Ország-Világ, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-12 / 2. szám

1908 ORSZAS-UILAS 0­8) fogb­aga Petőfi ismeretlen költeményei és prózája. A Petőfi-társaság 1908. évi január 6-án tartott közgyűlésén bemutatta Kéry Gyula, Gróf Teleki­ Sándorhoz. Te elfáradsz, míg őseidnek Végig tekintesz névsorán. Én jóformán azt sem tudom, hogy Ki és mi volt a nagyapám. Te fényes, csilláros teremben Bársony pólyában születél, Én szalmazsákon születem egy kis mécs borongó fényinél. Téged sétára cifra hintón Négy, öt szép drága ló ragad, Én az apostolok postáján Viszem sétára magamat. Bősége van mindennek nálad, Amit kíván a száj s a szem, Nekem ma még csak van mit enni, Holnap talán már éhezem. Szóval: nagy úr vagy és én koldus, S mégis légy büszke rá, igen, Légy büszke rá, jó gróf druszám, hogy Itten nyugodtál keblemen. Mert hejh, nem mindenik nagyúrnak jut a szerencse, elhihetd, Hogy megöleljem s barátomnak Nevezzem, úgy, mint tégedet. S mért tettem ezt ? mert... de nem szükség, Hogy elbeszéljem érdemed, Már az elég dicséretedre, Hogy itt könyvemben áll neved. (Koktó.) Petőfi Sándor: Láttál-e a róna felett... Láttál-e a róna felett Elszállni madársereget, Ha rája lövének ? Így szállnak az évek ! Egy pillanatig Még hallani szárnysuhogásaikat, Már a másikban alig Kisérheti a szem a kétes utat, Mely röptűk iránya, Melyet hasitottanak egyre rohanva; És annak utánna Se’ hire, se’ hamva Az egész karavánnak. S te állsz a néma, a puszta határon, Tűnődve: mi volt ez? való-e vagy álom ?. (Pest.) Petőfi Sándor: Előszó. A mai nap reám nézve ünnepélyes nap. Ma — január 1. 1847. — múltam huszonnégy éves s lettem e szerint nagykorúvá. Szokásom volt eddig minden új évben (annyival inkább, minthogy az egyszersmind születésem napja is) az elmúlt esz­tendőt még egyszer átélni emlékezetben; ma azon­ban nem csak a legközelebbi évet gondoltam vissza, hanem egész életemet s különösen írói pályámat. Talán nem lesz éppen helyén kívül, ha élőbeszédül összes költeményeimhez, melyeket most bocsátok sajtó alá, leirom elmélkedésemet azon életszakomról, melyben a tisztelt közönséggel össze­köttetésben lenni van szerencsém; b­írom pedig azon őszinteséggel, mely e hypokrata világban annyinak visszatetsző, amivel én azonban nem igen törődöm. Hogysem tíz barátot szerezzek kép­mutatással, inkább szerzek őszinteségemmel száz ellenséget. Oh, előttem nagybecsű az őszinteség, mert ez jó angyalom ajándéka; bölcsőmbe tette pólyának, s én elviszem koporsómba szemfedőnek ... # * * Irodalmunkban a kritika s a közönség véle­ménye egymástól annyira különböző tán még egy k­órus sem volt, mint rólam. A közönség nagy n^r)­ OLURQR5 Haranghy György amatőr-felvétele. 31

Next