Orvosi Hetilap, 1859. április (3. évfolyam, 14-17. szám)
1859-04-03 / 14. szám
221 222 Gyógykezdés a műtét után. Kimetszetvén a pöfeteg, a sebhelyből szivárgó vér csillapítására hideg vízzeli befecskendések alkalmaztatnak ; a műtétt vízirányosan ágyba helyeztetik, és átalános testi s lelki nyugalom megtartása mellett szigorú étrendet rendelünk neki. A sebváladék pár nap múlva a nyálkával vegyes genytől szennyes sárgás színűvé lesz, melynek kiürülését langymeleg mályvafőzet befecskendésével mozdítjuk elő. A netán fellépő hashártya- vagy méhláb ellen lábellenes gyógymódot alkalmazunk. Egyébiránt ezen utóbbi bajok csak ritkán hiúsítják meg a műtét eredményét; különben a betegek 10 — 14 nap múlva — gyakori és kimerítő vérzésekkel járt bajuktól megszabadulva — teljesen felépülnek. A kimetszésre vonatkozó tapasztalati jegyzetei. Ha a pöfeteg nagy tertelme miatt, annak kocsányihoz férni lehetlen , úgy a pöfeteget kimetszeni nem lehet. Ilyen esetekben a pöfeteg szálfogó segélyével fejtendő ki a szálutakból. „Igen élénken emlékszem, úgymond Semmelweis tanár, egy sápadt vérszegény tót leányra a helybeli Szt. Rókus czimű kórházban, ki egy gyermekfőnyi mekkoraságú méhpöfeteggel osztályomon feküdt. A gyógyművészet szabályai értelmében véghezviendő lekötés nem sikerült ; ily körülmények között nem maradt más hátra, mint a pöfeteg megszületését szulfogó segélyével, mikép azt Dieffenbach már ajánlá, eszközölni. Ezen működés közben hallatszott roppanás a műtét további folytatásától eltiltott. Az amúgy is vérszegény nő néhány nap múlva elhalt. Bonczolatánál kiderült, hogy a roppanást a pöfeteg kocsányinak elszakadása okozta , a pöfeteg semmiféle összefüggésben nem állván a méhvel. Ha a szálfogóval műtétet — a roppanással mit sem törődve folytatom , a pöfeteget szerencsésen kifejthettem volna.“ Semmelweis tanár szívességéből közölhetem a következő igen érdekes esetet az ő magángyakorlatából: egy nagy tertelmű méhpöfeteg fa méhfenék a köldökön túl terjedett hasonlag szálfogóval lett volna kifejtendő ; első alkalommal a fogót zárni nem sikerült, mivel a pöfeteg szélességi átmérőjével került a fogókanalak öblözetébe; másodízben lehetett ugyan a fogót zárni, miután a pöfeteg valószínűleg ferdén került a kanalak közé, de húzás közben lesiklott róla ; a műtétet a szenvedő nő kimerültsége miatt folytatni nem volt tanácsos. Ekkor a koponyazúzóval (Cephalothryptor) reméltem czélhoz jutni, mely műszer ép akkor nem volt kéznél. Három hét múlva a nő egészségi állapota javulván, újólag alávetendette volna magát a műtétnek, de a zárt méhszáj akadályozta annak kivitelét. A koponyazúzó lemezei nem oly öblösek , mint a szálfogóéi, továbbá sokkal tömörebbek, ablakokkal át nem törvek, s hegyükön egymással érintkeznek (nem úgy a szálfogónál, melynél a kanálhegyek közötti távolság mintegy öt vonalnyi); ha ezen műszerrel sikerülene a pöfeteg kocsányát megcsípni, a csavarkészület segélyével oly erő fejthető ki, mely a pöfeteg kocsányát összemorzsolván, azt elcsippentheti (abkneipen). Reméljük, hogy az eredményt — az tanár szívességéből — e lapok olvasóival , annak idejében közölhetendjük. A M i d d e r d o r p f-féle galvanocausticai készület segélyéveli pöfetegirtás. A Galvanocaustica hatásának elméletét méhpöfetegek kiirtásánál következő nézetekre alapítjuk a) a metszőkacs hatása hasonlít a lekötéséhez ; a különbség csak az , hogy az eltávolítás csak pár percet vesz igénybe. b) Az izzó metszőkacs (Schneideschlinge) legfőbb hatása a műtét következtében beállható vérzés megállítása. Erre nézve megjegyezzük (mit már feljebb is érintettünk), hogy a kimetszés helyéből szivárgó vér mennyisége igen csekély ; — a betegség alatti , valamint a műtét közben mutatkozó nagyobb fokú vérzés a pöfeteget beburkoló lakhártyából ered. c) Az izzó metszőkacs csali műtét helyén pörkvar (Brandsdorf) támad, mely leválása közben genyes, olykor eres váladékot ömleszt, melynek lehető káros következményeit felednünk nem szabad. — E műtétnek hátrányára szolgál a készület szerfeletti magas ára, továbbá az, hogy a sodronykacscsal nem sikerül minden esetben a pöfeteg kocsányát körülhurkolni. Ezen most említett körülmények — véleményünk szerint — alig lesznek képesek az ollóvali kimetszést valaha háttérbe szorítani. Jegyzet: Az újabb nőkózgyógyászati irodalomban a rostos pöfetegek kocsányos rostdagok (Gestielte Fibroide) neve alatt szerepelnek. Ezen elnevezés helyességét elismertük akkor , mikor a kemény pöfetegek jellemzésénél azt állítottuk, hogy ezek szövetüknél fogva nem egyebek rostdagoknál. (Folyt. köv.) KÖNYVISMERTETÉSEK I. Handbuch der allgemeinen und speciellen Arzneimittellehre und Receptirkunst von Dr. Bernhard Schuchardt Privatdocenten der Medicin an der Universität Göttingen. Braunschweig 1858. Ára 5 frt. 34 kr, o. é. Az előttünk fekvő könyv két önálló, azonban természeténél fogva egymással lehető legszorosabban összefüggő tant foglal magában ; egyik ezek közül a Gyógyszertan — Pharmacologia, Arzneimittellehre — másik a Vénytan — Pharmacocatagraphologia, Receptivkunst. írója e könyvet kézikönyvnek — Handbuch — nevezé, mi által kijelölé azon nézpontot, melyből könyvét tekintetni kívánja. Ha most itt a kézikönyv és tankönyv fogalmának a halhatatlan Berzelius *) által adott azon meghatározását vesszük tekintetbe, miszerint ő a kézikönyvben a szigorúan rendszeres beosztást tekinti fődolognak; a tankönyv a Lehrbuch - feladatául pedig azt tűzi ki, hogy abban a tudomány oly rendben és módon tárgyaltassék, melyben azt legkönnyebben felfogni és emlékezetben tartani lehet : könnyen meghatározhatjuk, ha váljon az előttünk fekvő könyvben, annak írója feladatának kellőleg megfelelt-e ? Hogy ezt illőleg méltányolhassuk , legokszerűbb lesz tartalmát röviden bemutatni. A könyvnek gyógyszertani része a szokásos, egyedül természetes megkülönböztetés szerint két fő részre , u. m. átalánosra és különösre oszlik. A kilenc évre terjedő átalános részben szerző a gyógyszerek átalános hatásáról írott értekezése után azon csereviszonyok folyamáról értekezik, melyeket a szervezetbe hatott szerek ugyanabban létrehoznak. Szerző e czélból minden , a gyógyszerek által a táplálkozási folyamban előjövő változást különös tárgyalás alá vett. Fejenkint elsorolja s kimutatja itt, hogy minő változásokat hoznak létre a gyógyszerek a tápanyagokkal a szervezetbe ható tehát már kész, vagy még csak ott benn képződő anyagokban, minek a víz, sók, zsír, szénvízegyek — kohlenhydrate — czukor, keményítő, mézga, fehérnye, nyál, gyomornedv, epe stb. Majd azon változásokat írja le, melyeket a gyógyszerek a vérben hoznak elő, nem különben azokat, melyeket a gyógyszerek a testnek szilárd állományára, minők a csontok, porozok, izmok, kötszövet , stb. s egyes szervekre minők a lép, pajzsmirigy stb. gyakorolnak. Ezután a gyógyszereknek azon hatását írja le, melyek szerint azok a testből történő kiválasztások at eszközük, mely czikkben a nyák, geny, epe, vesék, gyomor, bőr, nyál stb. kiválasztásai tárgyaltatnak. Ekkor szerző azon változások ismertetésére tér át, miket a gyógyszerek az idegrendszerre, agyra, gerinczagyra, idegekre, vérkeringésre , szívre, edényrendszerre, légzésre, hőmérsékre , az érzékszervekre , továbbá a nemzési szervekre gyakorolnak. *) Lehrbuch der Chemie v. J, J, Berzelius. 5. AufI, 1843. I. Band. Vorrede.