Ország-Világ, 1989. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-04 / 1. szám

ft sí llímoüfiinnsiteipípifiíi nÉpfci MIMI 111 mm liüUUillUULEU w\m ÜÜIMM avagy kincsek a kereskedelmi csomagolás történetéből Hányszor hallhattuk, olvashat­tuk még az utóbbi években is, mi nem tudjuk megfelelő mó­don tálalni termékeinket. A leg­jobb áru sem kelendő a világ­piacon, ha nem csábító és nem hibátlan a „ruhája”. Mi nem tu­dunk szépen, korszerűen cso­magolni. Nem tudunk? Vagy csu­pán elfelejtettünk...? Az Iparművészeti Múzeum bensőséges hangulatú kiállítása mintha néma és szemrehányó fejcsóválás lenne, s ugyanakkor beszédes válasz is a kishitű so­­pánkodásra. Pedig a kiállító nem tesz mást, mint vitrinjeiben do­bozokat (skatulyákat!), tokokat, szelencéket, üvegcséket mutat be. A kereskedelmi csomagolás esz­közeit — a biedermeiertől a sze­cesszióig. S a francia, angol, olasz és osztrák tárgyak mellett szép számmal akadnak magyarok is. A kiállítási anyag részben a múzeum tulajdona, részben ma­gángyűjteményekből származik. S nézve, nézegetve a hangulatte­remtésre oly alkalmas holmikat, kissé fájdalmas, torokszorító ér­zés támadhat bennünk. Lehet, hogy e tárgyak alkotói úgy érez­ték : ők örökké fognak élni... ? Ezért készítettek „bombabiztos” kalapskatulyát, örökéletű tokocs­­kát a manikűrkészletnek, erős és díszes bádogdobozt a teának, ci­garettának, aranypapírral ékes falemezt az édességnek... Ezek a gondosságot, hitet és harmó­niát sugárzó csomagolóeszközök készítőiket akár kétszáz évvel is túlélték. Igaz, közben gyakran funkcióváltáson estek át: mond­juk a rózsás bonbonosdobozban szerelmes leveleket tartottak, vagy fontos családi iratokat Kug­­ler Henrik „Gerbeaud” feliratú fadobozában ... Végül azonban — szerencsére — e megőrzött hol­mikból múzeumi tárgy lett. Tör­téneti értékük és szépségük mel­lett a puszta létükkel is figyel­meztetnek arra, hogy a rangos csomagolás hozzátartozik az el­adás művészetéhez. NÉMETHI GYÖRGYI FOTÓ: ZAY PÉTER ORSZÁG-VILÁG I 3

Next