Ország-Világ, 1977. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
R ORSZÁG-VILÁG VÉRES MÁJUS 1. IS 1977. május 1-én pokol szakadt le Isztambulra. Tüzes és rettenetes pokol, amely azonban nem a természet csapásaként zúdult az emberekre. Hanem mert egy (vagy több) emeletes ház tetején hasaló egy (vagy több) orvlövész meghúzta egy (vagy több) gyorstüzelő golyószóró elsütő billentyűjét. Május elsejei merénylet következtében még soha, sehol a világon nem halt meg egy helyen, ilyen rövid idő alatt, enynyi védtelen ember. Ám ami történt, nem véletlenül, s nem előzmények nélkül történt. Igaz, még az sem egészen világos, mekkora volt a zászlók, feliratos táblák, transzparensek alatt összegyűlt tömeg, amelyre az ember csinálta pokol golyósorozatai zúdultak. A nyugati hírügynökségek általában 150—160 ezer emberről beszélnek, azonban a május elsejei nagygyűlést rendező forradalmi szakszervezeti szövetség, a DISK hangsúlyozza: e becslések szándékosan csökkentették a tömeg igazi nagyságát, mert valójában 200 ezer, vagy annál is több ember gyűlt össze május 1. megünneplésére. A villámsorozatok golyói ennek az egész tömegnek szóltak, általános megfélemlítés volt a cél, annak tudatosítása, hogy az életével játszik mindenki, aki nyíltan közösséget mer vállalni a török munkásosztály ügyével. Sőt, nemcsak a munkásosztály, hanem a liberális burzsoázia célkitűzéseivel is. A villáimsorozatok annak a szakszervezeti szövetségnek is szóltak, amely úgy véli: Bulent Ecevit ellenzéki vezér (volt miniszterelnök) visszatérése az október helyett június 5-ére előbbre hozott választások eredményeként elfogadható lehetőség a munkásosztály számára. De Ecevitről, s az események más összefüggéseiről még lesz szó ... Egyelőre a helyszínről. Tudatták a jelentések, hogy az isztambuli véres május elsejei tragédia színhelye a Taksim tér volt. Lazán beépített tér, néhány száz méternyire a Boszporusz partjától, négy széles sugárút torkollik a térbe, amelynek középpontjában emelkedik a Török Köztársaság alapítójának, nagy fiának, Kemal Atatürknek az emlékműve. A tér jobb oldalán áll az isztambuli opera épülete, s ugrásnyira vannak a nagy és modern szállodák, meg a rádió központja . . . A szállodák . . . Északra a Hilton, délre a Plaza, délkeletre a Park Hotel. Ebben az esetben a szállodák közelsége azért említésre méltó, mert falaik között laktak a város legfontosabb külföldi vendégei, köztük a megszaporodott számú külföldi tudósítógárda. És ami a jelenlegi törökországi helyzetben ugyancsak lényeges: a Taksim tértől három-négyszáz méternyire találhatók a műszaki egyetem épülettömbjei. Valamikor egyetemi városok voltak ma kísértetvárosok. Amióta tombol, és egyre fokozottabb erővel tombol az erőszak Isztambulban is, a műszaki egyetemen sincs oktatás, a laboratóriumokban senki sem végez tudományos kutatást, senki sem folytat kísérleteket. A diákság politikailag polarizálódott, a jelentések folyvást jobb- és baloldali diákok gyakran halálos kimenetelű összecsapásairól, „ütközeteiről” szólnak. Nos, vázlatosan ez a helyszín, a Taksim tér: mindenki így beszél róla, így emlegeti. Úgy látszik, a nagy zűrzavarban elfelejtették, hogy a térnek ma már más a neve. Cumhumilet Meydani a tér neve. Azaz:" Köztársaság tér ... Az isztambuli vérengzés tetteseit — úgy mondták — a szélsőbaloldaliak, a maoisták soraiban kell keresni. Erre semmiféle bizonyíték nincs. A sortüzek után ugyanis a tettesek fegyvereikkel nyomtalanul eltűntek. Természetesen a hatóságok nem maradtak tétlenek: lecsaptak azokra, akik kéznél voltak. Börtönbe hurcoltak több száz embert a nagygyűlés részvevői közül. Miért? A válasz furcsa: „A nyomozás érdekében . ..” Igen, bármily elképesztő is, a nyomozás érdekeire hivatkozva zsúfolták tele az isztambuli politikai titkosrendőrség celláit azokkal, akik maguk is az áldozatok között lehetnének. Érthetetlen? Talán nem egészen. De nézzünk egy helyszíni beszámolót. Részlet az angol Reuter hírügynökség egyik tudósításából. ..Amikor a golyózápor a téren összesereglett tömegre hullott, pánik tört ki. Az orvlövészek (többes szám! — A szerk.), akik a környező lapos tetőkön bújtak meg, tűzpárbajt vívtak a rendőrökkel, miközben a megzavart és megrettentett tömeg mene-