázódásához, közös nevezőre hozásához. A tanácskozás előkészítésében és megrendezésében kiemelkedő szerepet játszott a Szovjetunió Kommunista Pártja. Nemcsak mint házigazda, hanem mint a nemzetközi kommunista mozgalom legtapasztaltabb harci osztaga — Wladyslaw Gomulka szavaival élve —, első az egyenlők között. A testvérpártok képviselői nagyra értékelték a Magyar Szocialista Munkáspárt érdemeit is az 1968-as konzultatív találkozó lebonyolításában és az azóta folytatott előkészítő munkában. Az MSZMP delegációja aktívan kivette részét magának a nagy tanácskozásnak a tevékenységéből is. Kádár János felszólalását és a sajtóértekezleten elhangzott szavait gondosan elemezték, mind a tanácskozóteremben, mind annak falain túl. Pártküldöttségünk egyik tagja részt vett a tanácskozás szerkesztő bizottságában (abban a szervben, amely rendkívül türelmes munkával formába öntötte az értekezlet dokumentumait), egy másik tagját pedig a tanácskozás titkárságának társelnökévé választották. Amikor ezek a sorok napvilágot látnak, már bizonyára valamennyi pártküldöttség megérkezett hazájába. Az egyes pártok központi bizottsága meghallgatja a delegátusok beszámolóit a nagy tanácskozásról, és az ott elfogadott dokumentumok szellemében kijelölik a feladatokat, újult erővel látnak neki a megsokszorozódott munkának. Mert a moszkvai tanácskozás nem cél, hanem eszköz volt a nemzetközi kommunista mozgalomban. Eszköz, amelynek segítségével új fejezet kezdődik az imperializmus, a háború, a nyomor elleni, a demokráciáért és a szocializmusért folyó küzdelemben. Ennek a közös harcnak az egységokmányát szentesítették Moszkvában aláírásukkal a világ kommunistáinak képviselői. Moszkva, június Kulcsár István A szovjet delegáció a nagy tanácskozáson .