Orvosi Hetilap, 1857. november (1. évfolyam, 23-26. szám)

1857-11-05 / 23. szám

357 358 A SVÉD TESTGYAKORLATRÓL kapcsolatban a vízgyógyászattal. Dr. S­i­k­­­ó­c­y Károly. (Folytatás.) Vessünk most, mint orvosok vizsgáló pillanatot e svéd testgyakorlat lényegére. Meg kell neki adnunk, hogy az ép oly észszerű, élettani elveken nyugvó, va­lamint a legnagyobb mértékben korszerű is. Az izomrendszer, az önkénytes mozgás rendszere különösen, az emberi szervezetben sokkal magasabb rangot foglal és sokkal terjedelmesb szerepet játszik, mint azt az orvo­sok és laikusok rendesen elismerni szokták. Minden idegszál féle a mozgató szervekben, az izmok­ban végződik. Az agy- és gerincagyállomány ezen idegszálak csövecskéiből (az eredeti szálakból) összetett fehér részé­nek fele tehát mozgató (motorisch) primitív idegszálakból áll, a fele pedig az ember egész testében millió csövecskék­ben szét­ágazik; az agyban öszpontosulva, ott a szellemi élet egységét föltételezi s közvetíti. Ezen mozgató idegszálak a másik féllel, az é­r­­zési idegszálakkal folytonos, előre szilárdan meghatá­rozott s tagadhatlan kölcsönös hatásban állanak, s többszörös összefüggésben az idegek középpontjában. Egy érzési idegrost sem létetik működésbe a­nél­kül, hogy rezgését egész végéig az agyban vagy gerincagyban ne folytatná, és soha sem úgy, hogy, (mennyire tudjuk) az ott előidézett benyomás egy vagy több mozgató idegrostra át ne vitessék, ez által az izmokrai hatását összevonások alakjában ne idézné elő. E hatás azonban nem önkénytesen s esetlegesen oszlik szét a testben, hanem szilárdan meghatározott térbeli tör­­vények szerint, melyek azon mód szerint alakulnak, miként érintkeznek egymással az egyes idegcsövecskék az idegrendszer középpontjában. Az idegek újabb természettanának e té­nyei már ős­időktől fogva ismeretesek ugyan , de csak képes kifejezésekben, fölületesen mutatkozó véderedményekben. Min­denki tudja, hogy az arcvonások s tagjártatás bizonyos belső érzéseket fejeznek ki, mit a vadember, kit azelőtt soha sem lát­tam, minden összebeszélés nélkül épen oly jól ért, mint legben­sőbb barátom. De csak igen kevesen tudják, hogy ez az ideg­szálak erőszeri (mechanikai) szétosztásának szükséges követ­kezménye ; sokak előtt a természet e törvényének nyilatkozata úgy tűnik föl, mint eretnekség, mint az uj élettani mechaniku­­sok frivolitása, mint a szellem szabadságának s a halhatatlan lélek uralmának megsértése. Az érző idegszálaknak a mozgatókra gyakorolt hatásai is e két főosztályba sorozhatók. Részint t. i. az érzőszálak a mozgatókra oly módon hat­nak , melyet mi szándékosnak nevezünk, szándékos­nak, mert öntudatosan és csak a gondolatok közvetítése által nőm,­bonc-, élet-, állat- és kórtani gyűjteménye­k külön könyv­tára van. Az ifjú Larrey itt tanítja a hadi sebészetet tábori or­vosoknak. A polgári és katonai kórházak egész légiója van még hátra. Ide tartozik a H­o­p­i­t­a­l St. Antoine, Beaujon, St. Marguerite, Bon-Secours, Cochin, Maison nationale de santé, a Charentoni őrülte;a katonai kórházak közöl: Gr­o­s-C­a­i­rr­o­u, R­o­ul­e, Hotel des Invalides; (?) továbbá Hospice de la Mater­­nité sat. Hogy ezeket mind sorra látogathassuk s végig tanulmá­nyozzuk, e célra — mint múltkor említem — évek szükségesek; rövidebb idő alatt azon túlesni physikai lehetlenség. Én váz­latos soraimban csupán arra szorítkozom, mit személyesen lát­tam, észleltem és tapasztaltam. A magán gyógyintézetek között különös említést érhe­tő létre. Az, mit a psychologok akaraterőnek, vagy akaratnak neveznek, semmi egyéb, mint a gondolkozó te­hetségnek ezen oldala, mely ezen fogalommal: „tenni fo­gok“ az agyban létező mozgató idegszálakhoz folyamodik. Részint pedig az érző idegszálaknak a mozgatókrai ezen hatásai akaraton kívüliek, vagy a­mint azokat most nevezik, visszaható mozgások. Ezek a hátgerinc - agy­rendszer középpontjában történnek a nélkül, hogy az agy, a gondolkozó szerv, abban részt venne mechanice föltételezett módon, melyben bizonyos érző idegszálak csakis meghatározott mozgató idegszálakra hatnak. Azért is mindenkor az izommoz­gások meghatározott csoportozataiban p. o. arcvonásokban, rángatódzásokban nyilvánulnak; mint mondani szoktuk, ösz­tön­s­ze­r­ű­­­e­g. A tűzgyík (salamandra), miután fejét levágták, ha bőrét csiklandozzuk, lábával az ingerelt bőrfelület felé nyúl, épen úgy, mintha még most is megvolna agyveleje, s mintha öntudatosan akarná védeni magát, az idegen csiklandozás ellen. Az alvó vagy ittas, ki gondolkozni többé nem képes , megvakarja ma­gát, ha csiklandják. Ide tartoznak a számtalan tagjártatások, melyek akaratunk ellen is elárulják, mi történik bennünk, s melyeket, mihelyt elhatároztuk érzéseinket tettetés által eltit­kolni , csak más izmok önkénytes s hatásteljes megerőtetése (az inger elvezetése) által vagyunk képesek ellensúlyozni. Mindezek elegendőleg ismert tények. Itt nekünk arra szolgálnak, hogy az érzésnek a mozgásra gyakorlott hatása törvényét előttünk megfoghatóvá tegyék, s így a későbbieknek alapul szolgáljanak. De minden visszaható mozgások nem mindenkor követ­keznek be külsőleg látható módon, mint a tagjárta­tás s az arcvonalak változtatásai. Azoknak nagy része a test belsejében rejlik, az életben láthatatlan, vagy legfö­­lebb is élő, vagy hevenyében megölt s boncolt állatokban lát­ható. Ez azon rész, mely az állati szervezet belgazdálkodására nézve különösen nagy fontosságú, s mind egészséges ál­lapotban, mind megbetegedésben kitűnőleg részt vesz. Ide tartozik legközelebb a belső szervek folytonos működése, melyektől függ a táplálás, vérátváltozás és elválasz­tás,­­ a szív szakadatlan verése, légzés, a gyomor és belek mozgásai, sat. Oda tartozik továbbá az izom feszítés ama közép ál­lapota, mely az egészséges élő testben mindenkor jelen van, mely az izmok kül­kitűnését (melyet a szobrászok és képírók oly jól ismernek) feltételezi, s ezt nevezik zsongnak (tonus). Teljesen egészséges állapotban egy izom sem petyhüdt, hanem m­indenik közép izgékonysági fokon áll, mely által ellen­izmaival (antagonistáival) egyensúlyban tartózkodik, még al­váskor is. A mozgás mindezen szerfölött fontos nemei az érzésin­gerek összegéből mintegy táplálkoznak, melyek a testben sza­kadatlanul akár kívülről akár belülről előidézve, az i­d­e­g­köz­pontok által a mozgási idegekben oszolnak szét. Az érzés­memnek: Bouvier, Duval és Tavernier orthopaediai intézete; Desmarres szemészi koródája sat. Bouvier, valamint a legtöbb francia igen közlé­keny. Jól fölszerelt intézetében mindent ismételve kész meg­mutatni, s míg a német orthopaedisták — Berendet és Heinét kivéve, — többnyire elfogultan ragaszkodnak kép­zelt fajszereikhez, Bouvier előítélet nélkül alkalmaz minden gyógyhatányt, mely a gyakorlatban sükerteljesnek bizonyult. Intézete 25 év óta teljes virágzásban áll. Az elferdülésekről írt jeles művei által jó hírt nevet szerzett magának. Éi szakbeli dolgozatai egyike 6000 frank jutalomdíjra érdemesíttetett. Igen érdekes még Duchenne (de Boulogne) járólagos korodája, melyben az electro-galvanismus sajátlagos modor­ban (galvanisme localisé) alkalmaztatik; főleg pedig az elferdülés több neménél, idegbántalmakban, hűdésben sat, igen jó sükerrel. A sükerült gyógyesetek Duchenne-nél hű gipszle­nyomatokban láthatók. Duchenne gyógytani célainak elérésére, saját terve­ire-

Next