Ország-Világ, 1937 (58. évfolyam, 1-41. szám)
1937-01-01 / 1. szám
4 ORSZÁG-VILÁG 1937 január 1. A filatelizmus talán nagyobb jövedelemhez juthat a jótékonysági akció, mint amennyit Budapest megajánlott A kolduskérdéssel kapcsolatban a következő levelet írta egyik olvasónk: A postának, illetve a postabélyegeknek a jótékonysági akcióknál történő felhasználása nem új keletű. A háború alatt adott ki a hadiözvegyek és árvák javára feláras bélyegeket. Megelőzőleg pedig az árvízkárosultaknak. A felárból származó jövedelem azután az árvízkárosultak, illetve a hadiözvegyek és árvák felsegítésére szolgált. Ezekből a bélyegekből a bélyeggyűjtők nagy tételeket vásároltak meg. Postai felhasználásra nemigen kerülvén, a posta külön nagy jövedelemhez jutott. Azóta is ad ki a posta — filatelisták gyűjtőszenvedélyére számítva — különféle alkalmi bélyegeket, de a jótékony célról teljesen megfeledkezett. Pedig, hogy milyen külön jövedelmet jelent egy-egy ilyen sorozat kiadása, bizonyítja egyik, pénzintézetünk esete. A bank vezetője 120.000 pengő értékű ilyen alkalmi kibocsátású bélyeget küldött szét a vidéki fiókoknak, hogy az anyaintézettel való levelezésnél használja azt fel. A százhúszezer pengő értékű bélyeget használt állapotban aztán százötvenezer pengőért adta el. Svájcban csak nemrég bocsátották ki a véderőkölcsön célját szolgáló feláras bélyegeket, melyeknek tiszta jövedelme az ínség enyhítését szolgálja. Ugyanakkor pedig a magyar posta óriási összeghez jutott a Budavár visszafoglalása alkalmából kiadott bélyegekből. Kevesebb alkalmi bélyeget adjon ki a posta, de ha már kiad, a jótékonyság célját szolgáló felárral lássa azt el, mert ezek a bélyegek közforgalomba alig kerülnek, miután a filatelisták vásárolják azokat össze. ZgyfőúriL esküvő A reformátusok Kálvin téri öreg templomában nagynevű és nagymultú főúri esküvőnek voltak tanúi a megszentelt falak. Ifj. gróf Tisza Kálmán oltárhoz vezette Rudnay Alexiát. Egy percre akaratlanul is megállunk egymen hír mellett. Azóta, hogy a Roheimvilla márványkockáit pirosra festette a nagyapa —a gróf Tisza István — kiömlő vére azon a gyászos forradalmi éjszakán, a Tisza név teljesen kiesett a magyar politikai életből... A nagy, önzetlen és dacos magyar elment. A végzet becsapta utána az ajtót. Három kis unoka maradt, akik örökölték a nagy nevet. És ime most az egyik jelentkezik, huszonkét éves korában. Azt mondja a fáma, hogy lelkétől idegen a politika. Más ideálok irányítják életét. Hát — bocsánatot kérünk — a fáma mutathat akármit, de mi egy kicsit kételkedünk abban, hogy ifj. gróf Tisza Kálmán megtagadja a családi tradíciókat... Ha nem is megyünk olyan messze a történelemben, hogy elébe állítsuk Tisza Gábort, akit a kalandor Ocskay László golyója terített le párviadalban valahol lent az Aldunánál, mikor a császári hadak kötelékében verekedtek mind a kettőn; ha nem is vonultatjuk fel előtte a magyar szabadságharc Tiszáit, a kiegyezés utáni dédapát — Tisza Kálmánt, — de a nagyapa ■— gróf Tisza István — politikai szereplése bizonyára nyomot hagyott a gyermeklélekben. És ha ez a nyom még ma nem is olyan erős, hogy kilendítse az ifjú grófot abból a vágányból, amelyen — úgy gondolja —, hogy élete zökkenő nélkül fog végighaladni, — mi biztosra vesszük, hogy hovatovább, ki fog ütközni belőle a Tisza-vér és lelép — engedve valami benső szózatnak — a biztos útról. Ott fogja hagyni a zökkenésektől mentes életet és oda áll majd a politika hullámverése elé, mert érezni fogja, hogy ez nemcsak kötelesség, hanem egyben tradíció is... Hogy mikor következik be ifj. gróf Tisza Kálmán életében ez a nagy változás, azt sem ő maga, sem pedig mi nem tudjuk, de annyi szent s bizonyos, hogyha aaekflgy érteke így fogja követelni, minden habozástighét hátat fordít azoknak az ideáloknak, amelyeket huszonkétéves fejjel életcéljául választott. Elindul azon az úton, amelyen nagyapja olyan önzetlenül, tisztán és becsületesen haladt... Ez jutott eszünkbe, mikor ifj. gróf Tisza Kálmán ott a Kálvin téri templomban örök hűséget fogadott... Talán ebből a hűségfogadalomból a magyar politikai élet számára is jut valamicske!! (—) keresni. Édesapám reggeltől estig robotol, hogy a kenyeret előteremtse. Én, sajnos, testi gyengeségem miatt nem lehetek segítségére. Nekem valami szellemi foglalkozás kellene. Ehhez pedig először gimnáziumba kellene járnom.Nyolc elemit végeztem színjelesen és ötödik gimnáziumba szeretnék beiratkozni, azonban nem engednek különbözeti vizsgára. Klein László, aki sok izgalmas szellemi versenyen — mert igazán annak mondható a sakk — vitte el a pálmát és aki dicsőséget szerez a magyar névnek az egész világon, megérdemelné, hogy gimnáziumba járhasson. Ez a fiatal 17 éves fiú talán még sokra viheti, míg így a helyzete reménytelen és az elzüllés veszedelmének van kitéve. Előléptetések a belügyminisztériumban. A kormányzó a belügyminiszter előterjesztésére dr. Kolosváry Sándor miniszteri tanácsosnak, a miniszteri osztályfőnöki címet és jelleget, dr. Vajay Károly és dr. Szöllősy Alfréd miniszteri osztálytanácsosoknak a miniszteri tanácsosi címet adományozta. Az előléptetések mindenütt őszinte örömet keltettek. ............................. illimwas A berlini olimpia hatodik helyezettje a gimnáziumba szeretne járni Egyik fővárosi sakk-kör versenyén Klein László, egy fiatal, 17 éves fiú nyerte el az első díjat. Egy sakkrajongó hamarosan felvilágosít bennünket és elmondja, hogy Klein László nem „zöld“ sakkozó, sok versenyben volt már győztes s vitte már el az előkelő helyezéseket öreg sakkmatadorok elől. A tizenhét esztendős sakkmatador kérdésünkre elmondta, hogy jóformán még járni sem tudott, mikor idősebb sakkozó testvéreitől a kiütött bábukat elcsente. Ilyenkor aztán minden új partinál hajtóvadászatot indítottak az eltűnt bábuk után. Hol az ágy alatt, hol a szenesláda mögött találták meg, amint a földön ülve a bábukat ide-oda tologatta, közbe egyet-egyet — mint kiütötteket — ismeretlen helyre dobálta. Megtudjuk a kis sakkmatadortól,hogy 13 éves volt, mikor több nálánál jobbnak tartott versenyzőt házi versenyeken legyőzött. Mestere Szöghy József volt, ki lassanként beavatta a sakkfeladvány költészetébe. A kis bajnok megmagyarázza, mit kell sakkfeladvány (rejtvény) költészet alatt érteni. Ha egy iparos átlagon felülit alkot, akkor az szakmájának művésze, iparművész. Ha egy sakkozó felül tud emelkedni a gyakorlati sakkozáson, akkor megismerkedik a sakkozás művészetével, melynek célja oly rejtvény készítése, mely nemcsak a szerzőt, hanem, mondhatnám elsősorban a megfejtőt gyönyörködteti. Ez a sakkozás költészete. Egész halom, a világ minden részéből származó újságot tesz elém. Az angliai Melbourneben megjelenő The Leadertól kezdve a finnországi Helsinkiben megjelenő Työvaen Shakkiig. S valamennyiben benne van Klein László neve s hogy budapesti, magyar. A kis sakkozó elmondja még, hogy még foglalkozása nincs és bár a versenyek érmeken s dicsőségen kívül néha pénzt is jövedelmeznek, ez azonban még levelezési költségekre sem elég. Igaz, hogy anyagi gondjaim még nincsenek, folytatja, mert szüleim tartanak el. Bár ők is alig tudják a napi kenyeret meg Frakkszerű tavaszi viselet,angol kezdeményezésre, hölgyek számára.