Orvosi Hetilap, 1858. szeptember (2. évfolyam, 35-38. szám)

1858-09-05 / 35. szám

549 fakra, mint sejtelmei a legközelebbire nézve, melyet körülbelül megjósolt. A fontos jóslat saját betegségének lefolyására és kimenetére vonatkozott. Amint ez főfokát elhagya, a betegnő örömest beszélt a rohamok alatt felőle , és a következő rohamok számát és végleges gyógyulása napját jósolgatta — a midőn csak néhány rohammal és néhány nappal hibázott — holott az előtt minden erre vonatkozó kérdést kikerült vagy nyögéssel és hallgatag sírással visszonzott. A gyógyuláshoz közelgő idegbaj előérzetét általában nem lehet tagadni, de legkevesbbé akkor, ha az idegrendszer oly érzékenységet ért el, melynél fogva saját cselekvényei és szenvedései a beteg öntudatához jutnak. Dr. D . . . velem együtt azon véleményben volt, miszerint az alvajárás ezen meglepő cselekvényei nem titkos látást, hanem az agy izgatott állapotát tanúsítják, mely a velejáró cselekvőséget a rohamok alatt legnagyobb fokra emelte. Vas készítmények és más zsongitó gyógyszereknek alkalmas felváltással és következetességgel egybekapcsolt adagolása mellett a betegnő gyógyulásához közeledett. Betegségének végleges megszűnte óta rohama nem volt, és egészséges és tevékeny leány lett belőle. Az önkénytes és mesterségesen előidézett alvajárások mind lényegök mind kül tüneteikre nézve hasonlók egymáshoz Ha a helybeli zavart tekintetbe vesszük, mit minden kóros esetnél tenni szokunk és a kórtani tünemények jelentőségét a rendes vagy élettani működések tüneteinek jelentőségével párhuzamba hozzuk, akkor az alvajárás vagy áloméberség mint kórtünemény, a közönséges álomhoz, mint egészségi tüneményhez legközelebb áll, és ugyanazon szerv és működés, mely a rendes álom alatt felfüggesztetik , az áloméberségi rohamok alatt megmásíttatik, épen úgy mint ahogy a lobos folyamatban sem látunk egyebet, mint a rendes tenyélet csekély módosítását. A lobos folyamatnál a hajszáledények földuzzadnak és valamivel több izzad át, mint amennyi a táplálásra szükséges. A rendes álom alatt az agynak egy része tétlen; az alvajárási rohamok alatt szenved az agynak ugyanazon része, és ezen szenvedő állapot álom által külöli magát, de az álom mélyebb, némelykor a tökélyes érzéketlenségig. A szenvedés kiterjesztheti magát az álomszerv határain túl : az agyacsra, és ekkor merrengés támad ; a nyulagyra, és dermét idéz elő ; az agynak azon részére, mely a rendes álom által nem érintetik, és ekkor az agyműködések tökélyesen fölfüggesztetnek, — ájulás , — eszmélethiány , — külérzéki fogékonytalanság képzelő tehetlenség — nehézkori- vagy agyi-görcsök állnak be. Vagy pedig ellenkezőleg az agynak azon részei, melyek az áloméberség alatt nem lettek tétlenek, isszonyu cselekvőségre jutnak: az alvó nyugtalankodik , sokat járkál, örömest és szüntelenül fecseg; képzelőtehetsége fáradhatlanul működik, emlékező tehetsége termékeny , hall- és szagérzéke rendkívüli éles. (Vége köv.) 550 millaggal gyógyittatott ki. — 1851-ben nyelvcsúcsán ujj— hegyin fekélyes garancs (tubercule ulcéré) támadt. A beteg Val-de-Grâce kórházba megy Marschall keze alá. Itt a beteg bujaevvel oltatik be jobb karján, a genytüszö megmeredt, öt napra másodszor oltatik be, a nyelvdaganat kissebbedik, a fájdalom enyhül; nyolc napra — az első oltás után bal karján oltatik be, ugyanitt genytüszö támad, ekkor a beteg, nyelve behegedvén, a kórházat elhagyja, de közérzése változott volt, éji fej- és izületfájdalmakról panaszkodott. Kimenete után harmad napon negyedszer olta be M. betegét, de csak fatyu genytüszö támad; még ugyanazon hónapban 4—5 oltás kisérletet tett M. eredmény nélkül, nem fakadván több genytüsző a beoltás helyén. Ekkor a bujaev-oltott mint bujasenyvmentes (?) Ricordhoz utasíttatott. Hogy ezen esetet R. bujasenyvmentesnek nem nyilváníthatta, világos, mert ezt a közérzés változása , az ízületek s fej éjjeli fájdalmai, a lágyékon és sípcsonton talált göbök (gummata) megcáfolnák. Itt nem az a hiba , hogy R. a bujasenyvmentességet el nem ismeri, hanem az nincs rendén , hogy M. oly esetet küldött Ricordhoz, mely épen nem volt bujasenyvmentesítve. Ki látta 4 — 5 ízbeni evoltásra bujasenyvmentességet előidézni? Boeck több száz oltást ejt a testen, míg ezt senyvmentesnek mondja; s ha higany vett egyénekben az oltás meg nem ered, hamiblagot vetet velök, mire az oltás újra sükerül; ha az egyikféle év meg nem fogamzik, mást vesz elő idegen fekélyből; ha a karokon meg nem ered, beoltja a combokba stb. mindezek azonban sem M., sem R. eseteinél nem történtek meg, szóval B. maga állítja, hogy ő még a sükerült bujaevoltottaknak egy példányát se látta (Discours prononcé par M. Ricord a l’Academie impériale de Médecine en 1842); azért határozottan tagadja a bujasenyvmentességet, s avval áll elő, hogy ő egyik tanítványába időnkint 1000 bujafekélyt oltott be s még ekkor sem vált bujasenyvmentessé. „Midőn én ezt hallom, úgymond Boek meg nem foghatom, miképen történhetett ez; a bujaevnek Párisban sem lehet egyéb hatása, mint itt (Christianiában), kellett tehát itt valami előttem ismeretlen oknak közbejönne. Egy levél Párisból megfejtette a dolgot. Ricord ugyanis kiégette az beoltás által támadt fekélyeket; e szerint egészen máskép járt el az evoltásnál, mint én, vagy bárki más , aki oltani akar, innen a különböző eredmény is.“ (Die Syphilisation als Heilmethode von Boeck etc.) Halljuk most mások véleményét a bujaevoltásról. (Vége köv.) ■IMI— SCHUH és DUMREICHER BÉCSI TANÁROK korodájából. A természetkivüli alfélén kitüremlett bélelőesésekről. Közli Dr. Bécsi Gedeon, műtőnövendék az első sebészi kórodén. (Vége.) III—dik eset *). K. E. kőmives neje Galantáról 36 éves, előadása után, 9 év óta szenved gyermekfőnyi ködök sérvben. A kórházban fölvétele előtt 8 héttel (felvétetett jul. 15. 1856.) állítólag minden ok nélkül, élénk fájdalmat érzett sérvében, mire fűzőid sűrü anyag s később bélsár gyakori hányása állt be. A dag fölötti bőr üszkösödésbe ment, s nagy mennyiségű kellemetlen büzü szenyes szürkés folyadék, — kanócféle — zunderartig — tömeggel — valószínűen cseplesz — továbbá egy eresen ellökött béldarab ürült ki. A dag ez által tetemesen megkisebbült s végre csak pöfedt s erősen beszűrődött karimái maradtak. A dag közepén a megveresült bél-lakhártyától környezeti nyílás képződött, melyen bélsár ömlött ki , mialatt a *) Dr. Ruprecht műtős N.-Szombati kórházi főorvos ur által észleltetve.