Orvosi Hetilap, 1859. május (3. évfolyam, 18-22. szám)

1859-05-01 / 18. szám

285 beteg gyógyul-e meg , mintha semmit vagy mást használunk? e kérdésre egyenesen felelni szinte lehetetlen. Igaz ugyan, hogy a fiuk osztályában — hol ezen só nem használtatott — aránylag sokkal kevesebb a gyógyulás, de mint feljebb láttuk, igen sok függ a beteg átalános állapotától, úgy, hogy csak annyit lehet biztosan mondani, hogy a hal­savas haméreg elő­­segíti a gyógyulást és mint egészen ártatlan szer minden eset­ben alkalmazható. Kórházi befolyás. Hogy a kórházban uralkodó ra­gályos bajoknak befolyása van a műtéttekre , mondani sem kell. Számos esetek adták elő magukat, midőn a műtött már oly ponton állott, hogy a kórházat elhagyja és akkor ragad­tatott meg valamely ragályos bajtól. Mi igen természetes, szörnyű leverőleg hat az orvosra, ki örömmel nézte a seb be­­gyógyulását s betege lábbadozását. Ennek elkerülése végett némelyek ajánlották a műtöttek elkülönítését a többi betegektől. Azonban csak hamar meggyőződtek felőle, hogy az elkülöní­tés még több bajt okoz mint a ragály. Az elkülönítés által okozott kellemetlenségek: unalom, szomorúság és ételtundor. A műtötteknek — mint feljebb is mondtam, nagy szükségök van a szórakozásra , mulattatni, izgatni s foglalkoztatni kell őket minden perczben. A gyermek közül a legügyesebb fel­ügyelő sem tudja helyettesítni a többi gyermekek játékát, éte­lét, melyet ő oszt, és a­melynek látása neki kedvet és étvá­gyat ad. Hogy tehát a bajon mégis némileg könnyítve legyen, a ragályos bajban levőket el kell tőle távolítani s ágyát láb­­badozókkal környezni, kik neki bátorittatva a műtött felvidi­­tására s szórakoztatására, gyakran bámulatos ügyességgel és kedvvel teszik ezen hivatást. Mondhatná valaki, ha ezen el­járás jótékonyan hat a műtöttre, nem félő-e más részről, hogy azon lábbadozók megkapják a croupot? Ez még eddig soha nem tapasztaltatott a gyermekkórházban. A cső eltávolítása. Mikor kell a csövet eltávolí­­tani ? Ez igen fontos és kényes kérdés, melyre ha valaki áta­lános szabályt akarna adni, csak hamar meghazudtoltatnék a betegágynál. — Ha a seb szélei szépen vonulnak össze, ha 24 36 óra alatt semmi jelensége nem mutatkozott az álhártyának, negyedik—ötödik napon lehet megkísérteni az eltávolítást, csak hogy gondoskodni kell azt mindig készen tartani, hogy visszatétethessék, ha a szükség kívánja, gondoskodni kell to­vábbá, hogy a gyermek soha magára — felügyelet nélkül — ne hagyassák. — Különböző kísérleteket tesz az orvos meg­tudandó ha a gége szabaddá lett-e, p. ujjaival lassanként kö­zelíti egymáshoz a seb széleket, és meglátja, hogy lélekzik a gyermek, kérdéseket tesz, hogy lássa, hogy beszél a gyermek, próbál vele egy égő gyertyát elhivatni , megkísérli ha váljon a kilégzés alkalmával nem megy-e levegő az orrlikakon. Ígé­reteket tesz neki, ha a száján köp. Ily nemű apróbb fogások által megtudhatja az orvos , váljon könnyen megy-e a légzés, ha nem, úgy nem próbálgatja sokáig, hanem más napra ha­lasztja. Ha igen, úgy eltávolítja a csövet, bár a gyermek esen­­kedik érte — mert már megszokta és nem akar tőle megválni. Azonban nem kell a gyermekben félelmet kelteni. Mily ve­szélyes befolyása lehet a lelki izgatottságnak, mutatja azon példa, mely a Gazette des hopitaux 54 8a8 említtetik. Egy 3 éves gyermek hat héttel a műtét után is ellent állott a kísér­leteknek. — Végre ígéretekkel sikerült tőle elvenni. — A nap jól telt el, a gyermek beszélt, játszott, midőn történetesen az ajtóval ujját odacsiptetve játszás közben , valószínűleg nem annyira a fájdalom mint a harag miatt néhány perc­ múlva meghalt.­­ A bonczolás bebizonyította, hogy helybelileg már semmi baj nem volt, hanem csak a lelki izgatottság idézte elő a halált. Átalában tehát a 4-dik, 6-dik napon történik az eltávo­lítás, azonban mint feljebb is mondtam, a körülmények hatá­roznak. Én láttam egy 6 éves fiút, kitől 36 nap múlva lehetett elvenni a csövet. Ha a cső eltávolíttatott , gondoskodni kell, hogy a seb szépen és tisztán hegedjen. Végre néhány szóval legyen megemlítve , hogy hangy­halyag - chloroform — természetesen soha sem használtatik légcsőmetszésnél következő okokból. A légcső és hörgők takhártyája a hangyhalyag hatására elvesztve érzékenységét, nem érezné az idegen test — vér, takgyülem — ott létét, és nem ingereltetnék köhögésre, hogy azt ki vesse. 2) A már különben is nehéz légzés egészen fennakadna a műtét végrehajtása előtt. 3) Megmerevedés állna be. —­(in— Ez alkalommal megemlítem, nem mint ide tartozót de jó tudni valót, hogy Nelaton tanár igen ajánlja a hangyhalyag által tetszhalottá váltakat egészen fejekre állítani. Ennek, mint mondja, már többször tapasztalta üdvös hatását, és a na­pokban nekem is volt szerencsém látni egy műtétel alkalmával, melyről máskor fogok szólani. ——*«+•— 286 HEBRA TANÁR KORODÁJÁBÓL A szeplők és májfoltok — ephelis et chloasma — és gyógyításuk. A köztakaró azon rendellenes állapotát mely a testanyag (pigment) nagyobb mennyiségű összehalmozásán alapszik a Malpighi szövetbe, hol szeplőnek hol máj foltnak hívják. — Szeplőnek nevezzük azon apró , gombostőfejnyi és annál nagyobb testanyag-foltokat, melyek közönségesen az arezon, a fel- és alkaron jönnek elő , de a test minden egyéb részén is előjöhetnek. A szeplők rendesen mint apró sárgás pontok jelennek meg s csak azután terjednek szét és képezik az említett nagy­ságú foltokat. Ily állapotban az egész életen át állandóan meg­maradnak ; azon állítás , hogy télen elenyésznek és nyáron is­mét megjelennek, alaptalan — s ennél fogva a szeplők felosz­tása is mulékony — evanida — és állandókra — perstans — hibás. — A köztakaró ezen különös festése okozatára nézve alig tudunk valamit, csak azt tudjuk, hogy azoknak kik szep­­lőben szenvednek, közönségesen fehér gyöngéd bőrük és véres hajuk van. Hogy a napvilágnak támadásukra befolyása volna, azt határozottan megc­áfolhatjuk, miután néha oly helyeken is találtatnak, melyek soha sincsenek kitéve a napsugárainak, így például Hebra tanár korodáján szeplőt az alfél körül is lát­tunk. De a napvilág azokat sötéttebbé teszi, s ezért nyár ide­­­jén jobban láthatók , épen úgy mint házi állatok szőre , mely télen világosabb , nyáron sötétebb szint élt. Egy másik neme a testanyag lerakodásnak a bőrbe az u. n. m­áj folt — dhloasma. E névvel a köztakaró többféle s egymástól igen különböző nemet jelöltetnek. Némelyek vele születtek — congenita — s mind­két nemnél egyaránt jönnek elő ; mások csak a nőnemnél észleltetnek s ezek szerzettek — acquisita — és méh­foltoknak — dhi­­uterinum — neveztetnek. A méhfoltokról be van bizonyítva , hogy az ivarszervek működéseivel összeköttetésben állanak, ezek rendellenes álla­potánál megjelennek s a működési zavar megszűntével ismét elenyésznek, így némelyeknél már a hószám hosszabb tartama alatt jelennek meg kékes gyűrű alakjában a szem körül, mások­nál a terhesség alatt, s másoknál ismét minden nemű méhbán­­talmaknál. A méhfoltok legkedveltebb helye a homlok, a felső és alsó ajak s a fehér vonal; más testrészeken alig jönnek elő. Mily szerekkel birunk ezen testanyag lerakodások el­távolítására ? Nem akarom itt elősorolni a régiek sokféle kosmetikus szereit, melyeket minden orvos ismer s gyakran rendelni is kényszerittetik, de minden siker nélkül, csak azon bánásmódot szándékom felhozni, melyet Hebra tanár alkalmaz s mely­nek hasznát magamnak is több ízben volt alkalmam tapasztalni. A szer, melyet H. tanár az ephesis és chloasma ellen évek óta használtat a highalyag — m. sublimatus. — Alkalma­

Next