Orvosi Hetilap, 1859. április (3. évfolyam, 14-17. szám)

1859-04-03 / 14. szám

221 222 Gyógy­kezdés a műtét után. Kimetszetvén a pöfeteg, a sebhelyből szivárgó vér csillapítására hideg vízzeli befecskendések alkalmaztatnak ; a műtétt vízirányosan ágyba helyeztetik, és átalános testi s lelki nyugalom megtartása mel­lett szigorú étrendet rendelünk neki. A sebváladék pár nap múlva a nyálkával vegyes genytől szennyes sárgás színűvé lesz, melynek kiürülését langymeleg mályvafő­zet befecsken­­désével mozdítjuk elő. A netán fellépő hashártya- vagy méh­­láb ellen lábellenes gyógymódot alkalmazunk. Egyébiránt ezen utóbbi bajok csak ritkán hiúsítják meg a műtét eredmé­nyét; különben a betegek 10 — 14 nap múlva — gyakori és kimerítő vérzésekkel járt bajuktól megszabadulva — teljesen felépülnek. A kimetszésre vonatkozó tapasz­tal­a­t­i j­e­gy­­zetei. Ha a pöfeteg nagy tertelme miatt, annak kocsányihoz férni lehetlen , úgy a pöfeteget kimetszeni nem lehet. Ilyen esetekben a pöfeteg szálfogó segélyével fejtendő ki a szálutak­­ból. „Igen élénken emlékszem, úgymond Semmelweis tanár, egy sápadt vérszegény tót leányra a helybeli Szt. Rókus czimű kór­házban, ki egy gyermekfőnyi mekkoraságú méhpöfeteggel osz­tályomon feküdt. A gyógyművészet szabályai értelmében vég­­hezviendő lekötés nem sikerült ; ily körülmények között nem maradt más hátra, mint a pöfeteg megszületését szulfogó se­gélyével, mikép azt Dieffenbach már ajánlá, eszközölni. Ezen működés közben hallatszott roppanás a műtét további folytatá­sától eltiltott. Az amúgy is vérszegény nő néhány nap múlva elhalt. Bonczolatánál kiderült, hogy a roppanást a pöfeteg ko­csányinak elszakadása okozta , a pöfeteg semmiféle összefüg­gésben nem állván a méhvel. Ha a szálfogóval­ műtétet — a roppanással mit sem törődve folytatom , a pöfeteget szerencsé­sen kifejthettem volna.“ Semmelweis tanár szívességéből közölhetem a követke­ző igen érdekes esetet az ő magángyakorlatából: egy nagy tertelmű méhpöfeteg fa méhfenék a köldökön túl terjedett­ ha­­sonlag szálfogóval lett volna kifejtendő ; első alkalommal a fogót zárni nem sikerült, mivel a pöfeteg szélességi átmérőjé­vel került a fogókanalak öblözetébe;­­ másodízben lehetett ugyan a fogót zárni, miután a pöfeteg valószínűleg ferdén ke­rült a kanalak közé, de húzás közben lesiklott róla ; a műté­tet a szenvedő nő kimerültsége miatt folytatni nem volt ta­nácsos. Ekkor a koponyazúzóval (Cephalothryptor) reméltem czélhoz jutni, mely műszer ép akkor nem volt kéznél. Három hét múlva a nő egészségi állapota javulván, újólag aláveten­­dette volna magát a műtétnek, de a zárt méhszáj akadályozta annak kivitelét. A koponyazúzó lemezei nem oly öblösek , mint a szálfogóéi, továbbá sokkal tömörebbek, ablakokkal át nem törvek, s hegyükön egymással érintkeznek (nem úgy a szálfogónál, melynél a kanálhegyek közötti távolság mintegy öt vonalnyi); ha ezen műszerrel sikerülene a pöfeteg kocsá­­nyát megcsípni, a csavarkészület segélyével oly erő fejthető ki, mely a pöfeteg kocsányát összemorzsolván, azt elcsippent­heti (abkneipen). Reméljük, hogy az eredményt — az­ tanár szívességéből — e lapok olvasóival , annak idejében közölhe­­tendjük. A M i d d e r d o r p f-féle galvanocausticai készület segélyéveli pöfetegirtás. A Galvanocaustica hatásának elméletét méhpöfetegek ki­irtásánál következő nézetekre alapítjuk a) a metszőkacs hatá­sa hasonlít a lekötéséhez ; a különbség csak az , hogy az eltá­volítás csak pár perc­et vesz igénybe. b) Az izzó metszőkacs (Schneideschlinge) legfőbb hatása a műtét következtében be­állható vérzés megállítása. Erre nézve megjegyezzük (mit már feljebb is érintettünk), hogy a kimetszés helyéből szivárgó vér mennyisége igen csekély ; — a betegség alatti , valamint a műtét közben mutatkozó nagyobb fokú vérzés a pöfeteget be­burkoló lakhártyából ered. c) Az izzó metszőkacs csali műtét helyén pör­k­v­a­r (Brandsd­orf) támad, mely leválása köz­ben genyes, olykor eres váladékot ömleszt, melynek lehető káros következményeit felednünk nem szabad. — E műtétnek hátrányára szolgál a készület szerfeletti magas ára, továbbá az, hogy a sodronykacscsal nem sikerül minden ese­tben a pö­feteg kocsányát körülhurkolni. Ezen most említett körülmények — véleményünk szerint — alig lesznek képesek az ollóvali kimetszést valaha háttérbe szorítani. Jegyzet: Az újabb nőkózgyógyászati irodalomban a rostos pöfetegek kocsányos rostdagok (Gestielte Fi­­broide) neve alatt szerepelnek. Ezen elnevezés helyességét elismertük akkor , m­ikor a kemény pöfetegek jellemzésénél azt állítottuk, hogy ezek szövetüknél fogva nem egyebek rost­­dagoknál. (Folyt. köv.) KÖNYVISMERTETÉSEK I. Handbuch der allgemeinen und speciellen Arzneimittellehre und Receptirkunst von Dr. Bernhard Schuchardt Privatdo­­centen der Medicin an der Universität Göttingen. Braunschweig 1858. Ára 5 frt. 34 kr, o. é. Az előttünk fekvő könyv két önálló, azonban természe­ténél fogva egymással lehető legszorosabban összefüggő tant foglal magában ; egyik ezek közül a Gyógyszertan — Phar­­macologia, Arzneimittellehre — másik a Vénytan — Pharma­­cocatagraphologia, Receptivkunst. írója e könyvet kézikönyvnek — Handbuch — neve­­zé, mi által kijelölé azon nézpontot, melyből könyvét tekintetni kívánja. Ha most itt a kézikönyv és tankönyv fogalmának a hal­hatatlan Berzelius *) által adott azon meghatározását vesszük tekintetbe, miszerint ő a kézikönyvben a szigorúan rendszeres beosztást tekinti fődolognak; a tankönyv a Lehrbuch - f­el­a­d­at­á­ul p­e­d­i­g azt tűzi ki, hogy abban a tudomány oly rendben és módon tárgyaltassék, melyben azt legkön­nyebben felfogni és emlékezetben tartani le­het : könnyen meghatározhatjuk, ha váljon az előttünk fekvő könyvben, annak írója feladatának kellőleg megfelelt-e ? Hogy ezt illőleg méltányolhassuk , legokszerűbb lesz tartalmát röviden bemutatni. A könyvnek gyógyszertani része a szokásos, egyedül ter­mészetes megkülönböztetés szerint két fő részre , u. m. áta­­lánosra és különösre oszlik. A kilenc­ évre terjedő átalános részben szerző a gyógy­szerek átalános hatásáról írott értekezése után azon cserevi­szonyok folyamáról értekezik, melyeket a szervezetbe hatott szerek ugyan­abban létrehoznak. Szerző e czélból minden , a gyógyszerek által a táplál­kozási folyamban előjövő változást különös tárgyalás alá vett. Fejenkint elsorolja s kimutatja itt, hogy minő változásokat hoznak létre a gyógyszerek a tápanyagokkal a szervezetbe ha­tó tehát már kész, vagy még csak ott benn képződő anyagok­ban, minek a víz, sók, zsír, szénvízegyek — kohlenhydrate — czukor, keményítő, mézga, fehérnye, nyál, gyomornedv, epe stb. Majd azon változásokat írja le, melyeket a gyógyszerek a vérben hoznak elő, nem különben azokat, melyeket a gyógyszerek a testnek szilárd állományára, minők a csontok, porozok, izmok, köt­­szövet , stb. s egyes szervekre minők a lép, pajzsmirigy stb. gyakorolnak. Ezután a gyógyszereknek azon hatását írja le, melyek szerint azok a testből történő kiválasztások at eszközük, mely czikkben a nyák, geny, epe, vesék, gyomor, bőr, nyál stb. kiválasztásai tárgyaltatnak. Ekkor szerző azon változások ismertetésére tér át, miket a gyógyszerek az idegrendszerre, agyra, gerinczagyra, ide­gekre, vérkeringésre , szívre, edényrendszerre, légzésre, hő­­mérsékre , az érzékszervekre , továbbá a nemzési szervekre gyakorolnak. *) Lehrbuch der Chemie v. J, J, Berzelius. 5. AufI, 1843. I. Band. Vorrede.

Next