Orvosi Hetilap, 1859. május (3. évfolyam, 18-22. szám)
1859-05-01 / 18. szám
285 beteg gyógyul-e meg , mintha semmit vagy mást használunk? e kérdésre egyenesen felelni szinte lehetetlen. Igaz ugyan, hogy a fiuk osztályában — hol ezen só nem használtatott — aránylag sokkal kevesebb a gyógyulás, de mint feljebb láttuk, igen sok függ a beteg átalános állapotától, úgy, hogy csak annyit lehet biztosan mondani, hogy a halsavas haméreg elősegíti a gyógyulást és mint egészen ártatlan szer minden esetben alkalmazható. Kórházi befolyás. Hogy a kórházban uralkodó ragályos bajoknak befolyása van a műtéttekre , mondani sem kell. Számos esetek adták elő magukat, midőn a műtött már oly ponton állott, hogy a kórházat elhagyja és akkor ragadtatott meg valamely ragályos bajtól. Mi igen természetes, szörnyű leverőleg hat az orvosra, ki örömmel nézte a seb begyógyulását s betege lábbadozását. Ennek elkerülése végett némelyek ajánlották a műtöttek elkülönítését a többi betegektől. Azonban csak hamar meggyőződtek felőle, hogy az elkülönítés még több bajt okoz mint a ragály. Az elkülönítés által okozott kellemetlenségek: unalom, szomorúság és ételtundor. A műtötteknek — mint feljebb is mondtam, nagy szükségök van a szórakozásra , mulattatni, izgatni s foglalkoztatni kell őket minden perczben. A gyermek közül a legügyesebb felügyelő sem tudja helyettesítni a többi gyermekek játékát, ételét, melyet ő oszt, és amelynek látása neki kedvet és étvágyat ad. Hogy tehát a bajon mégis némileg könnyítve legyen, a ragályos bajban levőket el kell tőle távolítani s ágyát lábbadozókkal környezni, kik neki bátorittatva a műtött felviditására s szórakoztatására, gyakran bámulatos ügyességgel és kedvvel teszik ezen hivatást. Mondhatná valaki, ha ezen eljárás jótékonyan hat a műtöttre, nem félő-e más részről, hogy azon lábbadozók megkapják a croupot? Ez még eddig soha nem tapasztaltatott a gyermekkórházban. A cső eltávolítása. Mikor kell a csövet eltávolítani ? Ez igen fontos és kényes kérdés, melyre ha valaki átalános szabályt akarna adni, csak hamar meghazudtoltatnék a betegágynál. — Ha a seb szélei szépen vonulnak össze, ha 24 36 óra alatt semmi jelensége nem mutatkozott az álhártyának, negyedik—ötödik napon lehet megkísérteni az eltávolítást, csak hogy gondoskodni kell azt mindig készen tartani, hogy visszatétethessék, ha a szükség kívánja, gondoskodni kell továbbá, hogy a gyermek soha magára — felügyelet nélkül — ne hagyassák. — Különböző kísérleteket tesz az orvos megtudandó ha a gége szabaddá lett-e, p. ujjaival lassanként közelíti egymáshoz a seb széleket, és meglátja, hogy lélekzik a gyermek, kérdéseket tesz, hogy lássa, hogy beszél a gyermek, próbál vele egy égő gyertyát elhivatni , megkísérli ha váljon a kilégzés alkalmával nem megy-e levegő az orrlikakon. Ígéreteket tesz neki, ha a száján köp. Ily nemű apróbb fogások által megtudhatja az orvos , váljon könnyen megy-e a légzés, ha nem, úgy nem próbálgatja sokáig, hanem más napra halasztja. Ha igen, úgy eltávolítja a csövet, bár a gyermek esenkedik érte — mert már megszokta és nem akar tőle megválni. Azonban nem kell a gyermekben félelmet kelteni. Mily veszélyes befolyása lehet a lelki izgatottságnak, mutatja azon példa, mely a Gazette des hopitaux 54 8a8 említtetik. Egy 3 éves gyermek hat héttel a műtét után is ellent állott a kísérleteknek. — Végre ígéretekkel sikerült tőle elvenni. — A nap jól telt el, a gyermek beszélt, játszott, midőn történetesen az ajtóval ujját odacsiptetve játszás közben , valószínűleg nem annyira a fájdalom mint a harag miatt néhány perc múlva meghalt. A bonczolás bebizonyította, hogy helybelileg már semmi baj nem volt, hanem csak a lelki izgatottság idézte elő a halált. Átalában tehát a 4-dik, 6-dik napon történik az eltávolítás, azonban mint feljebb is mondtam, a körülmények határoznak. Én láttam egy 6 éves fiút, kitől 36 nap múlva lehetett elvenni a csövet. Ha a cső eltávolíttatott , gondoskodni kell, hogy a seb szépen és tisztán hegedjen. Végre néhány szóval legyen megemlítve , hogy hangyhalyag - chloroform — természetesen soha sem használtatik légcsőmetszésnél következő okokból. A légcső és hörgők takhártyája a hangyhalyag hatására elvesztve érzékenységét, nem érezné az idegen test — vér, takgyülem — ott létét, és nem ingereltetnék köhögésre, hogy azt ki vesse. 2) A már különben is nehéz légzés egészen fennakadna a műtét végrehajtása előtt. 3) Megmerevedés állna be. —(in— Ez alkalommal megemlítem, nem mint ide tartozót de jó tudni valót, hogy Nelaton tanár igen ajánlja a hangyhalyag által tetszhalottá váltakat egészen fejekre állítani. Ennek, mint mondja, már többször tapasztalta üdvös hatását, és a napokban nekem is volt szerencsém látni egy műtétel alkalmával, melyről máskor fogok szólani. ——*«+•— 286 HEBRA TANÁR KORODÁJÁBÓL A szeplők és májfoltok — ephelis et chloasma — és gyógyításuk. A köztakaró azon rendellenes állapotát mely a testanyag (pigment) nagyobb mennyiségű összehalmozásán alapszik a Malpighi szövetbe, hol szeplőnek hol máj foltnak hívják. — Szeplőnek nevezzük azon apró , gombostőfejnyi és annál nagyobb testanyag-foltokat, melyek közönségesen az arezon, a fel- és alkaron jönnek elő , de a test minden egyéb részén is előjöhetnek. A szeplők rendesen mint apró sárgás pontok jelennek meg s csak azután terjednek szét és képezik az említett nagyságú foltokat. Ily állapotban az egész életen át állandóan megmaradnak ; azon állítás , hogy télen elenyésznek és nyáron ismét megjelennek, alaptalan — s ennél fogva a szeplők felosztása is mulékony — evanida — és állandókra — perstans — hibás. — A köztakaró ezen különös festése okozatára nézve alig tudunk valamit, csak azt tudjuk, hogy azoknak kik szeplőben szenvednek, közönségesen fehér gyöngéd bőrük és véres hajuk van. Hogy a napvilágnak támadásukra befolyása volna, azt határozottan megcáfolhatjuk, miután néha oly helyeken is találtatnak, melyek soha sincsenek kitéve a napsugárainak, így például Hebra tanár korodáján szeplőt az alfél körül is láttunk. De a napvilág azokat sötéttebbé teszi, s ezért nyár idején jobban láthatók , épen úgy mint házi állatok szőre , mely télen világosabb , nyáron sötétebb szint élt. Egy másik neme a testanyag lerakodásnak a bőrbe az u. n. máj folt — dhloasma. E névvel a köztakaró többféle s egymástól igen különböző nemet jelöltetnek. Némelyek vele születtek — congenita — s mindkét nemnél egyaránt jönnek elő ; mások csak a nőnemnél észleltetnek s ezek szerzettek — acquisita — és méhfoltoknak — dhiuterinum — neveztetnek. A méhfoltokról be van bizonyítva , hogy az ivarszervek működéseivel összeköttetésben állanak, ezek rendellenes állapotánál megjelennek s a működési zavar megszűntével ismét elenyésznek, így némelyeknél már a hószám hosszabb tartama alatt jelennek meg kékes gyűrű alakjában a szem körül, másoknál a terhesség alatt, s másoknál ismét minden nemű méhbántalmaknál. A méhfoltok legkedveltebb helye a homlok, a felső és alsó ajak s a fehér vonal; más testrészeken alig jönnek elő. Mily szerekkel birunk ezen testanyag lerakodások eltávolítására ? Nem akarom itt elősorolni a régiek sokféle kosmetikus szereit, melyeket minden orvos ismer s gyakran rendelni is kényszerittetik, de minden siker nélkül, csak azon bánásmódot szándékom felhozni, melyet Hebra tanár alkalmaz s melynek hasznát magamnak is több ízben volt alkalmam tapasztalni. A szer, melyet H. tanár az ephesis és chloasma ellen évek óta használtat a highalyag — m. sublimatus. — Alkalma