Orvosi Hetilap, 1859. október (3. évfolyam, 40-44. szám)
1859-10-09 / 41. szám
Dr. MARKUSOVSZKY L. MÜLLER EMIL: Tulajdonos és felelős szerkesztő, kiadó-könyvnyomdász. ■ ■ m Iá ^ Tartalom: Adalék a húgycsőszorok gyógyitásához különös tekintettel a húgycsőmetesz alkalmazására. (Vége)' Dr. Lamniczer Sándortól. — Töredékek a nőkózgyógyászat köréből. Méhszáj karfiolszerű terményes idom- és helyváltozati kórok (Folyt.) Dr. Maizner J. — Gyógyszertani közlemények. Tárcza : Az orvos tanuló ifjúsághoz. Szerk. Vegyesek. — Pályázatok. — Szerkesztői levelezés. — Kérelem. Pest, 1859. 4. s/j. October 9. megjelenik minden Vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőnél ujfér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottya-utci 12-dik szám* ORVOS! HETILAP, Honi és külföldi gyógyászat s kórbuvárlat közlönye. Előfizetési ára: helyben 4 fr. 50 fr. egészév 9 fr. Vidéken félév 5 fr. egészév 10 ft. új pénzben. A lapot illető közrendvek és fizetvények bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltéinek soronként 14 új krerl. ADALÉK A HÚGYCSOSZOROK GYÓGYITÁSÁhoz különös tekintettel a húgycsőmetesz alkalmazására. Dr. Lamniczer Sándortól. (Vége.) A műtétnek ilyszerü alkalmazása nagyon csekély fájdalommal jár s azt többnyire alig néhány cseppnyi vérzés követte, mely magától áll el, s melynek a közvetlen műtét után beviendő ruganyos húgycsap biztos csilapító szere. Két esetben sikerült az előbbi szálacsnál egy fokkal testesebb ruganyos húgycsapot már az első vágás után a szórón keresztül vinni. E húgycsap alkalmazása közben arra kell ügyelnünk, hogy könnyűséggel járjon az, nehogy a sértett hártyás rész véle túlfeszíttessék. Többi eseteimben ezen rögtöni eredménynyel nem büszkélkedhetvén, a szűkülés fokához képest felette csekély mérvben kitoluló pengét kissé bátrabban felszabadítva, a vágást ugyanazon irányban ismételni merészlem. Műtét után a ruganyos húgycsapot sodronynyal alkalmazom azon szóróknál is, melyeken az egyenes viaszszalacs is keresztül járt. Ily módon biztosabban lehet a húgycső sebzett helye felett elhaladó műszernek a legkevésbbé sértő irányt megadni. A sodrony a csap bevitele után természetesen eltávolítandó. Két esetben a — szabály szerint 48 óráig benhagyandó — húgyrcsap bajosan tűzetvén el, azt az első vizelet kibocsátása után eltávolitom s minden vizelés idejére külön alkalmazom. Egyébiránt annyira megvalók győződve, hogy a vágás a húgycsövön kívüli laza sejtszövetbe nem hathatott, hogy betegemet a szokatlan műszer kényelmetlenségétől bátran hivom megkímélhetni. Legújabban gyakorlatomban találkoztam a húgycsösípoly egy esetével, melyben a betegnek önkénytelen s minden törekvése ellenére legyőzhetlen vizelési ösztöne következtében — lecsapolás közben a vizelet gyakran erőszakosan tolult a ruganyos húgycsap és húgycső falai közé s igy az egész húgycsövön végig, s e kedvetlen esemény a sipolynak gyors és kedvező hegedési folyamát talán nagyobb mértékben gátolá, mint akadályozta volna azt a húgycsövet kevésbbé kifeszitő, szabadabban s bátrabb folyammal csap nélkül kiürülő vizelet. Ily lehetőség — azt hinném — a húgycső véres tágítására alkalmazva is érdemelne tekintetet, különösen ha a húgycsap bajosan tüzetik el, s ezen tény tudata a legközelebb előforduló ily esetben utóbbi merényletem ismétlésére t. i. a csapnak a szokottnál hamarább történő eltávolítására buzdító körülmény gyanánt szolgálandhat. — Műtét után naphosszat a gátra hideg borogatást rakattam. Első napokon arra lévén legnagyobb gondom fordítva, hogy a metesz sebhelye gyors hegedését meggátoljam, a ruganyos szalacsot naponként háromszor alkalmazom s mindannyiszor 20 — 30 perczig hagyom a szarban. Műtét után pár napig az újólag alkalmazott szálacsot többnyire sávos vér festette. Egyébiránt az egész műtéti eljárást annyira nem követte semminemű akár lényeges helybeli, akár átalános viszszahatás , hogy betegeimnek két napig tartó ágyban maradás és pár napig több mozgástéri óvakodás után a rendes szálacsolás idejére kiszabott szabályszerű életmódot s rendet bátran megengedhetem. Azon esetekben , melyeknél a viaszszálacs bevitele a húgycsömetszés előtt is sikerült, később ismét viaszszálacshoz folyamodtam. Azon két eset, melyben a helybeli izgékonyság lecsilapítása czéljából az edzést kísérlettem volt meg, műtét után a szálacsozást meglepőleg tűrte. Három esetben ezentúl a rendszeres tágítás váratlan haladással sikerült, kettőben ellenben a szálacs legközelebbi fokával ismét nehézségre akadván , végleges siker eléréséig nem féltem a húgycsőmetszést a fent leírt módon pár heti időközökben ismételni. Ama makacs, a viaszszálacsoknak oly következetesen ellentálló két esetemnek csak egyikében sikerült azt elérnem, hogy utóbb ruganyos szálacs sodrony nélkül is keresztül hatott a hártyás részen; a másikban a szűkülés tágultával a beteget önmagát valék kénytelen a ruganyos szálacs sodronynyalisa-41