Orvosi Hetilap, 1858. december (2. évfolyam, 48-51. szám)
1858-12-05 / 48. szám
755 úgy, mint az emberek arcán nyájasság tanyázik , a szobák magasak , világosak ; a festett falak színe, a simára sikált padlók a nagy ablakok, melyek világot és levegőt bőven engednek a szobákba hatni, barátságos kinézést adnak ezeknek , melyet emelnek a csinos szép fehér vászonnal borított nyoszolyák, a gyermekek és ápolók tisztasága; mindenből látszik, hogy itt nemcsak hivatalos kötelességérzet, hanem nemes sugallatoktól áthatott szellem intézkedik. A szobák szellőzése itt is az ablakok nyitása által történik, mely modor elleni okainkat már kifejték; azonban az itteni és a közkóroda termeinek ablakai között azon igen lényeges különbség létezik, hogy a közkórházban az aránylag kis ablakok igen magasan helyezvék, itt ellenben a nagy ablakok leereszkednek két láb távolságra a padlótól, ez, és a háznak magas, szabad fekvése teszik, hogy az intézet légminőségével a legkövetelőbb aerophag is meg lehet elégedve , míg ellenben azokat, kik a hüléstől orthodox elvből félnek, megnyugtathatja a betegmozgalomnak múlt évi kimutatása, mely szerint a kórodán szerelt 971 beteg gyermek közül meggyógyult 723, javult 66, gyógyítás alatt maradt 68, gyógyulatlanul elbocsáttatott 17, meghalt 97, tehát a halálozás nem egészen 100 megy, oly eredmény mely gyermekkórházban teljes elismerést érdemel; a gyógyulatlanok sorában nehézkór, gümő és görvély kór képezik a legnagyobb számokat. Meg kell még jegyeznünk, hogy a bőven előfordult heveny bőrkötegek, különösen kanyaró eltérő szobaszellőzésre nem szolgáltattak alkalmat, s a levegő minél gyakrabbi megújítása által a legszebb siker éretett el. Mint mindenütt, úgy itt is a gyermekkórház az újabb jótékonysági intézetekhez tartozik, és igazgatója erélyének és bőkezűségének köszöni létét. Első alapjai 1842-ben tétettek le egy 26 ágyra számított helyiség bérlésével ; miután tizenegy év lefolyta alatt az intézet szüksége és célszerűsége egyre világosabban tűnt ki, alapítója egy újabb és tetemesebb áldozattal, támogatva több oldalú segélyezések által — 1853-ban a mostani épületet a hozzá tartozó kerttel vette meg örök áron, és igy lehetővé tette a kitűzött kettős cél elérését t. i. egy lehető tág kihatású gyermekkórház alapítását, és az innen nyerhető anyagnak egy gyermekgyógyászati tanszéken való értékesítését. Az épület felosztásánál is ezen kettős cél volt szem előtt, úgy, hogy egy része a tanítási helyiségeknek van szentelve, melyek a földszinti osztályt foglalják el, és egy tanszobából, öszekötve a kórbonctani gyűjteménynyel, továbbá egy vegytani laboratóriumból állanak; a földszinti osztályban van továbbá a rendelő szoba a járó betegek számára, a halotti szoba , kapuslakás, konyha s mosóhely; innen a tágas lépcső az első emeletbe vezet, melynek hét kórszobája huszonnégy ágygyal képezi a tankóvodát, ezen emeleten van a házi kápolna is. A második emeleten hat kórszobán kívül van még a segéd- orvosok lakása, a gyógyszertár és a készlettár. A harmadik 756 puszta kizárólagos megtekintéséből az illető kérdés nyomán a tény kételyeit megoldó ítéletet hozni épen lehetetlen, s a törvényszéki orvosnak, vagy az orvosi hatóságnak akkor nincs egyéb teendője mint megvallása annak , hogy ítéletet hozni nem képes (Incompetenz-Erklärung), s igy az orvosnak, aki közönséges gyógyművészeténél azon kívül mit neki a betegnek s betegségnek rögtöni vizsgálata mellett meg kell vigyáznia , teljes joggal veszi tekintetbe mindazt a mi kórisméjének erősítésére , fölvilágosítására vonatkozhatik , például, hogy a betegség előtti állapotról valami bizonyosat tudjon, kipuhatolja a betegségnek valószínű okait: a törvényszéki orvosi teendőknél is hasonlólag kell eljárnia. Ez áll különösen az oly kérdéseknél, melyek tisztán s kizárólag némi bizonyossággal nem deríttethetnek ki a bűncseletből, s hova például sok mérgezések és öngyilkosságok kétséges esetei tartoznak. Jelenleg meg kell elégednünk ezen igen fontos elv puszta felhozásával, melyet azonban előbocsátani szükségesnek véltünk az előttünk fekvő tényállás fölötti véleményünk megalapítására. — Ami illeti tehát : 1) A rencseletet, az elébünk tett kérdésre vonatkozólag, „váljon T. öngyilkos-e , vagy idegen kezek által múlt ki ?“ — tekintetbe jőnek először a főbb sértések , a nyak sebei. — Mint félebb érintve volt, a boncosok a hulla nyakán hét különböző sértést gondoltak találni s megkülönböztetni , és ezen nagyon föltűnő leletre — melyet az orvosi tanács (Medicinal Collegium) is jegyzet nélkül elfogad — az általuk kiadott két rendbeli véleményben nagyon fontos végkövetkezéseket alapítottak. Mi részünkről, hasonló hullákon tett számos vizsgálatainkra támaszkodva, nem kétkedünk már előre is bizonyos tévedést tenni fel, mely épen olyan lehető mint menthető, s mint nagyon sokszor előkerülő. Átalánosságban semmi kifogásunk nincsen a boncolati jegyzőkönyv ellen, talán némely még megvitatandó jegyzeteken kívül, és örömest elismerjük, hogy a boncolók a mint hasonló esetekben mindig igen nehéz boncvizsgálatot gonddal végezték. — Például, a külsérelmek között a 11-dik szám alatti tételnél a „három egymástól teljesen elkülönített metszések“ a jobb alkaron, nem érthetők, s kényteleníttetünk ezen többszörös metszéseket ténylegesek gyanánt venni. Annál inkább kell mint szembetűnőt kiemelni, hogy a nyak állítólagos hétszeres sebének oly pontos leírása egészen mellőztetik a véleményben. Továbbá az oly hullákon , mint a Thé oly közönséges mint könnyen is kimagyarázható jelenség is az számos tapasztalatok után, hogy a nyakon többszörös késhúzásokat gondol az ember, pedig a kés csak egyszer — vagy — mint a jegyzőkönyv rajzából következtetnünk lehet, T-nél csak kétszer történhetett; először kevésbbé határozottan , másodszor mélyen, határozottan alkalmazva és kivive; a nyakat fedő takarók ráncai a halálos sértés pillanatában szükségkép más helyzetben voltak mint azokat a hullán találták, s könnyen magyarázhatók a többszöri metszések áltünetei, melyeket a sovány és ráncos nyaknál gyakran egészen szabálytalanul, sőt egyes kis helyeken meg-megszakasztva találhatni. De ezen tapasztalati tény ismerete nélkül is visszahökkenő az el nem fogott bírálat a T. nyakán történt hét különböző metszés elfogadásától , miután épen úgy nem tehetni fel, hogy az öngyilkos egy éles beretvával magának hatszor vágja be nyakát, s miután e vágások még őt eszmélet- s élettelenné nem tevék — még hetedikszer — s ekkor az üterekig birjon vágni , valamint azt tenni fel, hogy — egy vagy több ember elhatározván egy nyugton alvó meggyilkolását , egy oly lassú, bizonytalan modorban egészen céltalanul járt volna el, mialatt egyetlen határozott mély vágás is a legkönnyebb után célhoz vezethetett volna. Azonban a nyaksérelem helyes iránya is határzottan az öngyilkosság mellett szól. Az erre vonatkozólag pontosan rajzolt seb világosan balról jobbra, fölülről lefele irányult és balról, azaz ottan hová a kés először alkalmaztatott legmélyebb volt , innen jobbfelé mindig csekélyedett, t. i. midőn már a kéz erejét veszté, s végre csak a bőrtakarókat éré. Megjegyezzük, hogy az öngyilkosoknál ez a közönséges halálos metszett nyaksebeknek valódi, jól rajzolt hű képe, és saját észleletünk után csak öt ulóbbi esetet akarunk hasonlításként fölhozni a beretvával tett s a tettesek által elismert jellemző nyakmetszési gyilkosságok közül , melyek mindenikében , s ezek közt 3 alvó gyermeknél a metszés teljesen derékszöget képezett a nyakkal (horizontal) és nem volt ferde vonalú (diagonal) mint a T. esetében. — De egy másik körülmény — a nyakseb mélysége — gondolkozóba ejtette az orvosi tanácsot. Ezen mélység — mond a boncvélemény, oly jelentékeny hogy a csigolyák kilátszottak s az újakkal tapintathattak, melyből oly nagy erőalkalmazást tekintve egyelőre következtethetni hogy ily seket inkább ejthet idegen — mint saját kéz.“ — Mi ezen eszmét épen nem osztjuk, és az öngyilkosokon észlelt számos tapasztalatainkra hivatkozhatunk, kik kétségbeesett kedélyhangulatukban, a tény pillanatában épen olyan, — a csigolyákig ható és gyakran oly erős elhatározottsággal vitt sebeket ejtenek magukon , hogy még az alkalmazott beretván is hiányok és csorbák estek a kemény csontok által. 2) A kéztőben és térdhajlásokban fölebbrajzolt metszett sebek, a 10. 11. és 12-dik számban igen pontosan írattak le, például: „három egészen elkülönözött, derékszögben eső, csak nem egyenkezűleg egymás alatt fekvő , a jobb alkarszesülésben, — két seb a jobb- s egy a bal térdhajlásban , mindenik