Orvosi Hetilap, 1857. december (1. évfolyam, 27-31. szám)
1857-12-03 / 27. szám
27. Sí Pest, 1857. December 3. Megjelenik minden csütörtökön. Megrendelhetni minden cs. kir. posta-hivatalnál, a szerkesztőnél ujtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottyautca 12-dik szám. ORVOSI HETILAP. Honi és külföldi gyógyászat és kórimvárlat közlönye. Dr. Markusovszki L. Müller Emil, Tulajdonos és felelős szerkesztő, kiadó-könyvnyomdász. Tartalom: A Sauer tanár által javalt konszézéleg mint a tüdőlob sajátszere. V. Folyt. Dr. Poor Imrétől. — Nagel tanár sebészeti korodája Kolozsvárott. X. Fölkarficam. Nagel Jr. vezérlete mellett közli Barlia J. tanársegéd.—Gyógytani jegyzetek Skoda tr. korodájáról 1856/7. tanévről. III. Terpetinolaj gőzképeni alkalmazása. Közli Politzer A. — Lenhossék Józs. kolozsvári bonctanár értekezése a központi idegrendszerről. — Társulatok : Természettudományi társulat Nov. 21. gyűl. — Gyógyszertani közlemények. — Vegyesek. — Halálozások. — Kimutatás a pesti közkórházról. — Előfizetési fölhívás. Tárca : A gyógyszerészet tudományi állása hazánkban, és mik volnának annak e téren legsürgősb teendői. — Lapszemelvény. Slőfizetési ára : Dec. végéig helyben 4 fr. 40 kr. vidéken 5 fr. 20 kr. pp. A lapot illető közlemények 3 fizetvények bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltétnek soronként 8 p.krért. A SAUER TANÁR ÁLTAL JAVULT KÉNSAVAS RÉZELEG mint a tüdőláb sajátszere. (Cuprum sulfuricum qua specificum in pneumonia). Dr. Poor Imrétől. Folytatás. V. Tájékozzuk magunkat a tüdőlok különböző gyógymódjai körül, aztán hasonlítsuk össze a kénsavas rézéteg által meggyógyultak viszonylagos számát az egyéb gyógykezelés mellett gyógyultakéval. Mielőtt az olasz contrastimulisták feje Rasori a hányborkó nagy adagénak eszméjét megpendítette, a tüdőlobnak egyedüli ellenszere az érvágás volt, mely addig jön ismételve a betegen, mig ez el nem ájult. Ekor tehát az érvágás átalános sajátszernek (specificum) tartatott a tüdőloboknál mindenütt. Leghőbb pártolói voltak a vérbocsátásnak az angolok, kiknél e gyógymódot máig sem bírta egy lábellenes szer is háttérbe szorítani. Az edinburghi dr. Gregory négy—hat ízben is vágott eret, míg t. i. a jelenkező inszökdelésből (subsuillus tendinum) a kezelgető rángásokat (convulsio) nem sejtette. Watson, a londoni King College jeles tanára látván, hogy Gregory betegei mind lassan üdülnek föl, takarékos lett ugyan az érvágással; ezt mind a mellett mindig egyéb lábellenes szernek elébe tevén, azt tanítja, hogy az érvágás először a lobot küzdi le, másodszor a tüdő életműködési zavarát hárítja el, mert minél tetemesb a vérmennyiség, mely a tüdőbe özönlik, annál nagyobbnak kell lennie a légzésnehézségnek, annál több visszeres vérnek kell az érerekbe tolulnia, annál inkább tarthatni attól, hogy átizzadás által a tüdő szilárd állományúvá lesz. (Die Grundgesetze der pract. Heilkunde von Fros. Dr. Th. Watson etc. III.B. 206). Ugyanő véleményben vannak Bennett, Cruveillier s több mások. Azonban mindnyájan megegyeznek abban, hogy az érvágástól csak a tüdőlob első szakában (kiizzadási szak) lehet sükert várni, s hogy ekor kellő mennyiségű (12 —18) obon vér eresztetvén, a lobot mintegy elvágja (Inflammatio abortum patitur). — Bebizonyult e közben, hogy a vérvesztés nem kevesbíti a vér lobgerjesztő rostanyának viszonylagos mennyiségét; továbbá számos tényekből tapasztalták a gyakorló orvosok, még inkább a kórodák s kórházak vezérorvosai, minő káros, hogy ne mondjam veszélyes befolyást gyakorol az érvágás, kivált ha ez többször ismételtetik, a szervezetre kíméletesben kezdtek bánni a beteg szervezet e legnemesb nedvével. Minél inkább meggyőződtek az orvosok,hogy a nem eléggé indokolt vérbocsátásra lassú üdülés, táplálási zavarok, vérszegénység, erőkimerülés, vízkor, vagy fonnyadás szoktak bekövetkezni, annál kedvesebben fogadták Rasorinak föllépését, ki a tüdőlob leküzdésére a hányborkövet nagy adagban nyújtani ajánlotta, állítván, hogy ha a tüdőlábos beteg a láb kezdetétől végéig naponkint bevesz végzett gyógyszerész további önképzésének eszközeit föltalálhatná. .. E minden haladásra megölő gyilokként álorasúllyal nehezedő, nyomasztó szegénységet mélyen érezve, s jól tudva azt, hogy szellemi előmenetel csak ott jöhet létre, hol az azt létrehozni törekvő legjobb akarat mellé, annak kizárólagos rendelkezésére kellő anyagi eszközök állanak készen: megkísértem azon munkára, tettre és áldozatra hívni föl az egész hazai gyógyszerész testületet, melyet, ha jelen, egykor bizonyosan ha nem is halálra de okvetlenül a legnyomorultabb tengésre vezetendő dermeneti állapotában tovább is tehetlenkedni nem akar; bármikor megkezdeni elengedhetlen tiszte és hivatása. — Ha igénytelen soraim szivéhez lelkéhez az utat megtalálandnák, s teendői végrehajtására lelkesülve egy ép, szerves élettel biró egészszé rendezkednek, ahol az egész a tagokért, a tagok az egészért kölcsönösen teljesitik az összesre áldást árasztó életműködéseiket, úgy a jövő nemzedék háláját s áldását vivandja ki saját számára; nem csak azért, mert kötelességét lelkiismerete TÁRCA. A gyógyszerészet tudományi állása hazánkban, s mik volnának annak e téren legsürgősb teendői. Elvész az éni népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Hóseás IV.6. 1802-ben Révai Miklós ,,a nagy“ következő tétellel kezdte meg magyar nyelvtudományi előadásait: „Uraim, nem tudunk magyarul“... Fájdalom, én ma 55 évvel későbben sem kezdhetem a magyarhoni gyógyszerészet tudományi állását vázolni akaró ezen soraimat mással, mint azzal, hogy az irodalom terén semmink sincs, miben egy ifjú magyar gyógyszerész tudományos kiképezhetésének, és egy