Orvosi Hetilap, 1860. október (4. évfolyam, 41-44. szám)
1860-10-07 / 41. szám
797 Eddig csak madarakon s pedig 16 galambon és 1 vérében tevek kísérletet, melyeknél fogva Flourens állításait teljesen igazolhatom. Való, hogy az ívjáratok átmetszése a madaraknál a mozgási működések körében a legkülönösb zavarokat idézi elő, valamint hogy a három ívjárat minden egyes párjának megsértése külön zavarok által van kifejezve. Továbbá teljesen igaz, hogy midőn az állatok nyugalomra jutottak, a legcsekélyebb indutat ama zavarokat annál élénkebben idézi újra elő, minél erélyesben és gyorsabban akarnak azok mozogni. A tünetek, részleteire szorgosabban áttérvén : 1. erősíthetem, hogy a mindkét oldali vízszintes fektű ívjárat átmetszése a fejnek ugyancsak vízszintes sikbani gyors idestova való rázása, mely jobbról balfelé, balról pedig jobb felé megy véghez, bekövetkezésével tünteti ki magát. A magára hagyott állati mozgásai akként változottak, hogy nagy hajlammal bír maga körül egyik vagy másik irányban forogni, avagy körben futni. Néhány esetben láttam, hogy az egyensúlyát teljesen vesztett állat, mint a Varosféle híd megsértése után legnagyobbb erővel jobbra vagy balra maga körül forogva, tova hentergett. A levegőbe hajítva a bizonytalan él repkedő állat saját tengelye körül forogván, azonnal földre esik. A mindkétoldali felső függélyes ívjárat átmetszése után a fej folytonosan igenlőleg mozog s a járás vagy szaladásnál az eső felé való esésre határzott törekvés mutatkozik, míg az alsó függélyes ívjáratpár átmetszése következtében a fej szintén igenlő mozgása mellett a járás vagy szaladásnál a hátra való esésre irányzott törekvés tűnik fel. Az alsó függélyes ívjáratpár átmetszése után az igenlő mozgások egészen rendkívüli gyorsaság és rohammal állottak elő, az állat tagjai felett való uralmát teljesen elvesztette s minden mozdingerre borzasztó erőszakossággal hátra felé irányzott bukfenczeket vetve (suite de culbures en arriére) rohant tova. Ezen forgásnál a fark legyezőszerűleg kiterjesztetvén felfelé a háthoz szorítkozott, a fej és a nyak pedig hátrafelé vettetett, minélfogva az állat gyűrűszerűleg volt összehajlítva, s a repkedő szárnyak, meg a szétvetett lábak által kerékként hajtatott tova. A Flourens felfedezte tünemények tehát az intézetünkben a galambokon végezett kísérletek által is igazoltattak, mindemellett azonban el nem hallgathatom, hogy azok igen különbözőn mutatkoznak az eljárás szerint a mint és ahol az ívjáratokon a műtétet végeztetik. Az ívjáratok lefolyását követő visszéröblök megsértése s így a vérzés is minél inkább kerültetik, továbbá minél tisztábban vitetik véghez az ívjáratok megsértése, az említett mozgási zavarok annál csekélyebb hevességgel mennek véghez. Az ívjáratok megsértési helye is, mint látszik a zavarok fokára igen nagy befolyással van. A felhozott nevezetes tünetek tulajdonképi feltételei tehát még csak távolról sem tarthatók megoldottaknak, sőt még az is kérdés váljon bekövetkeznének, ha a sértés kizárólag és egyedül a hártyás ívjáratokra, melyek csontcsatornákba vannak zárva, szorítkoznék. Ezen kétely azért is megengedhető, mert az ívjáratok majdnem egészen szerkezet nélküli üvegszerű hártyából állván, fel nem vehető hogy a mozgásra egyenesen befolyjanak, minél fogva minden esetben az ívjáratok megsértése és a mozgási működések roppant zavara közt közvetett összefüggést kell keresni. Mindezen kérdések megvilágítását és az egész nevezetes esemény (probléma) megfejtését tehát jövő kísérletek és bonczi tanulmányok részére kell hagyni. Az érdek, mely az életbúvárt ezen eseményhez köti igen nagy ha az ember meggondolja, hogy Flourens minden esetben az agy épségéről meggyőződött, s hogy a tünetek a három ívjárat mindegyik párjára nézve sajátságosan és jellegzen elütök, s hogy végtére az agy közvetlen megsértését a leírt tünetek soha nem követték. A gyakorló orvos érdekének előidézése tekintetéből álljon itt Flourens munkájából azon hely, mely a fej sajátságos rázására (branlement impétueux de la tété) vonatkozik. Ő a 467. lapon mondja: „Le branlement impétueux de la tété qui vient d’être décrit est donc un phénoméne propre aux canaux semi-circulaires. En outre, ce phénoméne est d' autant plus important à considérer qu’ il n’ est pas rare de le voir constituer un Symptome plus ou moins dominant dans plusieurs maladies, soit de l’ homme soit des animaux, et c’ est sans doute un progrès de diagnostic, qui ne sera pas perdu pour la thérapeutique, que la détermination du siége d’un aussi singulier Symptome.3 4 * 6 *) •3? 1? Végre búcsúzóúl még néhány szót ügyfeleimhez. Régi szokás egyetemeknél, hogy a karba belépő 3. A fejmozgása a nyálaknál úgy mint a galamboknál nyugodt állapotban megszűnik ; megmozdulás által újra előáll s annál erősebb, minél gyorsabbak a többi mozgások. 4. A mozgások, melyeket az ívjáratok átmetszése előidéz, mindenkor ugyanazok ugyanazon ívjáratoknál, s mindenkor különbözők a különböző ívjáratok szerint, nyálaknál és galamboknál; s azon tény kétségkívül érdekes, hogy e mozgások épen annyi különféle irányban történnek, ahány fő vagy sarkalatos iránya a mozgásnak átalán van: felülről aláás alulról fölfelé , jobbról balra és balról jobbra. 6. Végre a vízszintes és függélyes ívjáratok átmetszése által okozott fejmozgatás mindenkor állandóan megmarad úgy a nyálaknál mint a galamboknál, ámbár az elsőknél kisebb fokban mint az utóbbiaknál, s mindkettőjüknél daczára annak , hogy e mozgás megmarad, az állat megtartja életét, érzékeit és eszét. A sajátságos mozgás, mit az ívjáratok átmetszése létrehoz, ennélfogva madaraknál és emlős állatoknál jön elő. E mozgás tehát ép oly feltűnő mint átalános tünemény. *) A fej heves rázkódtatása, melyet az imént leírtunk, tehát az ívjáratok sajátos tüneménye. A tünemény ezenfelül annál nagyobb figyelemre érdemes, minthogy sok betegségnek többé-kevésbbé feltűnő kórjelét képezi állatoknál és embereknél ; s a kórisme azon haladása, melynélfogva e különös tünemény székét meghatározni lehetne, a gyógyeljárásra nézve is csak hasznosnak bizonyulhatna. 798