Ország-Világ, 1988. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1988-01-06 / 1. szám

BEN PRÁGA - A Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizott­ságának ülése, kéré­sére felmentette a főtitkári tisztségből Gustav Husákot (aki megtartotta államel­nöki funkcióját), és Milos Jakest nevezte ki a helyére. Az ülés határozatot hozott a gazdasági mechaniz­mus átalakításáról. BUDAPEST - átadták az idei építészeti nívódíjakat, amelyeknek érdekessége, hogy évek után ismét díjat kapott egy lakótelep. Képünkön a díjazott káposztás­megyeri lakótelep, amelyet a 43-as Állami Építőipari Vállalat épített. GAZAI ÖVEZET — A biztonsági tanács közvetlenül karácsony előtt határozatban ítélte el Izraelt a meg­szállt gázai övezetben folytatott erőszakos politikája miatt. A súlyos összecsapások a palesztinok és az izraeli katonaság között karácsony és újév között is folytatódtak. Képünkön: fiatal palesztin tüntetők a győzelem jelét mutatják. MIHAIL GORBACSOV ÚJ KÖNYVE Felhívás párbeszédre Példás gyorsasággal jelentette meg a Kossuth Könyvkiadó és a Pallas Lap- és Könyvkiadó Mihail Gorba­csov Átalakítás és új gondolkodás című legújabb könyvét, amelyet a szerző egy amerikai kiadó felkérésé­re írt. A 250 oldalas kötet orosz és angol nyelven egyszerre jelent meg a Szovjetunióban és az Egyesült Ál­lamokban, az októberi forradalom hetvenedik évfordulójának előesté­jén. Másfél hónap elteltével pedig a magyar olvasó is kézbe vehette az SZKP főtitkárának az új szovjet po­litikai irányvonalat elemző, szemé­lyes hangvételű, publicisztikai írását. A magyar kiadók gyorsaságát, a mű politikai jelentősége mellett, in­dokolta az a tény is, hogy hazánk­ban egyre fokozódik az érdeklődés a Szovjetunióban zajló változások iránt. A magyar olvasó a könyvből megismerheti a politikai döntéseket előkészítő, elemző-értékelő munkát, betekintést nyerhet a főtitkár gon­dolataiba. Politikai esszé ez a könyv: a történelmi tények, a gazdasági és politikai feladatok bemutatása köz­vetlen, egyéni hangvételű. A pe­resztrojka és az új gondolkodás té­teleit immár dokumentumok tartal­mazzák — a rájuk jellemző hivata­los hangnemben. A diplomáciai nyelv évszázadok során csiszolt, de sablonos formuláit használta Mihail Gorbacsov, amikor a világ számos vezetőjével találkozott és tárgyalt. Ezt a könyvet azért írta, mert a vi­lág valamennyi állampolgárával akarja megosztani gondolatait, ezért használja a közvetlen hangnemet. Tudatosan nem terheli túl a könyvet adatokkal, számokkal, részletekkel sem a Szovjetunió fejlődésének het­ven esztendejével foglalkozva, sem pedig akkor, amikor a történelmi ta­nulságok tükrében, korunk igényei­hez igazodva fogalmazza meg a ten­nivalókat. A tények és a számok benne vannak a dokumentumokban és a tudományos munkákban. Gor­bacsov könyvében fontosabb a töp­rengés az átalakításról, azokról a problémákról, amelyekkel a szovjet társadalom szembe találja magát e történelmi fontosságú reform meg­valósítása során. Az olvasók között lesznek a szer­zővel azonos elveket vallók, és lesz­nek más ideológiákon nevelkedettek egyaránt. Mihail Gorbacsov számol azzal, hogy nem mindenki osztja majd nézeteit, nem mindenki ért egyet valamennyi gondolatával. Mondatokba foglalt „töprengései” egy képzeletbeli dialógusnak csupán egyik pólusát alkotják. A könyvben felvetett kérdésekre az olvasónak is meg kell adnia a saját válaszait, akár megegyeznek a szerző vélemé­nyével, akár eltérnek attól. Ez pedig őszinteséget feltételez és követel meg írótól, olvasótól. Erre szolgáltat példát egyebek között a könyvnek az a része, amelyben a szerző fel­tárja azokat a hiányosságokat is, amelyek nap mint nap adódnak a gyakorlati munka során. Sőt azt is elismeri, hogy az átalakítás nehe­zebb, mint korábban képzelték. A nehézségek azonban egy pillanatra sem ingatják meg a szovjet főtitkárt abban a hitében, hogy amit elkezd­tek, helyes, és ezen az úton kell to­vább menni. A könyv tetemes részét — csak­nem felét — az új politikai gondol­kodás, az új külpolitikai filozófia taglalása teszi ki. A szerző elismeri, hogy a belső fejlődéshez, a kitűzött célok eléréséhez a Szovjetuniónak érdeke a nemzetközi helyzet további normalizálása, de azt is hangsúlyoz­za, hogy a béke egyúttal az egész vi­lágnak objektív szükséglete, mivel napjainkban az emberiség olyan példátlan feladatokkal találja szem­be magát, amelyek közös megoldása nélkül jövője kérdésessé válik. A nukleáris világégés veszélyének ár­nyékában tarthatatlan Clausewitz klasszikus tétele, amely szerint a há­ború a politika folytatása, csak más eszközökkel. Korunk politikai reali­tásának azon kell alapulnia, hogy a világ — az eltérő társadalmi rend­szerek léte ellenére — bizonyos ér­telemben egységet alkot, legfőbb ösz­­szekötő kapcsa a kölcsönös egymás­rautaltság. „A gyanakvás és az el­lenségeskedés helyett bizalom, a fé­lelem egyensúlya helyett az értelem és a jóakarat egyensúlya, a szűk nemzeti önzés helyett együttműkö­dés” — így foglalja össze Mihail Gorbacsov a Szovjetunió legfonto­sabb külpolitikai céljait, amelyekre az új külpolitikai koncepció épül. A szerző kényszerből pontot tesz könyve végére, bár mélységes meg­győződése, hogy a könyv nincs befe­jezve. A folytatást napjaink ese­ményei, a célok elérése érdekében végzett munka jelenti. ORSZÁG-VILÁG | 3 |

Next