Orvosi Hetilap, 1859. október (3. évfolyam, 40-44. szám)

1859-10-02 / 40. szám

641 czélt érni, mint hogy a legközelebbi fokú szálacs be­viteléig haladhassak, — a pengét fokozó gombot any­­nyira csavarom előre , hogy ennek éle a szűkülés fokához vagy is azon arányhoz képest, melyben a mű­szer szorosabban vagy szabadabban járt a szárban, 14­% vonalnyira tolulhasson ki rejtekéből. Ily előleges ügyelettel a betegnek egyenes fekvő helyzetében s mellette bal oldalon állva, a jól megola­jozott műszert szabály szerint húgycsap módjára ke­zelve rejtett pengével vezetjük a húgycsőbe addig, mig annak orra a szórón­épen túl ért. Itt előbb nyu­godtan megállapodva a műszer henger nyelét a gyű­rűn alól jobb kezünk mutató- és közép ujjának máso­dik percze közé vesszük s így — kis fecskendő mód­jára kezelve és szilárdítva azt , a pengét , annak nyelén lévő gombjára hüvelykünkkel rögtön nyomást gyakorolván, előre toljuk s ezután az egész műszert folytonosan előre nyomott pengével s mérsékelt gyor­sasággal a szűkülésen keresztül visszavonjuk addig, mig a metesz azon rovása jön a húgycsőnyíláson is­mét elé, mely a szer innenső torkolatának mélységét jelöli ki s mig minden ellentállást megszűntnek ére­­zünk s e szerint a penge éle a húgycsőnek szórón in­neni részébe ért. E ponton a pengét a hüvelykünk­kel­ nyomás megszüntetésével visszabocsátjuk rejte­­kébe s a műszert ismét húgycsap módjára távolitjuk el. (Vége köv.) —»«e*—— TÖREDÉKEK A NŐKÓRGYÓGYÁSZAT (Gynaecologia) köréből. 9 Semmelweis J. tanár nyilvános előadásai és Scanzoni „Lehrbuch der Krankheiten der weibl. Sexualorgane“ után közli Dr. Maizner János szülészeti tanár Kolozsvárit. Folytatás: X. A m­ é­h ír­á k r . I. Gyógymód. A rákos bántalom gyökeres gyógymódját illetőleg több különböző módszer vétetett foganatba, de mind­eddig elő kedvezőtlen sikerrel ; e módszerek : a lábellenes,­­ oszlató és másító.­­ Egyszersmind a rákos bántalom ellen több oldalról ajánlott sajátszerek Cspeciáca) is megkiséreltet­­tek, nevezetesen: a higany, különösen az édes higany és Hah­nemann készítménye belsőleg, a szürke higanyíz külsőleg, a mireny, vas, különösen a vaséregvízegy (hydras oxyd. ferri) és villavas vas képében , a timsó, iblany, állati szén, a büdös bürök (con. maculatum), kerti peremér (calendula officinalis) szépnőnye-maszlagos nadragulya (atrop belladona), beléndfű­­bolondító csalmatok (hyosciamus), gyűszűvirág (digitalis), borostyánmeggyvíz (aqua­laurocerasi) stb. A tapasztalat azon­ban kétségtelenül bebizonyította , mikép sem a fentebb elő­sorolt gyógyeljárások bármelyike, sem pedig a nevezett gyógy­szerek bármily együlete még csak ritka kivételes esetekben se volt képes a beléjük helyeztetett reményeket igazolni , s csak legkedvezőbb eredményül tekintendő , ha a fenyegetett élet végét némileg feltartóztatni sikerül. Sokszor a nevezett gyógy­módok s saját szerek egyenesen ártottak, mivel vagy kellő elő­­vigyázat nélkül, vagy épen alkalmatlan időben , vagy oly egyéneknél vétettek igénybe, kiknél épen nem voltak javulva. Mindamellett be kell vallanunk, hogy e szerek nagyobb ré­szének óvatos külső és belső használata az orvosi tudomány jelen színvonalán azon gyógymód alapját képezi , mely még egyedül képes némely esetekben a betegség haladását némileg feltartóztatni. E bajnak sebészi műsegély által eszközlött gyökeres gyógyulása — a tapasztalat bizonysága szerint — csak ritka kivételként tekintendő. Minden oly kiirtási kísérlet , mely a méhnyakon túl terjed , határozottan rosszalandó és elvetendő, mivel az majdnem mindenkor halállal végződik. A rákos méh­nyak kiirtása csak akkor nyithat némi reményt ideiglenes vagy tartós­ gyógyulásra, ha az egész rákos képlet eltávolítható. Ez egy oly feltétel, mely nélkül a műtét után csak némi javu­lást sem várhatunk. De a betegek rendesen csak a rák felfaka­­dása után, vagy csak kevéssel az előtt szoknak segélyt keresni, midőn a fentebbi feltétel érvényességét egészen elvesztette; — továbbá sok esetben mindjárt az első vizsgálat után a kór­isme sem állapíttathatik meg, minélfogva sebészi műsegély csak nagy ritkán leszen alkalmazható. De ha a beteg oly kö­rülmények között jó segélyünket igénybe venni, hol a műtét következtében némi javulásra van kilátás, akkor a műtét vég­rehajtható. A (rákos) méhnyak kiirtása. A méhnyak kiirtása lekötés, Galvanocaustica, vagy ké­sek é­s ollók segélyével (kimetszés­, csonkítás — amputatio port, vaginal.) eszközöltethetik. A lekötés kevesbbé előnyös, azonkívül veszélyes is, mi­nélfogva azt csak felemlíteni is elégnek tartjuk. A Galvanocausticát Middeldorpf csak a karfiolszerű bu­­jálkodásoknál (Cancroidnál) ajánlja; nézetünk szerint a rákos méhnyak eltávolítását czélszerűleg kivihetőnek véljük követ­kezőleg. A méhnyak t. i. egy Muzeuxféle kampós fogóval le­­húzatik, s a metszőkacs sodronyával körülhurkoltatik, mire aztán ez a Galvántelep segélyével izzásba hozatik , stb. A méhnyak kimetszéséhez következő műszerkészlet szük­séges, t. i. egy két lemezű méhtükör, Muzeuxféle kampós fo­gók és lapjára görbült szike (méhmetesz — Hysterotom), vagy pedig lapjukra görbült ollók. Az eljárás különbözik a szerint, a­mint t. i. a méhnyak vagy a medenczeüregben metszetik el, vagy pedig előlegesen lehúzatik. Az előbbi eljárás csak akkor van indokolva, ha az utóbbi kivihetlennek bizonyulna be. A műteendő helyzete ép olyan, mint a hólyagmetszésnél. A végbél és húgyhólyag a műtét előtt kiürítendő. A két le­mezű tükör szabályszerüleg bevitetik a hüvelybe , mi­által ez széjjelfeszíttetik, a hü­velyredők kisimulnak, s a méhnyak any­­nyira szabaddá tétetik, mikép­phoz a tükör űrén keresztül a szükséges műszerekkel könnyen hozzáférni lehessen ; maga az eltávolítandó rákos képlet szorgosan megtöröltetik. Ha a méh­nyak nem épen túlságos nagyságú, akkor a Muzeuxféle kam­pós fogóval megcsipetik;­­ ha pedig tetemesen dagadt volna oly annyira , hogy a tükör hátsó nyilamába nem illeszkedhet­nék, sem pedig a fogó szárait úgy szétnyitni nem sikerülne , hogy velük a dagadt méhnyak megcsípelhetnék , akkor a tü­kör eltávolítandó; a hüvelybe vezetett egyik kezünk ujjain kell a zárt fogót egészen a kórosan dagadt méhnyakig bevezetni, ekkor megnyitni, s vele a daganatot megcsípni. Ha a méhnyakot ekként megcsípni sikerült, akkor a fogó segélyével óvatosan lefelé húzandó , mi­közben egy segéd az alhasi tájra alkalmazott nyomással a méh aláfelé nyomulását elősegíti. A fogó szárait most egy segédnek adjuk át, s a hü­velybe vezetett bal kezünk ujjainak oltalma alatt egy (lapjára görbült) ollóval a kóros méhnyakot leválasztjuk úgy, hogy a metszés mindenütt csak ép s egészséges szövetet érjen.­­ Ha a méhnyak egészen a külső ivarszervek elé nyomult volna, akkor az eljárás szerfelett könnyű, t. i. a szeméremajkak kéz­zel vagy tompa horgok segélyével széjjel húzandók, s a kóros méhnyakrészlet késsel eltávolítandó. A műtét után a méh ismét előbbi rendes helyére vonul vissza. Ha ezen eljárás által nem sikerült volna az egész kóros részletet eltávolítani , akkor a hátralevő elfajulást izzó vassal 40 * 642

Next