Orvosi Hetilap, 1858. december (2. évfolyam, 48-51. szám)

1858-12-05 / 48. szám

755 úgy, mint az emberek arcán nyájasság tanyázik , a szobák ma­gasak , világosak ; a festett falak színe, a simára sikált padlók a nagy ablakok, melyek világot és levegőt bőven engednek a szobákba hatni, barátságos kinézést adnak ezeknek , melyet emelnek a csinos szép fehér vászonnal borított nyoszolyák, a gyermekek és ápolók tisztasága; mindenből látszik, hogy itt nemcsak hivatalos kötelességérzet, hanem nemes sugallatoktól áthatott szellem intézkedik. A szobák szellőzése itt is az ablakok nyitása által törté­nik, mely modor elleni okainkat már kifejték; azonban az it­teni és a közkóroda termeinek ablakai között azon igen lé­nyeges különbség létezik, hogy a közkórházban az aránylag kis ablakok igen magasan helyezvék, itt ellenben a nagy ab­lakok leereszkednek két láb távolságra a padlótól, ez, és a háznak magas, szabad fekvése teszik, hogy az intézet légminő­ségével a legkövetelőbb aerophag is meg lehet elégedve , míg ellenben azokat, kik a hüléstől orthodox elvből félnek, meg­nyugtathatja a betegmozgalomnak múlt évi kimutatása, mely szerint a kórodán szerelt 971 beteg gyermek közül meggyó­gyult 723, javult 66, gyógyítás alatt maradt 68, gyógyulatla­­nul elbocsáttatott 17, meghalt 97, tehát a halálozás nem egé­szen 10­0 megy, oly eredmény mely gyermekkórházban teljes elismerést érdemel; a gyógyulatlanok sorában nehézkór, gü­­mő és görvély kór képezik a legnagyobb számokat. Meg kell még jegyeznünk, hogy a bőven előfordult heveny bőrkötegek, különösen kanyaró eltérő szobaszellőzésre nem szolgáltattak alkalmat, s a levegő minél gyakrabbi megújítása által a leg­szebb siker éretett el. Mint mindenütt, úgy itt is a gyermekkórház az újabb jó­tékonysági intézetekhez tartozik, és igazgatója erélyének és bőkezűségének köszöni létét. Első alapjai 1842-ben tétettek le egy 26 ágyra számított helyiség bérlésével ; miután tizen­­egy év lefolyta alatt az intézet szüksége és célszerűsége egyre világosabban tűnt ki, alapítója egy újabb és tetemesebb áldo­zattal, támogatva több oldalú segélyezések által — 1853-ban a mostani épületet a hozzá tartozó kerttel vette meg örök áron, és igy lehetővé tette a kitűzött kettős cél elérését t. i. egy le­hető tág kihatású gyermekkórház alapítását, és az innen nyer­hető anyagnak egy gyermekgyógyászati tanszéken való érté­kesítését. Az épület felosztásánál is ezen kettős cél volt szem előtt, úgy, hogy egy része a tanítási helyiségeknek van szen­telve, melyek a földszinti osztályt foglalják el, és egy tanszo­bából, ösz­ekötve a kórbonctani gyűjtemény­nyel, továbbá egy vegytani laboratóriumból állanak; a földszinti osztályban van továbbá a rendelő szoba a járó betegek számára, a halotti szoba , kapuslakás, konyha s mosóhely; innen a tágas lépcső az első emeletbe vezet, melynek hét kórszobája huszonnégy­­ ágygyal képezi a tankóvodát, ezen emeleten van a házi kápolna­­ is. A második emeleten hat kórszobán kívül van még a segéd-­­ orvosok lakása, a gyógyszertár és a készlettár. A harmadik­ 756 puszta­­ kizárólagos megtekintéséből az illető kérdés nyomán a tény kételyeit megoldó ítéletet hozni épen lehetetlen, s a törvényszéki orvosnak, vagy az orvosi hatóságnak akkor nincs egyéb teendője mint megvallása annak , hogy ítéletet hozni nem képes (Incompetenz-Erklärung), s igy az orvosnak, a­ki közönséges gyógyművészeténél azon kívül mit neki a beteg­nek s betegségnek rögtöni vizsgálata mellett meg kell vigyáz­nia , teljes joggal veszi tekintetbe mind­azt a mi kórisméjének erősítésére , fölvilágosítására vonatkozhatik , például, hogy a betegség előtti állapotról valami bizonyosat tudjon, kipuha­tolja a betegségnek valószínű okait: a törvényszéki orvosi te­endőknél is hasonlólag kell eljárnia. Ez áll különösen az oly kérdéseknél, melyek tisztán s kizárólag némi bizonyossággal nem deríttethetnek ki a bűncseletből, s hova például sok mér­gezések és öngyilkosságok kétséges esetei tartoznak. Jelenleg meg kell elégednünk ezen igen fontos elv puszta felhozásával, melyet azonban előbocsátani szükségesnek véltünk az előttünk fekvő tényállás fölötti véleményünk meg­alapítására. — A­mi illeti tehát : 1) A rencseletet, az elébünk tett kérdésre vonatkozólag, „váljon T. öngyilkos-e , vagy idegen kezek által múlt ki ?“ — tekintetbe jőnek először a főbb sértések , a nyak sebei. — Mint félebb érintve volt, a boncosok a hulla nyakán hét külön­böző sértést gondoltak találni s megkülönböztetni , és ezen nagyon föltűnő leletre — melyet az orvosi tanács (Medicinal Collegium) is jegyzet nélkül elfogad — az általuk kiadott két rendbeli véleményben nagyon fontos végkövetkezéseket alapí­tottak. Mi részünkről, hasonló hullákon tett számos vizsgá­latainkra támaszkodva, nem kétkedünk már előre is bizonyos tévedést tenni fel, mely épen olyan lehető mint menthető, s mint nagyon sokszor előkerülő. Átalánosságban semmi kifogá­sunk nincsen a boncolati jegyzőkönyv ellen, talán némely még megvitatandó jegyzeteken kívül, és örömest elismerjük, hogy a boncolók a mint hasonló esetekben mindig igen nehéz bonc­vizsgálatot gonddal végezték. — Például, a külsérelmek kö­zött a 11-dik szám alatti tételnél a „három egymástól teljesen elkülönített metszések“ a jobb alkaron, nem érthetők, s kény­­teleníttetünk ezen többszörös metszéseket ténylegesek gyanánt venni. Annál inkább kell mint szembetűnőt kiemelni, hogy a nyak állítólagos hétszeres sebének oly pontos leírása egészen mellőztetik a véleményben. Továbbá az oly hullákon , mint a Thé oly közönséges mint könnyen is kimagyarázható jelenség is az számos tapasztalatok után, hogy a nyakon többszörös kés­húzásokat gondol az ember, pedig a kés csak egyszer — vagy — mint a jegyzőkönyv rajzából következtetnünk lehet, T-nél csak kétszer történhetett; először kevésbbé határozottan , má­sodszor mélyen, határozottan alkalmazva és kivive; a nyakat fedő takarók ráncai a halálos sértés pillanatában szükségkép más helyzetben voltak mint azokat a hullán találták, s kön­nyen magyarázhatók a többszöri metszések áltünetei, melyeket a sovány és ráncos nyaknál gyakran egészen szabálytalanul, sőt egyes kis helyeken meg-megszakasztva találhatni. De ezen tapasztalati tény ismerete nélkül is visszahökkenő az el nem fogott bírálat a T. nyakán történt hét különböző metszés el­fogadásától , miután épen úgy nem tehetni fel, hogy az ön­gyilkos egy éles beretvával magának hatszor vágja be nyakát, s miután e vágások még őt eszmélet- s élettelenné nem tevék — még hetedikszer — s ekkor az üterekig birjon vágni , va­lamint azt tenni fel, hogy — egy vagy több ember elhatároz­ván egy nyugton alvó meggyilkolását , egy oly lassú, bizony­talan modorban egészen céltalanul járt volna el, mialatt egyet­len határozott mély vágás is a legkönnyebb után célhoz vezet­hetett volna. Azonban a nyaksérelem helye­s iránya is határ­­zottan az öngyilkosság mellett szól. Az erre vonatkozólag pon­tosan rajzolt seb világosan balról jobbra, fölülről lefele irá­nyult és balról, azaz ottan hová a kés először alkalmaztatott legmélyebb volt , innen jobbfelé mindig csekélyedett, t. i. mi­dőn már a kéz erejét veszté, s végre csak a bőrtakarókat éré. Megjegyezzük, hogy az öngyilkosoknál ez a közönséges halá­los metszett nyaksebeknek valódi, jól rajzolt hű képe, és saját észleletünk után csak öt ulóbbi esetet akarunk hasonlításként fölhozni a beretvával tett s a tettesek által elismert jellemző nyakmetszési gyilkosságok közül , melyek mindenikében , s ezek közt 3 alvó gyermeknél a metszés teljesen derékszöget képezett a nyakkal (horizontal) és nem volt ferde vonalú (diagonal) mint a T. esetében. — De egy másik körülmény — a nyakseb mélysége — gondolkozóba ejtette az orvosi taná­csot. Ezen mélység — mond a boncvélemény, oly jelentékeny hogy a csigolyák kilátszottak s az újakkal tapintathattak, mely­ből oly nagy erőalkalmazást tekintve egyelőre következtethetni hogy ily seket inkább ejthet idegen — mint saját kéz.“ — Mi ezen eszmét épen nem osztjuk, és az öngyilkosokon észlelt szá­mos tapasztalatainkra hivatkozhatunk, kik kétségbeesett ke­délyhangulatukban, a tény pillanatában épen olyan, — a csi­golyákig ható é­s gyakran oly erő­­s elhatározottsággal vitt sebeket ejtenek magukon , hogy még az alkalmazott beretván is hiányok és csorbák estek a kemény csontok által. 2) A kéztőben és térdhajlásokban fölebbrajzolt metszett sebek, a 10. 11. és 12-dik számban igen pontosan írattak le, például: „három egészen elkülönözött, derékszögben eső, csak nem egyenkezűleg egymás alatt fekvő , a jobb alkarszesülés­­ben, — két seb a jobb- s egy a bal térdhajlásban , mindenik

Next