Orvosi Hetilap, 1860. december (4. évfolyam, 49-53. szám)
1860-12-02 / 49. szám
955 pék, káprázási tünetek és a háttér ingadozása következnek be. A fő és a mellék alakok rendetlen változása tűnik elő s az önészlelésben való gyakorlat szükséges, hogy az ember magát a káprázatos képhajhászatban tájékozza és a tünékenytől megkülönböztesse és rögzítse. Már Purkyné fáradozott, hogy a szem finomabb szerkezetében a fényárnyékkép alap alakai értelmezésére támpontokat találjon (i. h. 43. 1.), majd a száradt lencsét szedte szét, majd a fagyott üvegtest szemcséit vizsgálgatta, majd pedig a reczeget tette górcsei fürkészése tárgyává, kellő felvilágosítást azonban sehol se találhatott. Ha Purkyné akkor a reczegpálczika rétegének Huschke és Treviranus által majdnem egy évtizeddel később felfedezett elemeit bámulatosan rendes elhelyezésében ismerte volna, ama tüneménynek C hladni hangábráival való kétségkívül meglepő és szellemdús összehasonlítását a végletig nem vitte volna, hanem a pálizika-réteg szerkezetét a fényárnyékképpel összefüggésbe hozza vala. Meg vagyok győződve, hogy ezen kép elemi alakait senki nem tekintheti anélkül, hogy amazokra ne gondoljon és közöttük összefüggést ne sejtsen annál inkább, mivel Bruecke felfedezése szerint ama szöveti elemek egyszersmind tükrözési készülékek is. Midőn ezen irányban tovább búvárlék, a főtér egy alakját, mely minden kétséget kizár, sikerült felfedeznem. Ugyanis, ha a kísérletet a közép forgási sebességet elért papírlemezzel egy ideig folytatom, az egyenes látás körében (sárga folt) állandón a legnagyobb tisztasággal láthatom, amint a Purkyné finom négyszögű alakokból álló laktáblaszerű képe, apró kerek élesen határzott korongok szabályos mozaikjával váltatik fel. Az apró korongok szorosan egymás mellé nyomva vannak elhelyezve s csak egészen keskeny közti terek avagy határvonalak által választvák el egymástól; amazok kevésbbé, emezek pedig inkább világosak. Ezen mozaik előállása előmozdíttatik, ha a szem közellátásra erőtetik. Az ezen mozaikkal telt tér néha rendetlenül határozott, néha pedig fekvő dúlt négy- 1 szög alakát mutatja; az alak és a kiterjedés úgy változik mint a háttér ingadozásánál (Wettstreit der Sehfelder). A mozaikot alkotó apró korongok mindig nagyobb látszöglet alatt mutatkoznak, mint ez a sárga foltnál előjövő csapszerű pálczikák átmérőjének megfelelne, egyszersmind a különböző körülmények szerint a korongok látszólagos nagysága változó. Mindamellett, ki ezt egyszer észlelte és a pálczika réteg górcses lapképét ismeri, a közvetlen látás körében (a sárga folt), hol csak csapszerű pálczikák jönnek elő, szemlélhető egymás mellé szőrűlt kerek apró korongokat azonnal a sárga folt csapszerű pálczikái mozaikja nagyított képének fogja tekinteni (hasonlítsd össze Ecker Icones physiologia művét rajzaival). Mely sajátságos fény-elhajtás (Reflexion) vagy törés által származik a csapszerű pálczikamozaik ama többé kevésbbé nagyított tiszta képe és vettetik a reczeg legélesbben felfogó elemi részeire, vagy pedig mely különös állapot okozhatja, hogy a reczeg ama mozaik észlelését eszközölje s. a. t. eddig meg nem fejthető. A reczegpálczika rétege azonban mindenesetre a szem ama részeihez tartozik, mely egyrészről szemtelébeni látást (entoptische Wahrnemung, Purkyné fényárnyékképe) támaszthat, másrészről pedig bizonyos körülmények közt mint „világító” közbenső tárgy (a csapszerű pálczikák korongmozaikja) világosan látható lesz. Végül megemlítem, hogy Purkynének szemre való nyomás és a Volta-féle oszlopnak szemen keresztüli kiürítése által is sikerült a fényárnyékkép alakait előidézni. Corvisart Luciánnak a hasnyál (sue pancréatique) körüli tapasztalatai. (Kivonat Moleschott „Unters, z. Naturlehre d. M. u. d. Th.u czímű folyóirata 7. kötetéből). Közli Dr. Balogh Kálmán. Eberle 1834-ben felfedezte, hogy a hasnyál a zsíranyagokat finoman szétosztja, miáltal azok felszívását előmozdítja. Bernard tíz évvel később ezen felfedezés valóságát becses kísérletei által megerősítette. Purki né és P a p p e nhe im 1836-ban tapasztalták, hogy a hasnyál a fehérnyeanyagokat feloldja, s a hasnyál ezen tulajdonságát rövid, de határozott tételbe foglalták. Valentin 1844-ben volt az első, ki úgy találta, hogy a hasnyál a kennyét czukorrá változtatja. Sandras és Bouchard a t 1845-ben ezt megerősítették. A hasnyálnak kennyeváltoztató és zsírszétosztó hatása csak mellékes. Az előbbi már a szervezeten kívül mesterséges úton megtörténhetik, míg az utóbbit az epe is könnyen létesíti. Sokkal jelentékenyebb a fehérnyeanyagokat feloldó tulajdonsága. Bernard, Memoire sur le Pancreas, Lee. s. les prop. phys. des liquides de l' économie T. II. és Lee. de phys. 1856. T. II. munkáiban Purkiné és Pappenheim állítására vonatkozólag észlelte, hogy a hasnyál egymaga csak a rohadás következtében oldja fel a fehérnyeanyagokat. Ő látta továbbá, hogy a hasnyál a fehérnyeanyagokra rohadás nélküli oldó hatást csak akkor gyakorol, ha azok először főzés vagy a gyomornedv befolyása következtében előkészíttettek, s egyszersmind idevágólag szükséges állítása, hogy a hasnyál az epével egyesüljön, mert amaz e nélkül a fehérnyeanyagokat még a mondott változások után sem emészti meg. S ezen általános szabály alól csak mint kivételt említi, hogy a csiriz (Kleber) és a sajtang (Casein) a hasnyálban nem rothadnak. Eberle, Purkiné, Pappenheim és Valentin a hasnyálat a hasnyálmirigynek vízzel való kihúzása, Bernard pedig sipoly alkalmazása által nyerte. Ezen előzmények után téve Corvisart első kísérleteit, melyek eredményei 1857 —1858-ban „Sur une fonction peu connue du pancreas“ czímű értekezésében jelentek meg. Corvisart ezen kísérleteinél a vizsgált anyagot vagy a kutya lekötött és kitisztított nyombelébe tette, vagy a hasnyálmirigynek vízvonalát, vagy pedig az így nyert hasnyálból barlang által kiválasztott hasnyálanyt (pankreatin) használta. A következmény mindig egy s ugyanaz volt, mert a fehérnyeanyagok mindazon körülmények közt gyorsan, minden rohadás nélkül megemésztettek. Corvisart Bernard-ellenes kísérletei megtámadására 956