Orvosi Hetilap, 1857. november (1. évfolyam, 23-26. szám)

1857-11-05 / 23. szám

23. SZ. Pest, 1857. November 5. UUitMil ára : Dec. végéig helyben 4 fr. 40 kr. ▼ idéken 5 fr. 20 kr. pp. A lapot illető közlemények s fizetve nyék bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltéinek soronként 8 p. krért. Megjelenik minden oaütörtökdn. Megrendelhetni minden cs. kir. posla-hivalalns), a aaer- hesatönél ujlér 10-dik szám . és a kiadónál Dorottya- utca 12>dik szám« ORVOSI HETILAP, Honi és külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Dr. Markusovszki L. Müller Emil, Tulajdonos és felelős szerkesztő. / kiadó-könyvnyomdász. Tartalom: Pokolvarkór. (Folyt.) Dr. Lengyel Endre gy. orvos, S. Patakon. — A svéd testgyakorlatról kapcsolatban a vizgyógyá- szattal. (Folyt.) Dr. Siklósy Károly. —Orvosi magángyakorlat. A csecsemőknél jelenleg Budán előforduló csúzos-liurutos hasmenések. Dr. Hoff er. — Honi könyvészet. Dr. Grósz L. Törvényszéki orvostan. Ismerteti Dr. Tóth Nép. János. _ G yógyszertani közlemények. Ásványvizek iblanyra kémlését illetőleg. — Vegyesek. — Halálozás. — Heti kimutatás a pesti-köz- kórházról. — Hirdetések. Tárca : üti vázlatok. VII. Páris Sept. 28-án 1857. Dr. B a t i z f a 1 v i S. — Lapszemelvény. POKOLVARKOR. (Morbus carbuncularis, Anthrax.) Dr. Lengyel Endre, gy. orvos S.-Patakon. (Folytatás.) A pokolvar Virchow szerint, vagy orbáncsze- rüleg elterjedett, vagy körülirt; s ez utóbbi esetben ismét vagy mint kemény gumó (Mutterkno­ten) vagy mint hólyag (fekete, kék hólyag, — pustula maligna) mutatkozik. Én az általam észlelt pokolvar esetek közt nem láttam egyet is, melyben a baj gumók és hólya­gok nélkül, egyedül orbáncszerü sima dagban külekezett volna. Ez utolsó alak vagy nagyon ritkán jön tehát nálunk elő, vagy átalában hevesebb, kiáltó tüneményekkel nem bírván, mint egyszerű orbánc orvosi kezelésünk tárgyává nem igen lesz; ha végre mégis halállal végződött az eset, elmondatik, hogy a beteg Orbánéban (folyosóban) halt el. A körülirt pokolvar, csaknem mindig a fej fedetlen részén, arcon, nyakon, kezeken és alkarokon, sajátszerű szúrás vagy viszketés érzetével kezdődik. A bántalmazott helyen egy kis vörös, néha közepén feketés ponttal ellátott folt tűn elő; mely lassankint érzéke­nyebbé lóvén, egy kis, lencsealaku és eltolható gumóvá (Pappel, Knötchen) alakul. Ezen gumó felett lencsenagy, előbb viztiszta, világos sárga, később vöröses vagy kékes folyadékot tartalmazó hólyag képződik (tulajdonképi pokolvarhólyag, Milzbrandblatter). E hólyag többnyire magános, s mihamar önként fölpattan, vagy levakartatik. Az elroncsolt hólyag alatt, a bőrben helyezett gumó kékes­vöröses fölülete mutatkozik, mely big, sárgás, edző folya­dékot szivárog ki. A gumó környékben és mélységben terjed. A lemeztelenült fölület összezsugorodik (mumifikálódik), míg környékében újabb, gyakran egybe­folyó hólyagok alakulnak. A gumó mélyebben és mélyeb­ben fenésedik. A nyirkedények és mirigyek földagadnak, ez utolsók véres savós izzadmánnyal szűrődvén be. — El­lentétben a leirt pokolvaralakkal, melyet Rayer kiülő hólyagnak (pustula prominens)nevez, a képződött hó­lyag középen, mint a hólyagos himlő benyomult, midőn is benyomult hólyagnak (pustula depressa) mondatik. Ez utóbbi hólyagfaj eredeti gumón nem látszik, s a bőr be- szürödése által hozatik létre. A könnyen lehámló fölbőr alatt genynemű folyadék mutatkozik. Ha több ilyen góc van együtt, akor többnyire az egész bántalmazott hely or- báncosan meg van dagadva. Virchownak ez élethü leírásához meg kel említenem, hogy az általam észlelt esetek között, igen kevés kivétel­lel, a pokolvar alatt és környékében a böralatti sejtszöve­tet mindannyiszor tetemes mennyiségű izzadvánnyal beszű­rődve találtam; mi is, a bőr nagy feszültsége, és emelke­dett hévmérséklete mellett, orbáncos daganatot mutatott. A kézfej és kar (lábon fejlődött pokolvarat mindeddig csak egyet láttam) tetemesen megvoltak dagadva. A nyak ily­nemű daganatok legkedvezőbb fészke, s innen a nyakoni pokolvar legveszélyesebb is. Az arc, szemhéjak idomta- lanságig fölpuífadnak. A magára hagyott, vagy célellene­sen szerelt pokolvar, főleg a végtagokon és törzsön, hol TÁRCA. ÚTI VÁZLATOK. VII. Páris, Sept. 28-án 1857. Malgaigne mint kitűnő orvos és jeles szakiró egya­ránt ismeretes. Lépjük át a jótékony intézet küszöbét, melyben a köztiszteletű férfiú, valóban bámulatos tevékenységet fejt ki. Még mielőtt a sínylődök e fényes palotájába lépnénk, messzéről olvashatjuk a nagy épület homlokzatán „H ő p i t a 1 St. L o ui s.“ Az udvarokon végig haladva ,,Saint Louis“ szobrával ta­lálkozunk. Ott áll a szenvedő emberiség barátja „Montyon'1 emlékezobra is. A kórháznak 850 ágya van, s évenkint mintegy 9,000 sebészi és börküteges (exanthematicus) beteget ápol. Kü­lönösen a sebészi osztály mindig tömve van; mert a Faubourg du Temple városrész, hol a kórház fekszik, igen népes s főleg a sebészi osztályra bő anyagot szolgáltat. Az intézetben 52,000 fürdőt s 3000 zuhanyt használnak el évenkint. Malgaigne sebészi osztályán egyebek közt csontszuvas állkapocs kiirtásának valánk tanúi. A műtét a jeles műtő jelsza­vához : „cito, tute et iucunde“ hüven hajtatott végre. A szi­vacsra vagy tépetre csöpögtetett hangyhalvagot tasak alakra összehajtott nyomfoltból (compresse) szívatták a beteggel, mi itt gyakran használtatik csekélyebb műtéteknél is. Különben Gräfe líerlinben még szem-műtéteknél is basznál kábító­szert; azonban nála amylént is láttam alkalmazni. A „St. Louis“ kórházban Malgaigne méltó ügytársai Cazenave és Devergie, kik a börküteges osztályt érde­kesitik. Említés nélkül nem hagyhatom a „S a 1 p é t r i é r e“ nevű óriási telepitvényt sem, mely kis város terjedelmével bir. A%. intézet, — szintén jótékony alapítvány szüleménye — 45 nagy

Next

/
Thumbnails
Contents