Ország-Világ, 1931 (52. évfolyam, 1-14. szám)
1931-01-04 / 1-2. szám
1931 január 4. ORSZÁG-VILÁG 3 lökben hordatta a gázt a Nemzeti Színház. A színháznál aztán a bőrtömlőből áteresztették a tartályba és onnan jutott a csövekbe. A dolog ugyanis úgy állott, hogy a gázgyár az első időkben csak a Belvárost látta el csővezetékkel és így a Nemzetinek — a kezdet kezdetén — nem jutott gázvezeték. A gázgyárat tehát megépítették és 1856 karácsony éjszakáján először gyúltak ki a gázlángok a Belváros uccáin. Érdekes visszapillantanunk azokra a számadatokra, amelyek a gázlángok számát és gyarapodását mutatják. 1856 december 23-án Pest város utcáin 838 láng szolgáltatta a világítást, a magánosoknál 9148 láng volt felszerelve, összesen tehát 9986 lánggal indult meg a gázgyár üzeme. Az üzem első évében, 1857-ben az összfogyasztás 1,688.807 köbméter volt. A gázgyártás hamarosan tért hódított. A budai oldalra 1862-ben terjesztette ki .üzemét a társulat, amidőn a Lánchídon át fektetett cső segítségével a Fő utcát, az Albrecht utat és a városnak a királyi palota felé vezető útvonalát rendezték be gázvilágításra. 1866-ban a társulat már Buda szab. kir. város tanácsával köt szerződést s a második kerületi országúton megépíti a második gázgyárat. 1871-ben Óbuda mezőváros elöljáróságával, 1872-ben Újpesttel lépett szerződéses viszonyba, ugyanebben az évben az újpesti Váci úton épít egy kisebb gázgyárat. A három városnak 1873-ban történt egyesítése után, 1879- ben a gázszolgáltatási szerződések is egyesíttettek. A gázgyár megindulása óta eltelt évek statisztikája rávilágít arra, hogy a gáz a háztartás egyik legfontosabb tényezőjévé vált, mert leginkább megfelelt a mai élet három fő követelményének: kényelem, tisztaság és olcsóság! A gáztársasággal kötött szerződés lejárófélben lévén, a székesfővárosi törvényhatóság elhatározta, hogy a gázműveket megváltja és házi kezelésbe veszi. Ez az átvétel 1910. évi december hó 15-ről 16-ra virradó éjjelen meg is történt. A városi kezelésbe vett gázgyárak elavult rendszerűek és majdnem kizárólag kézierőre voltak berendezve, amiért drágán dolgoztak. A józsefvárosi és a budai gázgyárnak még vasúti összeköttetése sem volt és a teljesítőképességét túlhaladó mértékben igénybe vették. A fővárosnak tehát azonnal gondoskodnia kellett egy új gázgyármegépítéséről, annál is inkább, mert a rohamosan növekedő gázfogyasztást a meglevő üzemek ki nem elégítették. Az új gázmű a III. ker. Homokos dűlőben, az Aquincum és az újpesti vasúti híd szomszédságában épült fel, napi 250.000 köbméter kőszéngáz termelőképességgel. Az új gázgyár, melynek terveit néhai Weisz Albert, a zürichi gázgyár, Steinauer Izidor és Schön Győző, a Székesfővárosi Gázművek jelenlegi h. vezérigazgatója készítették el és amelynek építését és üzembehelyezését utóbbi vezette, pontosan az előre megállapított terminusra el is készült, úgyhogy 1913. évi október 16-án üzembe volt helyezhető. A háború és azt azt követő forradalmi idők lezajlása után nagy erővel láttunk hozzá az évek folyamán leromlott üzemi berendezések helyreállításához. A székesfőváros óbudai központi gázműve ma körülbelül évi 116 millió köbméter gáz termelésére alkalmas. Az utolsó 1929-es üzemi évben a termelés kereken 95 millió köbméter volt. A gázégők száma 1928-ban 15.669, a lámpák száma 8664 volt. A csőhálózat hossza pedig 852,4 kilométer. A gáztermelés 1929-ben 95,6 millió köbméter, melyből a közvilágítás szolgálatában 11,5 millió köméter állott. A gázművek mindent megtesz, hogy a legszélesebb néprétegekbe átvigye a gázhasználat megismerését. Ebből a tényből kiindulva, a gázművek törekvése odairányul, hogy minden fogyasztónak módot és lehetőséget nyújtson a gáz lehető legtakarékosabb kihasználására és annak folytán minden fogyasztó megelégedését elérje. Csak rövidesen vázoltuk a Gázművek fejlődését, melynek illusztrálására mutatunk be néhány fényképfelvételt is. Midőn Budapest közvilágításának történetét a mai napig a fejlődés útján elkísértük, természetes, hogy a székesfőváros e hatalmas közüzemének vezetőjét az olvasóknak bemutassuk ! Az Elektromos Művek kelenföldi telepe Az Elektromos Művek Markó utcai transzformátorállomása Az óbudai gázgyár egyik szénmarkoló hídja, leeresztett markolóval Az Elektromos Művek „Városliget ’ ’ transzformálóállomása