Orvosi Hetilap, 1857. december (1. évfolyam, 27-31. szám)

1857-12-03 / 27. szám

27. Sí Pest, 1857. SÍ öflzetésl ára : Dec. végéig helyben 4 fr. 40 kr. vidéken 5 fr. 20 kr. pp. A lapot illető közlemények 3 fizetvények bérmentesen küldendők. Hlrd etések közöltéinek soronként 8 p. krért. December 3. Megjelenik minden csütörtökön. Megrendelhetni minden cs. kir. posta-hivatalnál, a szer­kesztőnél ujtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottya- utca 12-dik szám. ORVOSI HETILAP. Honi és külföldi gyógyászat és kórlmvárlaf közlönye. Dr. Markuso vszki L. Müller Emil, Tulajdonos és felelős szerkesztő. kiadó-könyvnyomdász. Tartalom: A Sauer tanár által javait kéns. rézéleg mint a tüdőlob sajátszere. V. Folyt. Dr. P o o r Imrétől. — Nagel tanár sebészeti koródája Kolozsvárott. X. Fölkarficam. Nagel tr. vezérlete mellett közli B ar t li a J. tanársegéd.—Gyógy tani jegyzetek Skoda tr. koródájáról 1856/7. tanévről. III. Terpetinolaj gőzképeni alkalmazása. Közli Politzer A. — Lenhossék Józs. kolozsvári bonetanár értekezése a központi idegrendszerről. — Társulatok : Természettudományi társulat Nov. 21. gyűl. — Gyógyszertani köz­lemények. — Vegyesek. — Halálozások. — Kimutatás a pesti közkórházról. — Előfizetési fölhívás. Tárca ; A gyógyszerészet tudományi állása hazánkban, és mik volnának annak e téren legsürgősb teendői. — Lapszemelvény. A SAUER TANÁR ÁLTAL JAVALT KÉNSAVAS RÉZÉLEG mint a tüdőlob sajátszere. (Cuprum sulfuricum qua spécificum in pneumonia). Dr. Poor Imrétől. Folytatás. V. Tájékozzuk magunkat a tüdölob különböző gyógy­módjai körül; aztán hasonlítsuk össze a kénsavas rézéleg által meggyógyultak viszonylagos számát az egyéb gyógy­kezelés mellett gyógyultakéval. Mielőtt az olasz contrastimulisták feje Rasori a hányborkö nagy adagénak eszméjét megpönditette, a tii- dölobnak egyedüli ellenszere az érvágás volt; mely addig lön ismételve a betegen, mig ez el nem ájult. Ekor tehát az érvágás átalános sajátszernek (specificum) tartatott a tüdöloboknál mindenütt. Leghöbb pártolói voltak a vérbo­csátásnak az angolok, kiknél e gyógymódot ináig sem bírta egy lobellenes szer is háttérbe szorítani. Az edinburghi dr. Gregory négy—hat ízben is vágott eret, mig t. i. a je- lenkezö inszökdelésböl (snbsullus tendinum) a kőzelgetö rángásokat (convulsio) nem sejtette. Watson, a londoni King-College jeles tanára látván, hogy Gregory betegei minő lassan üdülnek föl, takarékosb lett ugyan az érvá­gással; ezt mind a mellett mindig egyéb lobellenes szernek elébe tevén, azt tanítja, hogy: az érvágás először a lobot küzdi le, másodszor a tüdő életmű­TÁRCA. A gyógyszerészet tudományi állása hazánk­ban, s mik volnának annak e téren legsürgősb teendői. Elvész az éri népem, mivelhogy tudomány nélkül való. HóseáslV.6. 1802-ben Révai Miklós ,,a nagy“ következő tétellel kezdte meg magyar nyelvtudományi előadásait: „U r a i m, nem tudunk magyarul“... Fájdalom, én ma 55 évvel későbben sem kezdhetem a magyarhoni gyógyszerészet tu­dományi állását vázolni akaró ezen soraimat mással, mint az­zal, hogy: az irodalom terén semmink sincs, miben egy ifjú magyar gyógyszerész tudományos kiképezhetésének, és egy ködési zavarát hárítja el; mert minél tete- mesb a vér mennyiség, mely a tüdőbe özön- 1 ik, annál nagyobbnak kell lennie a légzés- nehézségnek, annál több visszeres vérnek kell az üterekbe tolulnia, annál inkább tarthatni attól, hogy átizzadás által a tüdő szilárd állományúvá lesz. (Die Grundgesetze der pract. Heilkunde von Frof. Dr. Th. Watson etc. III.B. 206). Ugyané véleményben vannak Bennett, Cruveillier s több mások. Azonban mindnyájan megegyeznek abban, hogy az érvágástól csak a tüdölob első szakában (kiizza- dási szak) lehet sükert várni, s hogy ekor kellő mennyi­ségű (12 —18) obon vér eresztetvén, a lobot mintegy el­vágj a (Inflammatio abortum patitur). — Bebizonyult e közben, hogy a vérvesztés nem kevesbíti a vér lobgerjesztö rostanyának viszonylagos mennyiségét; továbbá számos tényekből tapasztalták a gyakorló orvosok, még inkább a kórodák s kórházak ve­zér-orvosai, minő káros, hogy ne mondjam veszélyes be­folyást gyakorol az érvágás, kivált ha ez többször ismé- teltetik, a szervezetre; kíméletesben kezdtek bánnia beteg szervezet e legnemesb nedvével. Minél inkább meggyő­ződtek az orvosok,hogy a nem eléggé indokolt vérbocsá­tásra lassú üdülés, táplálási zavarok, vérszegénység, erő- kimerülés, vízkor, vagy fonnyadás szoktak bekövetkezni, annál kedvesebben fogadták Rasori na k föllépését, ki a tüdölob leküzdésére a hányborkövet nagy adagban nyúj­tani ajánlotta, állitván, hogy ha a tüdölobos beteg a lob kezdetétől végéig naponkint bevesz végzett gyógyszerész további önképzésének eszközeit föltalál­hatná. .. E minden haladásra megölő gyilokként ólorasúllyal nehe­zedő, nyomasztó szegénységet mélyen érezve, s jól tudva azt, hogy szellemi előmenetel csak ott jöhet létre, hol az azt létre­hozni törekvő legjobb akarat mellé, annak kizárólagos rendel­kezésere kellő anyagi eszközök állanak készen: megkísértem azon munkára, tettre és áldozatra hivni föl az egész hazai gyógyszerész testületet, melyet, ha jelen, egykor bizonyosan ha nem is halálra de okvetlenül a legnyomorultabb tengésre ve­zetendő dermeneti állapotában tovább is tehetlenkedni nem akar; bármikor megkezdeni elengedhetlen tiszte és hivatása. — Ha igénytelen soraim szivéhez leikéhez az utat megtalálandnák, s teendői végrehajtására lelkesülve egy ép, szerves élettel biró egészszé rendezkednék, — hol az egész a tagokért, a tagok az egészért kölcsönösen teljesitik az összesre áldástárasztó életmű­ködéseiket: úgy a jövő nemzedék háláját s áldását vivandja ki saját számára; nem csak azért, mert kötelességét lelkiismerete-

Next

/
Thumbnails
Contents