Orvosi Hetilap, 1860. április (4. évfolyam, 14-18. szám)
1860-04-01 / 14. szám
269 határozata. Azáltal, hogy a különböző fémekből készült lemezeket egymásutáni időben rakosgatjuk föl a betegnek érzékenytelen vagy mozgékonytalan tagjára, sikerülni fog a kérdéses egyén számára a megfelelő fémet föltalálni: egyiknél a réz , másiknál a vas vagy aczél, harmadiknál az ezüst vagy arany, avagy két bizonyos fémnek ötvözménye (Leghrung) szolgáland kórisme vagy gyógyhatány gyanánt. Föltalálván az illető fémet, magától értetik, hogy csupán ezt kellene használni nemcsak külsőleg a lemeznek tagra illesztése által, hanem belsőleg is, így például a sápban (chlorosis) szenvedő hölgyet, ki a fölnevezett fémlemez-kisérlésnél csupán a rézlemez irányában fogékony, nem gyógyíthatni meg vaskészítmények által, hanem ennek belsőleg is rézkészítményeket kell adni be azalatt, míg a rézlemezeknek külső használása által a bőrnek érzékenységét s az izmok összehatékonyságát kifejteni törekszünk. Lássunk példákat először, miképen szolgálhat a fémlemezek külső alkalmazása kórismer-tájékoztató gyanánt; másodszor minő betegségekben használhatni a fémlemezeket gyógyhatásyul. A fémlemezek, mint kórisméi tájékoztatók. Oly hüdéseknél, melyek a középidegrendszernek vagy a körszéli idegeknek szervi változatából támadtak, mind az érzékenység , mind az izommozgékonyság állandósag úgy szűn meg, hogy az érzéshiányt meg a mozgáshiányt fémlemezek rátevése által elhárítani többé nem lehet, ellenben ha az érzékenytelenség és mozgékonytalanság nem származik szervi idegváltozatból, mind az érzéshiányt, mind a hürdést fémlemezek használása által megszüntethetni. Utóbbi időben Trousseau betegosztályára a párisi Hotel-Dieu kórházban egy elsassi 20 éves leány vétetett föl, bal oldalhüdéssel(hemiplegia). Hószáma később köszöntött be a szokott időnél, s szabálytalanul jelenkezett mindekkorig. Hüdésenként támadott, hogy havadzása közben este egy férfi nagy robajjal toppant be szobájába, erre a leány megijedt, öntudatát néhány perczre elveszté, hószáma rögtön fenakadt, mire föleszmélt, bal oldala hüdve volt. E bajt kiki torlódási agyrakalóknak (metastasis congestiva ad cerebrum) tartotta volna, Tr. azonban azt méhzavari oldalhüdésnek (hemiplegia hysterica) nevezvén, egyéb szerelést mellőzve, egyszerű langyos fürdőt rendelt a betegnek, mire a büdés gyorsan javulásnak indult. Eközben a beteg homloktáji élénk fejfájásról panaszkodott; bőrének érzékenysége egyenetlenül volt fölosztva, némely helyen teljes fájdalomnem érzés (analgesia) és mozgékonyságcsökkenés mutatkozott. Ily helyzetben Trousseau Burg tudottaíta meg korodájára a végre, hogy ez rakja föl fémlemezeit a beteg bőrére. Néhány sikernélküli kísérlet után az érzékenység éledni kezdett az aczéllemez alatt, melyet B. a bántalmazott előkar feszoldalával hozott érintkezésbe, az erőmérő pedig az izom összhatékonyságnak gyarapodását mutatta! Másnap Tr.eret vágatott a betegen azon czélból, hogy fenakadt havadzását indítsa meg, de eredmény nélkül. Miután a beteg bőrére ismételve alkalmazva jön az aczéllemez, mind az érzékenység, mind az izom mozgékonyság helyreállott. A beteg leány oldalhüdéséből, fájdalomnemérzéséből meg mozgáscsökkenéséből kigyógyulva hagyta el Tr.kozódását, ámde méhzavarát csekély látáshomályodással magával vitte. A sáp (chlorosis) megkülönböztetése a vérszegénységtől (olygaemia, mert anaemia annyit tesz, mint vérhiány) fémlemezek által. E két betegségnek küleme és tünetei csaknem ugyanazok. Burg a sáp és vérszegénység közötti megkülönböztetésül ajánlja a következőket figyelembe venni. Vérszegény emberben az érzékenység fölötte gyéren változik meg, s ha az izommozgékonyság aránylag csekélyebb is a szabályszerűnél, az izomerőnek csökkenése mindenkor épen oly aránylagos mértékben történik, mint aránylagos mértékű volt az izomerő a vérszegénység előtt, például, azoknál, kik szokványosan jobb karokat gyakorlottak többet, a vérszegénység mellett is az arányosan gyöngült tagokban a jobbik biránd túlsúlylyal a kevesbbé gyakorlott bal kar izomereje fölött. Nem így áll a dolog a sápban. A sápbetegeknél a bőr annál kevesbbé érzékeny , minél huzamosb tartósságú a sáp, úgy hogy, aki tíz év óta szenved sápban , annak bőre egész testén mindenütt érzékenytelen; az izommozgékonytalanság pedig az által föltűnő, hogy a sápbeteg nő kevesbbé gyakorlott bal karjával az erőmérőn (dynameter) nagyobb erőt bír kifejteni, mint az inkább gyakorlott jobbikkal, ha az erőmért karokra aranylemezt vagy egyéb fémet rakunk. Továbbá B. véleménye szerint a vérszegénységet ezélszerű táplálás és belsőleg adagolt vaskészítmények által könnyű meggyógyítani, ellenben a sápot csak azon fémnek kül- és felhasználása által lehet hosszú idő alatt eltávolítani , mely fémeknek lemezeik a sápbeteg bőrén bizsergést, hőnagyobbodást és párolgást idéznek elő. A fémlemezek mint gyógy ha tá nyok. Múlt legközelebb évi ápril 7-én hároméves lányka adatott át gyógyítás végett Bouchut tudornak Párisban; a lányka tagja egy nap óta össze voltak zsugorodva, a kéz- és lábujjak vörösek, duzzadtak, zsugorodottak és annyira fájdalmasak voltak , hogy azokhoz nyúlni se lehetett. Bouchut kilencz darab 1j—1 hüvelyk széles sárgaréz lemezt rakott a kis betegnek részint fölkarjaira és előkarjaira, részint combjaira és lábfejeire, e rézlemezeket szalagok által kötötte az illető tagokra. A rézlemezek fölrakása utáni éjszakán a lányka nyugodtan aludt; másnap észre lehetett venni, hogy a túlérzékenység jelentékenyen alábbhagyott; a rézlemezeket B. helyeiken hagyta, mire a túlérzékenységet észrevétlenül érzéshiány váltotta föl, s a mi még föltünőbb, a végtagok és ujjak zsugorodottsága, duzzadtsága elenyészett végkép, s minden ízület szintoly hajlékonynyá lön, mint ép állapotban volt. Maga Burg az 1849-iki hányszékelési járványban (epidemia cholerae) a zsábás görcsöket rézlemezek egyszerű fölrakása által oszlatta el, oda rakván a rézlemezeket, hol a zsábás görcs nyilatkozott róla. Az első cholerabeteg , kibon a osztályorvos korodájára hozatott, a behozatal napján délelőtt ép volt; délutáni 3 órakor pedig — a kórházbahozatal órájában — folyton hányt, hasa ment, ürülékei sajátságos jellegzetesek: kékülés, végtaghidegülés és heves lábikra görcsök voltak jelen, miután esti hét órakor alkalmazott két meleg levegőfürdő — s a legváltozatosabb bőrdörzölés semmi enyhülést sem hozott elő , rézgyűrűsön téve a zsába-görcsös izmok fölé, mire a görcsök és fájdalom nemsokára megszűntek ; félórai görcsszünet után meg lön kísérelve a rézgyűrűk eltávolítása , azonban a görcsök csakhamar megújultak s a beteg könyörgött a rézgyűrűk isméti fölrakásáért, kívánságának elégtétetvén, a fájdalmas görcs megint megszűnt; éjjel a görcsök a beteg karjaiban kezdtek mutatkozni: a beteg maga levette lábáról az egyik rézgyűrűt s azt érintkezésbe hozta a görcsös izmok bőrfelszinével, mire a görcs mindenütt megszűnt , s reggel a beteg jobban érzette magát. (Zeitschrift für Natur u. Heilkunde 1860. Nr. 11 és 12.) Közlő véleménye szerint a metallotherapiai fémmelgyógyítás nem képez valami új , eddig nem ismert gyógymódot. A fémmelgyógyításnak alapja a villám (electricitas); elmélete ugyanaz, ami a voltaoszlopé, vagy kicsinyben az egyszerű Bunsenelempáré; hatása pedig ugyanaz, ami a villám folytonos folyamáé (currens continuus electricitatis). Eszerint a fémlemezek hatása is az érintés által létrehozott börzeség hatásával azonos. Itt is ama természettani törvény áll: ha kétféle fém egymással, méginkább ha fém egyéb nemfémes szilárd testtel vagy egyik nemfém (ametallum) másfajú nemfémmel érintkezik, a kötött villám tevő és tagadóra vál szét, s így villámkeringés fejlődik ki. Valamint a horgany és szén stb. között, úgy bármely fém s a szerves emberi test között a kölcsönös érintkezés villámkeringést létesít; aki nem hiszi, alkalmazza a fájós bőrre a Bunsen elempár két sarkát, vagy ha kézzelfoghatólag akar meggyőződni, alkalmazza a több elempárból álló villamtelepnek két sarkát a bőrre, s fogja tapasztalni az azonos eredményekből, hogy mind a metallotherapiában, mind az elektrotherapiában ugyanazon erő működik. 14* 270