Ország-Világ, 1930 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-19 / 1-4. szám

1930 január 19. BUDAPEST. Irta: NAGY ENDRE. Szeretném, ha végre valaki forró, szivet olvasztó eréllyel megmondaná, hogy csúnya és ártalmas az a hányiveti zamat, amellyel manap Budapestet szidni divat. Hogy a litográf-pátoszos szóval éljek: Budapest „hazánk fővárosa" és ez a szó sehol sem zeng olyan jelentősen, mint a mi kis országunkban. Budapest az egyetlen; ez az a kar, amellyel Nyugatba fogódtunk. Nekem a világ legszebb városa Budapest és ha nincsenek is benne történelmi patinájú műemlékek, mégis költői megilletődéssel tudok sétálgatni benne, mert ezt a várost sugárútjaival nem ez országhoz méretezett középületeivel, márvány rakodópartjaival, sívó homokba varázsolt parkjaival a polgárság nagyratörő akarata teremtette meg. Erre a városra a történelem a maga negatív lenyomatát préselte: itt királyok nem építették kőbe, bronzba a maguk halhatatlanságát, itt gazdag arisztokrácia nem rakódott ki az utcák partjára fényűzésével, itt őrködő várfalak nem mentették át a viharokból a késő évszázadokba a régi élet szerény emlékeit, amelyeket az idő szokott értékben, érdekességben kamatok kamatjával megtetézni. Ami itt szép, gazdag, az mind a mi szépségünk, mi nagyságunk, mi gazdagságunk, adó-atomocskáknak gigászi képződménye; nincs az a szegény ember, aki a kövekben, téglákban meg ne találhatná valahol a maga filléreit. És hogy Budapest nem magyar? Hiszen ez az egy város maga elég lenne, hogy a világ ítélőszéke előtt tanúbizonyságot tegyen a magyarság teremtő és átalakító erejéről. Ebben a városban még Blaha Lujza a nemzeti eszme harcosa volt, mert magyar dalával ki tudta csalogatni a polgárságot a német színházból; egy németnyelvű színigazgató, mert rátért a magyar előadásokra, hálából monopóliumot kapott a Városliget területére; még napjainkban volt, hogy Perczel belügyminiszternek rendelettel kellett a népszerű mulatókra ráparancsolnia, hogy felerészben magyar műsort adjanak. írók, tudósok itt fejlesztették a magyar nyelvet a gondolatközlés leggazdagabb műszerévé. Vegyészek itt boncolják szét laboratóriumokban a magyar termőföldet alkatelemeire, biológusok itt keresik a csírázó mag élettörvényeit. Művészek itt próbálják halavány nyomokban, sejtésekben, sőt álmokban megtalálni a magyar stílus lehetőségeit, innen iparkodnak a modern szükségletekhez meggyarapítva visszasugározni a vidékre azt a „couleur locale“-t, amit — valljuk be — olyan gyérecskén kaptak tőle. Kecskemét fehérre meszelt portái nem magyarok, akár Vladivosztokig mindenütt, százféle nép országútja mentén megtalálni ugyanezt a pallér-stílust; de magyar a városháza zománcos tetejével egy németnyelvű de rajongó magyarlelkű építőművész teremtő akarata folytán. Pedig Budapestnek nehezebb nemzeti városnak lennie Magyarországon, mint Párizsnak, Londonnak, Berlinnek a maga országában, mert a magyar nemzet nem jár évszázadok óta a polgáriasult városi flaszteren, mint a francia, angol, német; itt a nemzeties elválaszthatatlan a népiestől és a vidéki még mindig hajlandó tőle idegennek nézni azt, ami városias köntösben mutatkozik előtte. Meg kell már szokni, hogy nemcsak a bor magyar ital, mert a magyar, dombokon terem, hanem a sör is, amelyet sehol a világon nem főznek zamatosabbra mint Kőbányán, a magyar árpából, magyar komlóval, magyar munkások és még a kazánját is magyar szénnel fűtik. Nemcsak a lantszarvú fehér ökör magyar, hanem a traktor is, amelyet nemzetiszínű védjeggyel tucatonkint raknak hajóra a dunai partokon a Balkánállamok és Kisázsia számára. Ebben a városban emelte nemzetközi klasszikus értékké a magyar népdalt Bartók és Kodály , és tették azt itt nem dacosan, az áramlat ellen küzdve, hanem a tömeg rajongó tapsa bátorítja munkájukban. És ha Csontos bátyám most még egy kicsit messze is érzi magát tőle, éppen Budapest törekvése, hogy ezt a távolságot napról-napra csökkentse. Könyv, újság, sőt rádió innen árad szerteszét, hogy egészségesebbé, szebbé tegye a falut, megöntözze a kaszálókat, megtermékenyítse a szikes földeket, iparral verje föl az agrártelek tunyaságát. ORSZÁG-VILÁG 3 Részletesen szabályozza a gépjáróművek sebességét is. A gépjárómű legnagyobb sebessége, a gépjárómű összsúlyára és az abroncsozás nemére való tekintettel, az óránkénti 10 km-től 40 km-ig terjedő városok és községek belterületén. Intézkedést tartalmaz arra vonatkozóan is, hogy a gépjáróművezetői igazolványok tulajdonosai minden 3 évben, a közhasználatú járóművezetői minden évben, orvosi vizsgálatnak kötelesek magukat alávetni. Részletesen szabályozza a gépjáróművezetőképző magántanfolyamok engedélyezését és ellenőrzését is. A kerékpárokra vonatkozóan előírja, hogy azokat a tulajdonos családi és utónevét, továbbá a lakóhelyét feltüntető táblával kell ellátni. A városok forgalmasabb területén 16 éven aluli gyermekek nem kerékpározhatnak. A kerékpárosnak a személyazonosság igazolására alkalmas fényképpel is ellátott okmánnyal is kell rendelkeznie. Lakott területen legfeljebb 20 km. óránkénti sebességgel haladhat. Elrendeli továbbá, hogy a kerékpárt elől színtelen üvegű lámpával, hátul jól látható helyen piros prizmával kell ellátni. Az állati erővel vont járóművek közlekedésére vonatkozóan előírja, hogy forgalmasabb közutakon nem vezethet az, aki 16-ik életévét nem töltötte be. A kétfogatu kocsi terhelése 60 q-át, az egyfogatu kocsi terhelése pedig 25 q-át nem haladhatja meg. A kocsi elé fogott, szabadon hajtott, nyerges, málhás állatok védelme tárgyában intézkedik. Az állati erővel vont járóművek sebességét, világítását a kocsihoz köthető állatok számát stb. szabályozza. Végül tartalmazza a büntető rendelkezéseket. Miután a kódex, — mely tökéleletessége révén világviszonylatban és az elsők között áll — igen nagy terjedelmű, nem tudtunk minden részletére kitérni. Lévén azonban ez ügy igen nagy jelentőségű és közérdekű, lapunk hasábjain még vissza fogunk reá térni. Szentiványi György: Fordulj! Közlekedés iránya. Francia közlekedési rendőr. Állj! Fordulj!