Ország-Világ, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1969-12-03 / 49. szám
MAKAI GYÖRGY: A FEKETE NAPÓLEONTÓL CHE GUEVERÍIC 1 37 Villa ismét legyőzhetetlen Ha Villának azt mondja valaki a columbusi akció után, hogy e kétségbeesett vállalkozásnak köszönheti majd szerencsecsillagának feltámadását, alighanem ostoba locsogásként ereszti el a füle mellett. Pedig mégis így történt Ahogy Pershing büntetőexpedíciója egyre mélyebbre hatol Mexikóba, úgy erősödik az ellenállás, s nő a rokonszenv Villa iránt. A londoni Times megjegyzi: „Minél távolabb jut Pershing tábornok, annál nyilvánvalóbb, hogy a nép Villát támogatja.” Az amerikaiak megtorpannak az első tényleges összecsapás után. Villa, aki felgyógyul és ismét lóra ülhet — miközben az amerikaiak üldözték, hónapokig lábadozott a hegyekben egy súlyos sebbel, amelyet egy korábbi összecsapás során szerzett —, 1916. szeptember 16-án éjjel váratlanul rajta üt Chihuahuán! H üldözöttből üldötxő A város helyőrsége nem figyel fel arra, hogy a függetlenségi nap előestéjén százával tódulnak Chihuahuába a parasztok. Senki sem gyanítja, hogy a poncho, a bő köpeny mögött borotvaéles bozótvágó kés és hatalmas mauzer rejlik. Amikor megkezdődik a lövöldözés, a tisztek a tűzijáték durrogásának vélik. És amikor felharsan a „Viva Villa!” kiáltás, már késő. Villa tábornok belovagol a város főterére, harcba hívja a lakosságot a Carranza-klikk és az amerikai megszállók ellen! Két hónap múlva már 6000 harcosa van. Megfordul a kocka: most már nem Pershing üldözi Villát, hanem Villa Pershinget! Pancho Villa 1916 októberében kiáltványt intéz a nemzethez: ki kell űzni az országból a gringókat, meg kell dönteni Carranzát, el kell kobozni a külföldi társaságok vagyonát. Azoknak az egyszerű embereknek kell hatalomra jutniuk, akik megvédik a parasztok és a proletárok érdekeit. Kiáltványa ezekkel a szavakkal végződik. ..Mexikó a mexikóiaké!” Közeledik az Egyesült Államok bekapcsolódása az első világháborúba, Washington kénytelen megállapodást kötni Carranzával az amerikai csapatok kivonásáról. Pershing expedíciós hadtestének távozása inkább meneküléshez hasonlít. Villa így szól harcosaihoz: — Nézzétek a gringókat, hogy futnak! Nem tudtak legyőzni bennünket. A gazdagokat szolgálják, mi viszont a szegényeket. Az győz, aki igaz ügyért harcol. Pershing kakasként jött hozzánk és ázott tyúk módjára távozik. Most már csak a kölnivizes tábornokokkal kell leszámolnunk. Előre, sasok! Utolsó csepp vérünkig harcolunk! Villa egyre merészebb, Észak-Mexikóban jelentős partizánállam ura. Tábornokát, a sokoldalúan képzett Felix Angelest kinevezi ideiglenes köztársasági elnökké. Az első rendelet: Carranzát törvényen kívül helyezi! Merész tervet dolgoz ki Carranza elrablására: ötven embere az elnöki gárda egyenruhájába öltözik, s be akar hatolni a chapultepeci elnöki palota parkjába, hogy elfogja az ott sétáló dán Venust. Az akció nem sikerül, de Villa megvigasztalja harcosait: — Ne bánkódjatok, muchachitos, fiacskáim. Ha most nem sikerült, majd sikerül később, de Carranzával végzünk, nem fog természetes halállal meghalni ... Villa sikereinek mélyebb oka az, hogy a tömegek kezdenek kiábrándulni Carranza üres ígéreteiből. Az új alkotmány körül összecsapnak a mérsékeltek és a radikálisok, s a balszárny nyomására megszületik az akkori világ leghaladóbb alkotmánya, amely különválasztja az egyházat és az államot, nemzeti tulajdonba veszi a természeti kincseket, elismeri a sztrájkjogot, kilátásba helyezi a speciális törvényeket a nagybirtokok részleges felosztására. Ez az alkotmány azonban most már nem elég a munkásoknak és parasztoknak. Carranza pedig nagyon is sokallja. Villa ismét szorosan együttműködik Zapatával. Emiliano Zapata, a zseniális parasztvezér barátai révén értesül az Októberi Forradalomról, s rádöbben, hogy Lenin útjára kell lépnie: az urak hatalmát csak a munkás-paraszt szövetség döntheti meg! 1918 februárjában ezeket mondja: „Sokat nyerne az emberi igazságosság ügye, ha a mi Amerikánk és a régi Európa nemzetei mind megértenék: a forradalmi Mexikó ügye és a szabadságszerető Oroszország ügye — az egész emberiség ügye. Itt is, ott is vannak mohó, kegyetlen és embertelen nagybirtokosok, akik sok nemzedéken át kizsákmányolták a parasztok tömegeit... Mindkét forradalom az ellen irányul, amit Lev Tolsztoj a »legnagyobb bűnnek« nevez, a föld gyalázatos bitorlása ellen, hisz a föld mindenkié, akár a víz és a levegő, de a hatalmasok magukhoz ragadták, a hadsereg erejére és az általuk hozott igazságtalan törvényekre támaszkodva!” Gajardo két próbája Amikor Carranza értesül arról, hogy Zapata az „orosz útra” akar lépni, parancsot ad a Zapata serege ellen harcoló Pablo Gonzales tábornoknak. Zapatának meg kell halnia, még akkor is, ha ez ezrek életébe kerül! Százezer peso vérdíjat tűznek ki Zapata fejére, de hiába. A bérgyilkosok is hiába próbálkoznak. Végül akad egy vállalkozó, Jesus Guajardo ezredes, aki éppen hadbíróság előtt áll: megerőszakolta egy befolyásos földbirtokos lányát. Aprólékosan kidolgozzák a haditervet. Guajardo kiszökteti a börtönből Zapata egyik halálra ítélt tisztjét, s cserébe csak annyit kér, hogy vigye el levelét a parasztvezérnek. A levélben közli, hogy haladó nézetei miatt hadbíróság elé állították, s ezért, Carranza ellen akarja fordítani fegyverét: „Elegem van abból, hogy a nép vérét ontsam, harcoljak a földbirtokosokért és a megvásárolható politikusokért. Zászlóaljam nyolcszáz főből áll. Várom a parancsát, tábornok úr. Rendelkezzék és én engedelmeskedem.” Zapata nem bízik Guajardóban, de az ellenség körülzárta, nem válogathat a szövetségesekben. Először próbára akarja tenni. Az első próba: parancsot ad Guajardónak, hogy likvidálja Barcenast, egykori harcosát, aki átállt az ellenség oldalára és példátlan kegyetlenséggel gyilkolja a parasztokat. Guajardo csak azt kéri, hogy Zapata küldje hozzá egyik megbízható emberét, aki tanúja lehet a leszámolásnak. És Guajardo állja a szavát: zászlóaljával rátör Barcenas szakaszára, lefegyverzi és agyonlöveti az árulókat. A második próba: Gonzales elfoglalta Jonacatepec hegyi falut. Zapata megparancsolja Guajardónak, hogy foglalja vissza a falut. Guajardo valóban támad és győz, a csata után több száz halott és sebesült marad a harcmezőn. Ez a két tett meggyőzi Zapatát arról, hogy Guajardóban értékes szövetségesre lelt. 1919. április 10-én Zapata néhány testőre társaságában látogatóba megy a Chinamecabirtokra. A hacienda bejárata mellett Guajardo díszőrsége áll. Mihelyt megpillantják Zapatát, sortüzet adnak le a levegőbe. Aztán villámgyorsan újra tüzelnek — de ezúttal Zapata- ILA PERSECUSION DE VILLA ra és kísérőire! A közeli ház tetejéről és ablakaiból is gyilkos tűz zúdul rájuk. Emiliano Zapatát szitává lőtték. Testét titokban eltemetik, fejét körbehordozzák Morelos állam városaiban és falvaiban. Guajardo 100 000 pesót és tábornoki rangot kap. nem követem el Zapata hibáját Most már Pancho Villa a felkelő parasztok egyetlen vezére. Carranza vérszemet kap: ami egyszer sikerült, az másodszor is sikerülhet. Chihuahua állam kormányzója 100 000 peso vérdíjat tűz ki az ő fejére is és keresi azt az embert, aki eljátszhatná Villával az új Guajardo szerepét. Villa tábornok, az északmexikói partizánállam ura gúnyosan nevet: — Chihuahua kormányzója tíz évvel ezelőtt 10 000 pesót tűzött ki a fejemre. A gringók ezt 50 000-re emelték, don Venus meg 100 000-re. Elég gyorsan nő a fejemre kitűzött díj. De még nem született meg az az ember, aki megkaphatja ezt a jutalmat. Én nem követek el olyan hibát, mint szegény barátom, Emiliano Zapata. Előbb hull el Carranza egy áruló golyójától ... Villa nem is sejtette, hogy ez egyszer prófétának bizonyult. (Következő számunkban: Gyilkosság Parralban) Villa üldöztetése. Korabeli népballada a legendás partizánvezérről, aki kijátssza az amerikai intervenciósokat 11