Orvosi Hetilap, 1860. augusztus (4. évfolyam, 32-35. szám)
1860-08-05 / 32. szám
625 626 érti-e? meghatározni nem lehet. Fürstenberg szerint a zsírsejttartalom a visszaképzés időszakában kezdődvén megszűnni, ez szilárd és folyó részre válik el; az olajany (Elain) felszívatik, a faggyany és faggyúsav (Stearin v. Margarinsaure) egyesülten jegeczedve rakodnak le a sejtekbe. Ugyanekkor földsók lerakodása is történik, mégpedig a zsírsejthártyán belül zsírsavas mészsók — kívül azon vilsavas és szénsavas mészsók gyűlnek össze, egyesülési és lerakodási folyamuk szerint változván (mészsóképződés, és réteg bealakulás), amint több vagy kevesebb edényképlet van jelen, vagy a mészanyag kevesebb mennyiségben van a vérben, mely körülmény az olajany felszívódását elősegíti vagy hátráltatja. Az ily belső szerves műfolyamok által még epefaggyany (cholestearin) is választatik néha el, villavas mész kíséretében (Burow). Történik, hogy a zsírdagban betokozott tályog is találkozik, sőt az ilyenekben Abernethy földes szilárd lerakódásokat, porczos és csontállományokat is talált. Az ily körülmények is adnak okot az elnevezésre. A névfajokat még a dag külalakjától is szokták kölcsönözni; például Müller ágazó zsírdaga (lipoma arborescens) is ide tartozik, mely a zsírsejtszövetnek több helyen túltengő külön nyújtványairól neveztetett el. Vannak, kik a Walther által leírt veleszületett bőrhálulékot (Naevus lipomatodes ; teleangiektasia lipomatodes , naevus mollusciformis) ide sorozzák. Föntebb említők, hogy szalonnadagoknak azon zsírnemű dagokat nevezzük, hol a kötszövet a zsírtartalmat túlhaladja s igy azok durvábbá, érdesebbé, keményebbé válnak. Némelyek mégis oly kóros újképleteket is ide számítanak, melyek sajátlag más kóralakok rendébe tartoznak. Sokkal észszerűbb lenne ezeket mindenesetre a zsír- vagy szalonnadagoktól elkülönözni még akkor is, ha azon új képleteknek egy része csakugyan zsírféle szöveteket is tartalmaz, miután ezek nem a jóindulatúdagok (tumores benigni), hanem a roezindulatúak csoportjához illenek, s valóban ilyenek is, minthogy fekélyedésre és rákos elfajulásra nagyon hajlandók. Az újabb sebészek nagy része minden szalonnadagot, különösen pedig a csontokhoz nőtteket a rákulékhoz soroz, így Schuh szalonnadagja, Wattmann lágyporczú elődije (weichknorpliger Parasit) továbbá a sok enyves és fehérnyés részeket tartalmazó rostalékok, mind közel állanak a rákosan elfajulók csoportjához. ( Bardeleberg) oly' képét állítá fel a szalonnadagnak, mely a kökem (skyrrhus) fogalmával csaknem mindenben megegyez. Leírás a következő: ,,A szalonnadag gömbölyded, sokszor gümős, dúczos, varacsos csomókat képez, melyek többé-kevésbé kemény s a rákos csomókkal megegyező összeállást mutatnak. — Minél jobban nőnek, felületük annál egyenetlenebb ; kövületekben nyújtványok alakjában nőnek ki, vagy a nagyobb (anya) dag közelében elkülönzött egyes csomócskák támadnak. Még ennél később elveszti a dag kezdetben leírt mozoghatóságát, hozzánő az izmokhoz, inborítékokhoz, szalagokhoz, * csonthártyákhoz stb. Azonban a mozdíthatóság eleintén is igen csekély, ha az új képlet alapja a csonthártyán van. A dudorok fejlődésével egy időben egyes csomók lágyulni kezdenek, ruganyosabbakká lesznek, sőt a hibogást (fluctuatio) az egyes föllágyult helyeken tisztán érezhetni; néha a bőrrel nőnek össze, megvörösödnek, lábot kapnak, kifekélyesednek, e miatt a szomszéd mirigyek földagadnak, és bár ritkán, sorvasztó lázat idéznek elő.“ Ez utófejlődés egyenesen a rákos dagok képét adja. ” Schuh a szalonnadagok zsírráképződését oly hálóalakban történőnek adja, mint a ráknál szokott előjönni. Chelius is mondja, hogy a fellágyulási szakban sárga pontok tűnnek fel, s a dag falait egyszersmind sűrűbb edényhálózat borítja el; továbbá hogy zavaros, tejhez hasonló, sárgás, nyomásra kiömlő folyadék szüretik be a szövetbe, mely a fellágyulás haladtával kocsonyás tömeggé változik át. Bármint vegyük a tapasztalatok összeségét , mind a zsírdag, mind a szalonnadag béltartalma nem egyéb, mint kórosan lerakodott s úgyszólván elfajult zsírtömeg, mely minél keményebbé válik az azt környező rostos sejtszövet növekedése által, annál hajlandóbb leend a rákos elfajulásra. Hogy ezen dagoknak górcsői alkatrészeiről is némi fogalmunk Ingyen, fölhozom egy tekintélyes szó következő leírását. Ugyanis Schuh szerint a szalonnadag górcsői elemei ezek: világos, gömbölyded vagy hosszas, rostalakban egymáshoz sorozott tekecsek vagy magvak; kis, halvány sejtek, egy-egy nagy, s kissé szemcsésedő maggal; egyszerű nyújtványnyal (Schwanz) ellátott sejtek és finom rostok. Ezen magvak vagy sejtek a sejtközi állomány által csomócskákban tartatnak össze és rostos boríték által vannak körülvéve; sokszor több oly csomócskát kölit egy közös rostköpeny, vagy több magvas és sejtes terek vannak közlekedésben egymással, s ilyenkor némileg hasonlókká lesznek a nyálkahártyák fürtös mirigyeihez.“ Ezen egymással közlekedő gömbölyded tereket (loculamenta, Räume) Schuh „acini“ névvel nevezi. — A fentebbi elemeken talált ő még benntámadó (endogen) sejtképződést, néha porczsejteket is. — A szalonnadagról lekapart folyó állományban nyák (Mucin), fehérnye, enyv és nyirk volt. A zsírdagok górcsői vizsgálata annak rendszeres zsírszövet alkatát bizonyítja, mely magtartalmú zsírral telt sejtekből áll. Az edények elágaznak még az egyes zsírsejtekhez is, amit Bowman, Sarpey és Gerlach, befecskendések által bizonyítanak be. Mindkét mag tehát a górcsői tulajdonságok szerint ugyanaz, csupán a kifejlődési viszonyok és fokok által áll elő bennök a különbség; mindkét új képlet gyógyítása egy, csakhogy a már rákossá fajult képletnél a kiirtás által sem biztosíthatjuk a gyógyulási jó eredményt, legfölebb kevés időre, egy-két évre, minthogy az ily dag vérkorcsvegyet árul el, s lehet hogy a kiirtás csak részben lehetséges, vagy ha teljesen történnék is ez , a legjobb műtő is hagyhat hátra akaratlanul is egynéhány észre nem vett sejtecskét, melyekből a benntámadó (endogen) származás és más képzési körülmények mellett lassan kint könnyen visz- *) Bardelebens Lehrbuch der Chirurgie und Operationsleb.re. Berlin 1857. Tl-te Auflage. Pag. 346. u. f.