Ország-Világ, 1983. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-06 / 27. szám
értelmű, hogy az erők egyensúlya valamennyiünk biztonságának záloga. Az amerikai politika olyan veszélyt idéz fel, amely könnyen végzetessé válhat az egész emberiség számára — az atomháború veszélyét. (Egyébként hamisak azok az imperialista vélemények, amelyek szerint a nukleáris háború megnyerhető, vagy egy földrészre korlátozható. Európa népei békemenetekkel, a fegyverkezés és rakétatelepítés elleni tömeges akciókkal, tízmilliókat mozgósító béketüntetésekkel fejezik ki tiltakozásukat az amerikai kormány tervei ellen.) Katonai fölény mindenáron? A kérdés — legalábbis a szocialista országok részéről — nem kíván választ. Hiszen ezt a választ már megadta a Szovjetunió hat és fél évtizedes története, a szocialista országok közösségének emberöltőnyi békés fejlődése. A Szovjetunió és szövetségesei külpolitikájának korábban megfogalmazott elvei változatlanul érvényesek ma is: békében akarunk dolgozni és élni közeli és távolabbi szomszédainkkal egyaránt, nem veszélyeztetünk senkit, de nem is tűrjük el, hogy bennünket veszélyeztessenek. Aggasztóan sötét felhők sűrűsödnek a nemzetközi politika égboltján. Néhány nyugat-európai NATO-országban már megjelentek az új amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták szálláscsinálói. Minőségileg új fegyverrendszerek jelennek meg az imperialista államok hadseregeinek arzenáljában. S a militarizálás veszélye már a bolygónkat körülvevő világűrt is fenyegeti. A moszkvai nyilatkozat ennek a megakadályozása mellett is állást foglal. Hiszen nem elviselhető a gondolat, hogy azzal a tudattal éljünk: fejünk felett állandóan mindennél borzalmasabb szuperfegyverek keringenek, amelyek csak egy gombnyomásra várnak, hogy a pillanat törtrésze alatt országrésznyi területeket töröljenek el a föld színéről. És vajon vég nélkül csavarható-e a katonai kiadások már most is elviselhetetlennek tűnő prése? Hiszen az értelmetlenül elfecsérelt dollármilliárdoknak és a ránk kényszerített fegyverkezésre felhasznált rubelmilliárdoknak ezernyi más, hasznos, a békés életet szolgáló helye lenne. A legelvakultabb „héjáknak” is be kellene végre látniuk: a Szovjetunió és szövetségesei nem engedhetik és nem is engedik meg saját biztonságuk érdekében, hogy bármilyen katonai nagyhatalom vagy tömb jelentős és tartós fölényre tegyen szert. Amint Jurij Andropov közölte is, ha szükség lesz rá, meg fogjuk tenni a megfelelő ellenlépéseket A Varsói Szerződés tagállamai már korábban leszögezték, s legutóbb a januári prágai ülésen elfogadott politikai nyilatkozatukban ismételten megerősítették: elengedhetetlen, hogy a két katonai tömb felelős vezetői a tárgyalóasztal mellett tisztázzanak minden vitás kérdést, s az elmúlt évek során kialakult relatív erőegyensúly állapotából kiindulva haladéktalanul térjenek át a meglévő fegyverrendszerek szintjének kölcsönös, az erőviszonyokat és a kölcsönös biztonsági érdekeket mindenkor szem előtt tartó csökkentésére. Ezt a célt követték az azóta felvetett újabb és a megismételt korábbi áthidaló javaslatok, amelyek kedvező feltételeket teremtenének a tárgyalások sikeres lebonyolításához. A realitásokból kiindulva A mostani csúcstalálkozó résztvevői változatlanul egyetértettek abban, hogy semmilyen világproblémát nem lehet katonai úton megoldani. Minden ellenirányú törekvés ellentétes Európa és az egész világ népeinek alapvető érdekeivel. Éppen ezért a Varsói Szerződés tagállamai készek minden erőfeszítést megtenni a nyitva álló kérdések tárgyalásos rendezéséért, de határozottan fellépnek az erőegyensúly megbontását célzó bármilyen kísérlet ellen. Elvi álláspontjuk — hangsúlyozta a közös nyilatkozat —, hogy napjaink Európájának területipolitikai realitásai sérthetetlenek. A Szovjetunió és a szocialista országok eddigi egész politikája arra irányult, hogy a helsinki záróokmány szellemének megfelelően az élet minden területén együttműködésre, egymás jobb megértésére törekedjék. Ennek legfontosabb feltétele, hogy Európa fölül elháruljon a nukleáris katasztrófa fenyegető veszélye, földrészünk valóban a béke kontinensévé váljék. A moszkvai nyilatkozat nem fenyeget, csak összegez és a józan észre apellál megalapozott javaslataival. Kifejezi azt a reményt — mely az egész emberiség reménye —, hogy bármilyen nyugtalanítóak is napjaink politikai fejleményei, végül is a józan ész mindenütt felülkerekedik. ország-vilAo□