Ország-Világ, 1989. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-04 / 1. szám
ft sí llímoüfiinnsiteipípifiíi nÉpfci MIMI 111 mm liüUUillUULEU w\m ÜÜIMM avagy kincsek a kereskedelmi csomagolás történetéből Hányszor hallhattuk, olvashattuk még az utóbbi években is, mi nem tudjuk megfelelő módon tálalni termékeinket. A legjobb áru sem kelendő a világpiacon, ha nem csábító és nem hibátlan a „ruhája”. Mi nem tudunk szépen, korszerűen csomagolni. Nem tudunk? Vagy csupán elfelejtettünk...? Az Iparművészeti Múzeum bensőséges hangulatú kiállítása mintha néma és szemrehányó fejcsóválás lenne, s ugyanakkor beszédes válasz is a kishitű sopánkodásra. Pedig a kiállító nem tesz mást, mint vitrinjeiben dobozokat (skatulyákat!), tokokat, szelencéket, üvegcséket mutat be. A kereskedelmi csomagolás eszközeit — a biedermeiertől a szecesszióig. S a francia, angol, olasz és osztrák tárgyak mellett szép számmal akadnak magyarok is. A kiállítási anyag részben a múzeum tulajdona, részben magángyűjteményekből származik. S nézve, nézegetve a hangulatteremtésre oly alkalmas holmikat, kissé fájdalmas, torokszorító érzés támadhat bennünk. Lehet, hogy e tárgyak alkotói úgy érezték : ők örökké fognak élni... ? Ezért készítettek „bombabiztos” kalapskatulyát, örökéletű tokocskát a manikűrkészletnek, erős és díszes bádogdobozt a teának, cigarettának, aranypapírral ékes falemezt az édességnek... Ezek a gondosságot, hitet és harmóniát sugárzó csomagolóeszközök készítőiket akár kétszáz évvel is túlélték. Igaz, közben gyakran funkcióváltáson estek át: mondjuk a rózsás bonbonosdobozban szerelmes leveleket tartottak, vagy fontos családi iratokat Kugler Henrik „Gerbeaud” feliratú fadobozában ... Végül azonban — szerencsére — e megőrzött holmikból múzeumi tárgy lett. Történeti értékük és szépségük mellett a puszta létükkel is figyelmeztetnek arra, hogy a rangos csomagolás hozzátartozik az eladás művészetéhez. NÉMETHI GYÖRGYI FOTÓ: ZAY PÉTER ORSZÁG-VILÁG I 3