Ország-Világ, 1937 (58. évfolyam, 1-41. szám)

1937-01-01 / 1. szám

4 ORSZÁG-VILÁG 1937 január 1. A filatelizmus talán nagyobb jövedelemhez juthat a jótékonysági akció, mint amennyit Budapest megajánlott A kolduskérdéssel kapcsolatban a követ­kező levelet írta egyik olvasónk: A postának, illetve a postabélyegeknek a jótékonysági akcióknál történő felhasználása nem új keletű. A háború alatt adott ki a hadi­özvegyek és árvák javára feláras bélyegeket. Megelőzőleg pedig az árvízkárosultaknak. A felárból származó jövedelem azután az ár­vízkárosultak, illetve a hadiözvegyek és árvák felsegítésére szolgált. Ezekből a bélyegekből a bélyeggyűjtők nagy tételeket vásároltak meg. Postai felhasználásra nemigen kerülvén, a posta külön nagy jövedelemhez jutott. Az­óta is ad ki a posta — filatelisták­ gyűjtőszen­­vedélyére számítva — különféle alkalmi bé­lyegeket, de a jótékony célról teljesen megfe­ledkezett. Pedig, hogy milyen külön jövedel­met jelent egy-egy ilyen sorozat kiadása, bi­zonyítja egyik, pénzintézetünk esete. A bank vezetője 120.000 pengő értékű ilyen alkalmi kibocsátású bélyeget küldött szét a vidéki fiókoknak, hogy az anyaintézettel való leve­lezésnél használja azt fel. A százhúszezer pengő értékű bélyeget használt állapotban aztán százötvenezer pengőért adta el. Svájc­ban csak nemrég bocsátották ki a véderőköl­­csön célját szolgáló feláras bélyegeket, me­lyeknek tiszta jövedelme az ínség enyhítését szolgálja. Ugyanakkor pedig a magyar posta óriási összeghez jutott a Budavár visszafog­lalása alkalmából kiadott bélyegekből. Keve­sebb alkalmi bélyeget adjon ki a posta, de ha már kiad, a jótékonyság célját szolgáló fel­árral lássa azt el, mert ezek a bélyegek köz­forgalomba alig kerülnek, miután a filatelis­­ták vásárolják azokat össze. Zgy­­főúriL esküvő A reformátusok Kálvin téri öreg temp­lomában nagynevű és nagymultú főúri eskü­vőnek voltak tanúi a megszentelt falak. Ifj. gróf Tisza Kálmán oltárhoz vezette Rudnay Alexiát. Egy percre akaratlanul is megállunk e­gymen hír mellett. Azóta, hogy a Roheim­­villa márványkockáit pirosra festette a nagy­apa —a gróf Tisza István — kiömlő vére azon a gyászos forradalmi éjszakán, a Tisza név teljesen kiesett a magyar politikai életből... A nagy, önzetlen és dacos magyar elment. A végzet becsapta utána az ajtót. Három kis unoka maradt, akik örökölték a nagy nevet. És ime most az egyik jelentkezik, huszonkét éves korában. Azt mondja a fáma, hogy lel­kétől idegen a politika. Más ideálok irányít­ják életét. Hát — bocsánatot kérünk — a fáma mutathat akármit, de mi egy k­icsit ké­telkedünk abban, hogy ifj. gróf Tisza Kál­mán megtagadja a családi tradíciókat... Ha nem is megyünk olyan messze a tör­ténelemben, hogy elébe állítsuk Tisza Gábort, akit a kalandor Ocskay László golyója terí­tett le párviadalban valahol lent az Alduná­­nál, mikor a császári hadak kötelékében vere­kedtek mind a kettőn; ha nem is vonultatjuk fel előtte a magyar szabadságharc Tiszáit, a kiegyezés utáni dédapát — Tisza Kálmánt, — de a nagyapa ■— gróf Tisza Is­tván — po­litikai szereplése bizonyára nyomot hagyott a gyermeklélekben. És ha ez a nyom még ma nem is olyan erős, hogy kilendítse az ifjú gró­fot abból a vágányból, amelyen — úgy gon­dolja —, hogy élete zökkenő nélkül fog végig­haladni, — mi biztosra vesszük, hogy hova­tovább, ki fog ütközni belőle a Tisza-vér és lelép — engedve valami benső szózatnak — a biztos útról. Ott fogja hagyni a zökkenések­től mentes életet és oda áll majd a poli­tika hullámverése elé, mert érezni fogja, hogy ez nemcsak kötelesség, hanem egyben tradí­ció is... Hogy mikor következik be ifj. gróf Tisza Kálmán életében ez a nagy változás, azt sem ő maga, sem pedig mi nem tudjuk, de annyi szent s­ bizonyos, hogyha a­­aekflgy érteke így fogja követelni, minden habozástighét hátat fordít azoknak az ideáloknak, amelyeket hu­­szonkétéves fejjel életcéljául választott. El­indul azon az úton, amelyen nagyapja olyan önzetlenül, tisztán és becsületese­n haladt... Ez jutott eszünkbe, mikor ifj. gróf Tisza Kálmán ott a Kálvin téri templomban örök hűséget fogadott... Talán ebből a hűségfoga­­dalomból a magyar politikai élet számára is jut valamicske!! (—) keresni. Édesapám reggeltől estig robotol, hogy a kenyeret előteremtse. Én, sajnos, testi gyengeségem miatt nem lehetek segítségére. Nekem valami szellemi foglalkozás kellene. Ehhez pedig először gimnáziumba kellene járnom.Nyolc elemit végeztem színjelesen és ötödik gimnáziumba szeretnék beiratkozni, azonban nem engednek különbözeti vizsgára. Klein László, aki sok izgalmas szellemi versenyen — mert igazán annak mondható a sakk —­ vitte el a pálmát és aki dicsőséget sze­rez a magyar névnek az egész világon, meg­érdemelné, hogy gimnáziumba járhasson. Ez a fiatal 17 éves fiú talán még sokra viheti, míg így a helyzete reménytelen és az elzül­­lés veszedelmének van kitéve. Előléptetések a belügyminisztériumban. A kormányzó a belügyminiszter előterjesztésére dr. Kolosváry Sándor miniszteri tanácsosnak, a miniszteri osztályfőnöki címet és jelleget, dr. Va­­jay Károly és dr. Szöllősy Alfréd miniszteri osz­tálytanácsosoknak a miniszteri tanácsosi címet adományozta. Az előléptetések mindenütt őszinte örömet keltettek. ............................. illimwas A berlini olimpia hatodik helyezettje a gimnáziumba szeretne járni Egyik fővárosi sakk-kör versenyén Klein László, egy fiatal, 17 éves fiú nyerte el az első díjat. Egy sakkrajongó hamarosan felvilágosít bennünket és elmondja, hogy Klein László nem „zöld“ sakkozó, sok versenyben volt már győztes s vitte már el az előkelő helyezéseket öreg sakkmatadorok elől. A tizenhét esztendős sakkmatador kérdé­sünkre elmondta, hogy jóformán még járni sem tudott, mikor idősebb sakkozó testvérei­től a kiütött bábukat elcsente.­­ Ilyen­kor aztán minden új partinál hajtóvadásza­tot indítottak az eltűnt bábuk után. Hol az ágy alatt, hol a szenesláda mögött találták meg, amint a földön ülve a bábukat ide-oda tologatta, közbe egyet-egyet — mint kiütöt­­teket —­ ismeretlen helyre dobálta. Megtudjuk a kis sakkmatadortól,­­hogy 13 éves volt, mikor több nálánál jobbnak tar­tott versenyzőt házi versenyeken legyőzött. Mestere Szöghy József volt, ki lassan­ként beavatta a sakkfeladvány költészetébe. A kis bajnok megmagyarázza, mit kell sakkfeladvány (rejtvény) költészet alatt ér­teni. Ha egy iparos átlagon felülit alkot, akkor az szakmájának művésze, iparművész. Ha egy sakkozó felül tud emelkedni a gya­korlati sakkozáson, akkor megismerkedik a sakkozás művészetével, melynek célja oly rejt­vény készítése, mely nemcsak a szerzőt, ha­nem, mondhatnám elsősorban a megfejtőt gyönyörködteti. Ez a sakkozás költészete. Egész halom, a világ minden részéből származó újságot tesz elém. Az angliai Mel­­bourneben megjelenő The Leadertól kezdve a finnországi Helsinkiben megjelenő Työvaen Shakkiig. S valamennyiben benne van Klein László neve s hogy budapesti, magyar. A kis sakkozó elmondja még, hogy még foglalko­zása nincs és bár a versenyek érmeken s di­csőségen kívül néha pénzt is jövedelmeznek, ez azonban még levelezési költségekre sem elég. Igaz, hogy anyagi gondjaim még nin­csenek, folytatja, mert szüleim tartanak el. Bár ők is alig tudják a napi kenyeret meg­ Frakkszerű tavaszi viselet,angol kezdeményezésre, hölgyek számára.

Next