Ország-Világ, 1885 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1885-07-04 / 27. szám

ft . — Parancsoljon. Szolgálatára állok, — ajánlkozik a gavallér s nagy előzékenységgel hajlong a művésznő előtt. — Lássa, én ezt a kedves napot emlékezetessé akarom tenni, megszállt a jótékonyság szelleme; szeretném az öntől kapott bokrétát kisorsolni — jótékony czélra. Mit szól hozzá: lehetséges ez?! — Oh, kérem, azonnal! — válaszol Zoltán s pár percz alatt megkezdődik a toborzás. Az eszmén lelkesedéssel kap az egész társaság. Mindenki siet számot venni. Maga Zoltán, csakhogy a művésznőnek kedveskedjék, húszat vásárol. Nem telik bele fél óra, közel ötszáz forint gyűl össze. Zoltán dicsőségtől sugárzó arczcal kézbesíti a pénzt a művésznőnek. Az mosolyogva veszi át, összecsomózza s e szavakkal nyújtja vissza Zoltánnak : — Ismerek egy szegény asszonyt a fővárosban. Valamikor úri módban élt, most a nyomorral küszködik. Pedig jóra való, becsületes teremtés, kis fiáért él-hal. Azon a szegény asszonyon kivánnék segíteni . . . lesz oly szíves, holnap postára teszi a pénzt? — A legnagyobb készséggel, — felel Zoltán. — Az adresse itt van, szól a művésznő s egy névjegyet ad Zoltánnak. A gavallér elolvassa a czímet, vörös lesz, mint a pipacs, valamit dadog s elkotródik, mint a szemmel megvert kutya . . . ... Eörsy Zoltán eltűnt Balaton-füredről. Vajmi ritkán szoktunk megemlékezni azokról a névtelen hősökről, akik nem ismerve éltető napsugárt és erdőknek enyhüdő rejtekét, az örök sötétség éjjelében vívják szünetlen harczaikat és aratják az általuk legkevésbé élvezett diadaloknak szakadatlan lánczolatát; csakis ha valami nagy szerencsétlenség apasztja meg számukat, fordul feléjök egykét órára a közrészvét és figyelem, hogy csakhamar újra átadja a feledésnek a nemzet csöndes és láthatatlan munkásait. Méltó és dicséretes dolog volt tehát, hogy az országos kiállításon, ahol a hazának minden igyekvő és munkás fia szabadon bemutatható szorgalmának és ügyességének gyümölcsét, a bányamunkásoknak és egyáltalán a bányászattal és kohászattal foglalkozóknak tág teret nyitottak arra, hogy terményeik és azok alkalmazásának bemutatásával ne csak megismertessék hazánknak megmérhetetlen földalatti kincseit, de egyúttal élénken emlékünkbe rójják, hogy mennyi bajjal, fáradsággal és nehéz munkával jár azoknak elhódítása, napvilágra hozása és kellő feldolgozása. És örömmel kell konstatálnunk, hogy a hazai bányászat és kohászat — ide értve a vas- és aczélgyárak termékeit is — oly gazdagon és kimerítően és a mellett oly rendszerességgel és nagy szakértelemre valló ügyes rendezésben van képviselve, hogy kiállításunk e része csakugyan méltó ahhoz a kiváló szerephez, amely Magyarországnak bányászati tekintetben a többi európai államok között jutott. Nem vélünk csalódni, ha e szép siker érdemének java részét a bányászati országos szakbizottság elnökének, Zsigmondy Vilmos európai hírű szaktekintély és Selmecz- bánya érdemes képviselőjének számlájára írjuk. Csakugyan az ő érdemeinek köszönheti Szápáry gróf, hogy ez egyszer osztatlan dicséretben részesül. Tudni kell ugyanis, hogy a bányászati tárgyak nagy része a külön bányászati és földtani csarnokon és számos magán és társulati pavillonon kívül a pénzügyminiszteri pavilonban van elhelyezve, s így jut ki a dicséretből a gazdájának is. Akik a magyarországi bányatermelést komolyan kívánják tanulmányozni, azoknak figyelmébe ajánljuk a debreczeni csárda mögött és a horvát pavillonnal szemközt álló, az építési iparral egy fedél alá került bányászati csarnoknak a részletes megtekintését. A mineralógia kedvelői váltig gyönyörködhetnek itt az összes magyarországi érczek és ásványok szebbnél szebb, helylyel-közzel ritka nagyságú és értékű példányaiban , a máramarosi tiszta kősó ragyogó kristályaitól kezdve, a barna és fekete kőszén, a mészpátok és kvarczok számtalan változatai, a különböző fém- és csillogó vasércek egész a körmöczi termésaranyig rendszeres gyűjteménybe foglalva képezik anyagát hazai bányászatunk különböző ágainak. Az egyes kiállítók közül a felső-magyarországi bányapolgárság kiállítása tűnik ki, ahol a gyönyörű rózsaszínű tárcsaréz és hatalmas réztáblák, továbbá a medencében foglalt tükröző kéneső (higany) a benne úszó vasgolyóval vonják magukra a járókelők figyelmét. Nem kevésbé érdekesek úgy tartalmuknál, mint ügyes és csinos berendezésüknél fogva a gömörmegyei bánya és kohóbirtokosok. Fülöp Koburg herczeg, a salgótarjáni kőszénbánya, Andrássy Manó gróf és a szalóczi vasgyár kiállításai. Speczialitás gyanánt említhetők a Széchényi Béla gróf keletázsiai utazásából magával hozott kövület- és kőzetgyűjteménye és a Lóczy Lajos földtani kutatásait föltüntető geológiai térkép. Tudományos szempontból kétségtelenül a m. kir. földtani intézet kiállítása érdemli meg a legnagyobb elismerést, amelyben a magyarországi építőkövek 400 darabból álló igen tanulságos gyűjteményén kívül különösen a dunántúli kerület gyönyörű kivitelű részletes geológiai térképe fogja a szakértők figyelmét lekötni. Ezzel befejezvén rövid sétánkat a bányászati csarnokban, tovább siethetünk; a vasipar iránt különösen érdeklődők útközben bizonyosan betérnek még a rimamurány-salgótarjáni vasmű és a brassói bánya és kohó részvénytársaságok külön pavillonjába, ami azonban bennünket Pel ne tartóztasson abban, hogy egyenesen a pénzügyminisztérium díszes csarnokába siessünk. A főbejáraton belépve, két csinos kivitelű architektonikus oszlopot pillantunk meg, amelyeket bízvást fehér márványból és gránitból állónak gondolnánk, ha a katalógus meg nem tanítana, hogy bizony azok tiszta fehér és tiszta barna sóból valók. A sóanyagnak ilyetén való feldolgozását egy üvegszekrénybe elhelyezett különféle apróbb tárgyakon is tapasztalhatjuk; senki sem hinné, hogy nem üvegből készültek az átlátszó kis mókusok, kutyák és macskák; nagyobb csalódás okáért még egy pár csésze és likőrös pohárka is ott fényeskedik tiszta kősóból faragva. Legtöbb nézője azonban az összes sótárgyak és termények közül az akna-sugatagi és akna-szlatinai máramarosmegyei bányák sóból kifaragott s úgy a bánya belsejét, mint a fölötte elterülő telep hű képét feltüntető rendkívül sikerült mintáinak akad. Legfölül magát a külső A MI KIÁLLÍTÁSUNK. BÁNYÁSZAT, KOHÁSZAT. HA VIRÁGNAK MEG ANGELO DALL’C 440 B S Z Á G • V I L Á G, 1885.