Ország-Világ, 1931 (52. évfolyam, 1-14. szám)

1931-01-04 / 1-2. szám

1931 január 4. ORSZÁG-VILÁG 3 lökben hordatta a gázt a Nemzeti Színház. A színháznál aztán a bőrtömlőből áteresztették a tartályba és onnan jutott a csövekbe. A do­log ugyanis úgy állott, hogy a gázgyár az első időkben csak a Belvárost látta el csővezeték­kel és így a Nemzetinek — a kezdet kezde­tén — nem jutott gázvezeték. A gázgyárat tehát megépítették és 1856 ka­rácsony éjszakáján először gyúltak ki a gáz­lángok a Belváros uccáin. Érdekes visszapillantanunk azokra a szám­adatokra, amelyek a gázlángok számát és gya­rapodását mutatják. 1856 december 23-án Pest város utcáin 838 láng szolgáltatta a vi­lágítást, a magánosoknál 9148 láng volt fel­szerelve, összesen tehát 9986 lánggal indult meg a gázgyár üzeme. Az üzem első évében, 1857-ben az összfogyasztás 1,688.807 köbmé­ter volt. A gázgyártás hamarosan tért hódí­tott. A budai oldalra 1862-ben terjesztette ki .üzemét a társulat, amidőn a Lánchídon át fektetett cső segítségével a Fő utcát, az Alb­recht utat és a városnak a királyi palota felé vezető útvonalát rendezték be gázvilágításra. 1866-ban a társulat már Buda szab. kir. vá­ros tanácsával köt szerződést s a második ke­rületi országúton megépíti a második gázgyá­rat. 1871-ben Óbuda mezőváros elöljáróságá­val, 1872-ben Újpesttel lépett szerződéses vi­szonyba, ugyanebben az évben az újpesti Váci úton épít egy kisebb gázgyárat. A három vá­rosnak 1873-ban történt egyesítése után, 1879- ben a gázszolgáltatási szerződések is egyesít­tettek. A gázgyár megindulása óta eltelt évek statisztikája rávilágít arra, hogy a gáz a ház­tartás egyik legfontosabb tényezőjévé vált, mert leginkább megfelelt a mai élet három fő követelményének: kényelem, tisztaság és ol­csóság! A gáztársasággal kötött szerződés lejáró­­félben lévén, a székesfővárosi törvényhatóság elhatározta, hogy a gázműveket megváltja és házi kezelésbe veszi. Ez az átvétel 1910. évi december hó 15-ről 16-ra virradó éjjelen meg is történt. A városi kezelésbe vett gázgyárak elavult rendszerűek és majdnem kizárólag kézierőre voltak berendezve, amiért drágán dolgoztak. A józsefvárosi és a budai gázgyár­nak még vasúti összeköttetése sem volt és a teljesítőképességét túlhaladó mértékben igény­be vették. A fővárosnak tehát azonnal gondoskodnia kellett egy új gázgyár­­megépí­téséről, annál is inkább, mert a rohamosan növekedő gázfogyasztást a meglevő üzemek ki nem elégítették. Az új gázmű a III. ker. Homokos dűlőben, az Aquincum és az újpesti vasúti híd szom­szédságában épült fel, napi 250.000 köbméter kőszéngáz termelőképességgel. Az új gázgyár, melynek terveit néhai Weisz Albert, a zürichi gázgyár, Steinauer Izidor és Schön Győző, a Székesfővárosi Gázművek jelenlegi h. vezér­­igazgatója készítették el és amelynek építését és üzembehelyezését utóbbi vezette, pontosan az előre megállapított terminusra el is készült, úgyhogy 1913. évi október 16-án üzembe volt helyezhető. A háború és azt azt követő for­radalmi idők lezajlása után nagy erővel lát­tunk hozzá az évek folyamán leromlott üzemi berendezések helyreállításához. A székesfőváros óbudai központi gázműve ma körülbelül évi 116 millió köbméter gáz termelésére alkalmas. Az utolsó 1929-es üzemi évben a termelés ke­reken 95 millió köbméter volt. A gázégők szá­ma 1928-ban 15.669, a lámpák száma 8664 volt. A csőhálózat hossza pedig 852,4 kilométer. A gáztermelés 1929-ben 95,6 millió köbméter, melyből a közvilágítás szolgálatában 11,5 mil­lió köméter állott. A gázművek mindent meg­tesz, hogy a legszélesebb néprétegekbe átvigye a gázhasználat megismerését. Ebből a tény­ből kiindulva, a gázművek törekvése oda­irányul, hogy minden fogyasztónak módot és lehetőséget nyújtson a gáz lehető legtakaréko­sabb kihasználására és annak folytán minden fogyasztó megelégedését elérje. Csak rövidesen vázoltuk a Gázművek fejlő­dését, melynek illusztrálására mutatunk be néhány fényképfelvételt is.­­ Midőn Budapest közvilágításának történe­tét a mai napig a fejlődés útján elkísértük, természetes, hogy a székesfőváros e hatal­mas közüzemének vezetőjét az olvasóknak be­mutassuk ! Az Elektromos Művek kelenföldi telepe Az Elektromos Művek Markó utcai transzformátor­állomása Az óbudai gázgyár egyik szénmarkoló hídja, leeresztett markolóval Az Elektromos Művek „Városliget ’ ’ transzformáló­állomása

Next