Orvosi Hetilap, 1858. május (2. évfolyam, 17-21. szám)

1858-05-23 / 20. szám

Tulajdonos és felelős szerkesztő. ItHáiDOdé­trÉ IVI­I kiadó-könyvnyomdász. Előfizetési ára : helyben félév 4 fr. egész év 8 fr. vidéken félév 4 fr. 30 fr. egész év 9 fr.pp. A lapot illető közlemények és fizetmények bérmentesen küldendők. 20. SZ Pest, 1858. Május 23. Megjelenik minden Vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. posta­hivatalnál, a szer­kesztőnél ájfér 10-dik szám , és a kiadónál Dorottyá­mén 12-dik szám. ORVOSI HETILAP. Honi és külföldi gyógyászat és kórbavárlat közlönye. Dr. Markusovszky L. Müller Emil, Tartalom: Közlemények a bécsi bujasenyvi korodáról. II. (Vége.) Sigmund tanártól. — Sauer tanár orv. kórodája. Szívbellob szlobbal. Közli Dr. Poor J. — Könyvészet. Compendium der alig. und spec. Heilquellenlehre von Dr. J. Seegen. (Folyt.) Ismerteti Dr. Pollák H. — A pestiig. főorvos 1858. Április havi egészségi és meteorit jelentése. — G­y­ó­g­­szertani közlemények. A. S. Louis kórház némely szeres idült kütegek ellen. — Stearinsavas olaj-higany, uj gyógyké­­szitmény.­­- Vegyesek. — Pályázatok. Tárca : Borsodi levelek. I. Dr. Kun Tamástól. KÖZLEMÉNYEK A BÉCSI BUJASENYVI KÓRODÁRÓL. Dr. Sigmund tanártól Bécsben. (A takár-Blenorrhoea.) II. (Vége.) Gyógyeljárásunk helybeli szerei hugycső-ta­­kárnál, tisztántartás, m­elegségelvonás és be­­fecskendésekből állanak. Az illető tag tisztán­tartása a­mit a betegek közönségesen elhanyagolnak, s némely orvosok figyelembe sem vesznek — csakugyan szerfelett fontos ; a rendes szobamérsékménynek megfe­lelő közönséges víz legalkalmasabb a meny s a borok mosására, valamint helybeli fürdőül. E mosogatá­sok nem létezhetnek eléggé gyakran , és ezek elhanyago­lása vagy tökéletlen kezelésében rejlik legtöbb esetben oka a hugycső lakhártyája hevesb­­objának, valamint a hugy­­csőnyílás bélhámja annyira fájdalmas lehám­­lásának, melynél a makk egy része, sőt maga a fityma is vizenyősen megdagad. A végbevitt tisztálgatás után, an­nak tartósbbá tétele végett a beteg puha tépetréteget , vagy többszörösen összehajtott vászonylemezt illeszt a­­ makkra , és a mongát a borokkal együtt, nem­­ pedig csak ez utóbbit, kényelmes függesztőben (suspensorium) hordja*).­­ A melegségelvonás hidegborogatások folytonos alkalmazása által eszkö­zöltetik , a húgycső egész hoszsza szerint egész a jeg­­nyilásig; a jég hozzáadása célszerű, hogy a víz 2—4 fokú legyen ; erélylyel folytatott hideg borogatások, a betegek nagyobb számánál a lábnak minden kellemetlen jelenségeit enyhítik, és a takart — mint ezt sokszoros kí­sérletek igazolják — lefolyásában rövidítik. Hideg­ülő— földök, mik gyakran alkalmaztatnak , határozottan keve­sebbet használnak, nem is említve , mikép ily kiterjedés­ben sokan el nem szenvedik a hideget, kik a borogatásokat különben jól tűrik. Egyének, kik közönséges tapasztalat szerint hideget nem szivetnek , csúzra, köszvényre haj­landók, gümőkórosak, vérszegények stb. a minden orvos által úgyis eléggé ismert elővigyázatot igénylik a hideg alkalmazásánál; ilyeneknél a hús, sőt langyos boro­gatások használatára szorítkozunk, melyek az illető rész­től még mindég meleget vonnak el. A befecskendések akkor kezdetnek, ha a láb­tünetek átalában mérsékelt fokban vannak jelen, vagy *) A közönséges függesztők széle és szegélye nyomja a húgycsövet, s még jobban hajtja meg az egész mángát, mint ez a tag sza­bad helyzeténél történik. TÁRCA. Borsodi level­e­k. Dr. Kún Tamástól. *) Miskolc, május 6. 1858. Tisztelt Szerkesztő úr! — Valahányszor komoly ígé­retemre gondolok , miszerint becses lapját csekély dolgoza­taimmal , tőlem telhetőleg, elősegíteni már akkor biztos re­ményt nyújtottam Dr. Kovács Endre barátomnak , midőn az a jövendő méhében még csak fogamzását várta , mind­annyiszor elpirulok magam előtt, örömmel tapasztalván, mi­szerint lapjai, édes hazánk orvosrendének közörömére, már nemcsak kikerültek pólyás bölcsőjükből, de még egy évet sem *) Üdvözöljük a magyar orvosi irodalom próbált munkáját lapunk hasábjain. — Igen is , egyesüljünk! mert csak közös erővel s közös munkálkodással közelíthetjük meg a célt , melyet mind­egyikünk óhajt, de senki egy maga vagy keveset magával el nem érheti sem: a magyar orvosi tudomány és az or­­vosi hivatás emelése. Sz, töltvén el, már­is saját lábakon járva közelítnek az erőteljes ifjúi korhoz, és én gondatlan, és tán erőtlen, még mivel sem járultam a nagy reményű gyermek ápolásához. Valóban pirulnom kell mulasztásomért, csupán azon egyetlen körülmény szolgál megnyugtatásomra, miszerint sz. ügyfél úr is tudja azt, hogy a­mi haladt, az még nem maradt el; és hogy: jobb késő mint soha sem, jellem emberének, sza­vát beváltani. Mi orvosok kétféle uton működhetünk az egyetemes gyógytudomány mezején ; elméleti s gyakorlati irányban köz­remunkálni Ígérem én is csekély erőmet, önálló elméleti s gya­korlati cikkekkel, és olykor szigorú tudományos rendszert nem igénylő levelekkel a tárca számára, a­mennyiben azt a kis­vá­rosi fáradalmas gyógyműködés ideje megengedendi. Hogy ígéretem kötelezett adósággá váljék, legközelebb a lefolyt évi ősz utolján és múlt télen környékünkön uralkodott hurutát­­(Grippe) és tavasz óta dühöngő kanyaró- (morbilli) járványt i­andom le. Mielőtt azonban ez megtörténnék, magam iránti kötelesség érzetéből indulva ki, levelezésemet kell megkezde­nem apológiámmal és az „Orvosi Hetilap“ jövőjérőli elmélke­déssel , mit nem cél nélkül vélek tenni, remélvén, hogy több

Next