Ország-Világ, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1969-12-03 / 49. szám

MAKAI GYÖRGY: A FEKETE NAPÓLEONTÓL CHE GUEVERÍIC 1 37 Villa ismét legyőzhetetlen Ha Villának azt mondja vala­ki a columbusi akció után, hogy e kétségbeesett vállalko­zásnak köszönheti majd sze­rencsecsillagának feltámadását, alighanem ostoba locsogásként ereszti el a füle mellett. Pedig mégis így történt Ahogy Pershing büntetőexpedíciója egyre mélyebbre hatol Mexikó­ba, úgy erősödik az ellenállás, s nő a rokonszenv Villa iránt. A londoni Times megjegyzi: „Mi­nél távolabb jut Pershing tábor­nok, annál nyilvánvalóbb, hogy a nép Villát támogatja.” Az amerikaiak megtorpannak az első tényleges összecsapás után. Villa, aki felgyógyul és ismét lóra ülhet — miközben az amerikaiak üldözték, hónapokig lábadozott a hegyekben egy sú­lyos sebbel, amelyet egy koráb­bi összecsapás során szerzett —, 1916. szeptember 16-án éjjel vá­ratlanul rajta üt Chihuahuán! H üldözöttből üldötxő A város helyőrsége nem fi­gyel fel arra, hogy a függet­lenségi nap előestéjén százával tódulnak Chihuahuába a pa­rasztok. Senki sem gyanítja, hogy a poncho, a bő köpeny mögött borotvaéles bozótvágó kés és hatalmas mauzer rejlik. Amikor megkezdődik a lövöl­dözés, a tisztek a tűzijáték dur­rogásának vélik. És amikor felharsan a „Viva Villa!” ki­áltás, már késő. Villa tábornok belovagol a város főterére, harcba hívja a lakosságot a Carranza-klikk és az amerikai megszállók ellen! Két hónap múlva már 6000 harcosa van. Megfordul a koc­ka: most már nem Pershing ül­dözi Villát, hanem Villa Per­­shinget! Pancho Villa 1916 októberé­ben kiáltványt intéz a nemzet­hez: ki kell űzni az országból a gringókat, meg kell dönteni Carranzát, el kell kobozni a külföldi társaságok vagyonát. Azoknak az egyszerű emberek­nek kell hatalomra jutniuk, akik megvédik a parasztok és a proletárok érdekeit. Kiáltvá­nya ezekkel a szavakkal vég­ződik. ..Mexikó a mexikóiaké!” Közeledik az Egyesült Álla­mok bekapcsolódása az első vi­lágháborúba, Washington kény­telen megállapodást kötni Car­­ranzával az amerikai csapatok kivonásáról. Pershing expedíciós hadtesté­nek távozása inkább menekü­léshez hasonlít. Villa így szól harcosaihoz: — Nézzétek a gringókat, hogy futnak! Nem tudtak legyőzni bennünket. A gazdagokat szol­gálják, mi viszont a szegénye­ket. Az győz, aki igaz ügyért harcol. Pershing kakasként jött hozzánk és ázott tyúk módjára távozik. Most már csak a köl­nivizes tábornokokkal kell le­számolnunk. Előre, sasok! Utol­só csepp vérünkig harcolunk! Villa egyre merészebb, Észak-Mexikóban jelentős par­tizánállam ura. Tábornokát, a sokoldalúan képzett Felix An­gelest kinevezi ideiglenes köz­­társasági elnökké. Az első ren­delet: Carranzát törvényen kí­vül helyezi! Merész tervet dol­goz ki Carranza elrablására: öt­ven embere az elnöki gárda egyenruhájába öltözik, s be akar hatolni a chapultepeci el­nöki palota parkjába, hogy el­fogja az ott sétáló dán Venust. Az akció nem sikerül, de Vil­la megvigasztalja harcosait: — Ne bánkódjatok, mucha­­chitos, fiacskáim. Ha most nem sikerült, majd sikerül később, de Carranzával végzünk, nem fog természetes halállal meg­halni ... Villa sikereinek mélyebb oka az, hogy a tömegek kezdenek kiábrándulni Carranza üres ígéreteiből. Az új alkotmány körül összecsapnak a mérsékel­tek és a radikálisok, s a bal­szárny nyomására megszületik az akkori világ leghaladóbb al­kotmánya, amely különválaszt­ja az egyházat és az államot, nemzeti tulajdonba veszi a ter­mészeti kincseket, elismeri a sztrájkjogot, kilátásba helyezi a speciális törvényeket a nagy­birtokok részleges felosztására. Ez az alkotmány azonban most már nem elég a munkásoknak és parasztoknak. Carranza pe­dig nagyon is sokallja. Villa ismét szorosan együtt­működik Zapatával. Emiliano Zapata, a zseniális parasztvezér barátai révén értesül az Októ­beri Forradalomról, s rádöbben, hogy Lenin útjára kell lépnie: az urak hatalmát csak a mun­kás-paraszt szövetség döntheti meg! 1918 februárjában ezeket mondja: „Sokat­ nyerne az em­beri igazságosság ügye, ha a mi Amerikánk és a régi Európa nemzetei mind megértenék: a forradalmi Mexikó ügye és a szabadságszerető Oroszország ügye — az egész emberiség ügye. Itt is, ott is vannak mo­hó, kegyetlen és embertelen nagybirtokosok, akik sok nem­zedéken át kizsákmányolták a parasztok tömegeit... Mindkét forradalom az ellen irányul, amit Lev Tolsztoj a »legna­gyobb bűnnek« nevez, a föld gyalázatos bitorlása ellen, hisz a föld mindenkié, akár a víz és a levegő, de a hatalmasok ma­gukhoz ragadták, a hadsereg erejére és az általuk hozott igazságtalan törvényekre tá­maszkodva!” Gajardo két próbája Amikor Carranza értesül ar­ról, hogy Zapata az „orosz út­ra” akar lépni, parancsot ad a Zapata serege ellen harcoló Pablo Gonzales tábornoknak. Zapatának meg kell halnia, még akkor is, ha ez ezrek éle­tébe kerül! Százezer peso vérdíjat tűznek ki Zapata fejére, de hiába. A bérgyilkosok is hiába próbál­koznak. Végül akad egy vállalkozó, Jesus Guajardo ezredes, aki ép­pen hadbíróság előtt áll: meg­erőszakolta egy befolyásos föld­birtokos lányát. Aprólékosan kidolgozzák a haditervet. Guajardo kiszökte­ti a börtönből Zapata egyik ha­lálra ítélt tisztjét, s cserébe csak annyit kér, hogy vigye el leve­lét a parasztvezérnek. A levél­ben közli, hogy haladó nézetei miatt hadbíróság elé állították, s ezért, Carranza ellen akarja fordítani fegyverét: „Elegem van abból, hogy a nép vérét ontsam, harcoljak a földbirto­kosokért és a megvásárolható politikusokért. Zászlóaljam nyolcszáz főből áll. Várom a parancsát, tábornok úr. Rendel­kezzék és én engedelmeske­dem.” Zapata nem bízik Guajardó­­ban, de az ellenség körülzárta, nem válogathat a szövetsége­sekben. Először próbára akarja tenni. Az első próba: parancsot ad Guajardónak, hogy likvidálja Barcenast, egykori harcosát, aki átállt az ellenség oldalára és példátlan kegyetlenséggel gyilkolja a parasztokat. Guajar­do csak azt kéri, hogy Zapata küldje hozzá egyik megbízha­tó emberét, aki tanúja lehet a leszámolásnak. És Guajardo állja a szavát: zászlóaljával rátör Barcenas sza­kaszára, lefegyverzi és agyonlö­veti az árulókat. A második próba: Gonzales elfoglalta Jonacatepec hegyi fa­lut. Zapata megparancsolja Guajardónak, hogy foglalja vissza a falut. Guajardo való­ban támad és győz, a csata után több száz halott és sebesült marad a harcmezőn. Ez a két tett meggyőzi Zapa­­tát arról, hogy Guajardóban ér­tékes szövetségesre lelt. 1919. április 10-én Zapata né­hány testőre társaságában lá­togatóba megy a Chinameca­­birtokra. A hacienda bejárata mellett Guajardo díszőrsége áll. Mihelyt megpillantják Zapa­­tát, sortüzet adnak le a leve­gőbe. Aztán villámgyorsan újra tüzelnek — de ezúttal Zapata- ILA PERSECUSION DE VILLA­ ra és kísérőire! A közeli ház te­tejéről és ablakaiból is gyilkos tűz zúdul rájuk. Emiliano Zapatát szitává lőt­ték. Testét titokban eltemetik, fejét körbehordozzák Morelos állam városaiban és falvaiban. Guajardo 100 000 pesót és tá­bornoki rangot kap.­­ nem követem el Zapata hibáját Most már Pancho Villa a fel­kelő parasztok egyetlen vezére. Carranza vérszemet kap: ami egyszer sikerült, az másodszor is sikerülhet. Chihuahua állam kormányzója 100 000 peso vér­díjat tűz ki az ő fejére is és ke­resi azt az embert, aki eljátsz­­hatná Villával az új Guajardo szerepét. Villa tábornok, az észak­mexikói partizánállam ura gú­nyosan nevet: — Chihuahua kormányzója tíz évvel ezelőtt 10 000 pesót tűzött ki a fejemre. A gringók ezt 50 000-re emelték, don Ve­nus meg 100 000-re. Elég gyor­san nő a fejemre kitűzött díj. De még nem született meg az az ember, aki megkaphatja ezt a jutalmat. Én nem követek el olyan hibát, mint szegény ba­rátom, Emiliano Zapata. Előbb hull el Carranza egy áruló go­lyójától ... Villa nem is sejtette, hogy ez egyszer prófétának bizonyult. (Következő számunkban: Gyilkosság Parralban) Villa üldöztetése. Korabeli népbal­­lada a legendás partizánvezérről, aki kijátssza az amerikai intervenció­­sokat 11

Next