Orvosi Hetilap, 1861. január (5. évfolyam, 1-4. szám)

1861-01-13 / 2. szám

Pest, 1861. Ä« sä. Január 13. ICIÓfizetési ár , helyben 4 frt. 50 kr., egész év 9 frt. vidéken felév 5 frt. egész év 10 frt uj pénzben. A lapot illető közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltétnek soronként 14 újkrért. Megjelenik minden vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. posta­hivatalnál«, a szív—­köszlőnél újtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottyául«:» 12-dik szám. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Tulajdonos és felelős szerkesztő : dr. Markusovszky Lajos. Kiadó : Müller Emil. Tartalom : Dr. Kovác­s-S­ebestényi, kórh. főorvos. Egy jobb oldali Stenon-féle vezeték-sipoly esete, az elválasztott folyadék — nyál — vegybontásával. — Dr. Balassa J. egyetemi tr. Adatok a gégetükrözéshez kór- és gyógytani szempontból. Folyt. — Könyvis­mertetés dr. Balogh K. egyete trsegéd. Grundrisse der Physiologie des Menschen, v. J. B­é­c­­­a­r­d , übersetzt durch Dr. Kolb. — Lapszemle: A húgy czőszorok kór- és gyógytana angol búvárok szerint. Folyt. — Hártyás torokláb; — izzadmányos bőrláb ; — a függő szájpad büdöse; — fekete hályog; — az alvégtagok hűdése. — Szívtultengés billentyűbaj nélkül stb. Tárcza : Dr. Korányi Frigyes. Eszmék a haza közegészség ügyeinek rendezése körül. Folyt. — F. N. A gyermekjátékok egészségi és nevelés­­tani jelentőségükben stb. (Vége) — Budapesti orvosegylet. — Vegyesek. — Pályázatok. — Szerkesztői levelezés. Egy jobb oldali Stenon-féle vezeték- sipoly esete , az elválasztott­ folyadék — nyál — vegybontásával. Dr. Kovács Sebestény E. kórházi főorvostól. A múlt év augustus hava 25-én L. D. 19 éves fiatal kereskedősegéd vétetett fel osztályomra, egy lencse nagyságú, mérsékelten bevonult hegképlettel övedzett nyílt fekélylyel, jobb pofája közép táján a járomív alatt. Ezen fekély az éktelenségen kívül, me­lyet okozott, még azért vált a betegre nézve elviselhe­tetlenné, mivel arczát mindig nyúlós nedvvel fertőzé, mely beszéd, különösen pedig evés közben cseppekben csurgott alá, s ezen, másokra nézve undorító baj miatt, étkezés közben visszavonulni, foglalkozásával pedig felhagyni volt kénytelen. Betegsége keletkezéséről a következőket közlé : Egészséges szülőktől származván, maga is egy öt év előtt ki­állott hagymázon kivűl egészséges volt. 1858-ban augustus hóban jobb pofája igen csekély fájdalom mellett m­egdagadt és megkeményedett, mely daganat és keménység az alkalma­zott nadályok, pépborogatás s húzó flastromok daczára sem oszlott el, hanem 15 hó múltával, t. i. 1859. October havában, a keményedett pofa közepén, dió nagyságú, veresen színe­zett újabb dag keletkezett, mely felfakadt s belőle nagyobb mennyiségű geny ürült ki. A genyedés lassan megszűnt, a dag lelohadt, eloszlott, de a fentebb leírthoz hasonló fekély makacsul megmaradt egész január haváig, mikor az is na­gyobb részt behúzódott s csak igen csekély váladékot üritett ugyan ki, de beszéd és evés közben a beteg arcza mindig bő izadsággal boríttatott el. Martius havában a sekély nagyobbodott, s belőle több váladék ürült ismét ki, melyre az arcz megszűnt izzadni. Ezen állapot a legkülönnem­űbb gyógykezelések daczára mindig ugyanaz maradt. A lencse nagyságú heggel környezett fekélyből, a vizs­gálatkor is, színtelen, átlátszó, nyúlós nedv folytonosan szivár­gott ki, mely beszéd és rágás közben nevezetesen szaporodott és higabb lett. A szájüreg illető oldala a balnál szárazabb volt, s ezen oldalon a rágott falat csak lassan nedvesedett meg, s azért is a beteg ösztönszerűleg a bal oldalon rágott. A Stenon-féle vezeték nyílása kifelé vonulva és zsugorodva találtatott. A fekély nyílásán bevitt vékony kutasz kifelé mélyeb­ben volt bevihető, előfelé csak pár vonalnyira merült. A fekély kifejlődése, lefolyása, helye, alakja s a kiürülő folyadék minősége stb. a Stenon-féle vezeték fekélyes átfúró­­dását vagyis a nyálsipolyt kétségtelenné tevék. Midőn az ekkép megállapított kórhatárzat után, az al­kalmazandó gyógykezelésről szólanék, megemlékezvén a nyálnak általában, de különösen a fűltőmirigynyálnak alkat­részei s élettani hatásáról létező s egész a legutolsó időkig még meg nem állapított és szétágazó nézetekről, elhatároz­tam : felhasználni ezen ritkábban előforduló esetet, s felszó­­lítani a beteget, miszerint legyen szíves egy bizonyos ideig türelemmel lenni, míg némely tanulságos kísérleteket vihetünk véghez, melyre ő a meggógyulás reménye alatt késznek is nyilatkozott. A tett vizsgálatok vegyi része kivitelénél kitűnő vegyé­­szi készületségű gyógyszerész Molnár János barátom — ki általában minden ily nemű vizsgálataimnál mindig szívesen fáradozik — nyújtott segédkezet. A fültőmirigy, mint tudjuk, már alkatilag is eltér a töb­bi nyálmirigyektől. A nyálmirigyek üreg lenyomata ugyanis átalában nagyon hasonlít egy sűrű apró szemű szőllőfürthöz. A szemek sűrűsége vagyis száma, valamint a mellék­szára­­csoké, melyek a főszárba nyílnak, igen változó. A véghó­­lyagcsák csövfalai, átlátszó alaphártyából és hámból ál­lanak, s ez utolsó sejtjei, melyek nyálsejteknek neveztethetnek, sűrűn csoportozódnak, s mindenütt gömbösek és szemcsét tartalmaznak, s a hólyagosa­krét csaknem teljesen kitöltik. A fültőmirigynél ezek tartalma annyiban tér el a többiektől, mennyiben ennél a szemcsés és zavaros alak hiányzik, s a mennyiben az víz és eczetsav által nem csapódik le. Az el­választott nedvet illetőleg lássuk a vizsgálatot. Az emberi fültőmirigy- nyálat eddig Lehman szerint (Zoochemie 6-ik 1.) vegyileg csak Mitscher­lich, Van Setten és Cl. Berard vizsgálták. Ezen szerzők szerint az emberi fültömirigynyál víztiszta, színtelen, szag és íznélküli, nyúlós, égvényre mutató folyadék. Minőségi tekintetben nevezett szerzők szerint kö­vetkező alkatrészekből áll : Hameleg, szikéleg és mészből, összekötve szén­savval és egy szerves testtel. Sokféle kémlelet alá vétetett ezen szerves anyag a czélból, ha váljon keveréke-e több testeknek, vagy valamely sajátszerű anyag. A kémleletek eredménye az, hogy ezen szerves anyag igen hasonló a sziksó­­fe­­hérnye (natr. albuminat) és sajtanyához (casein), de ezekkel nem azonos. Nyáladék (ptyalin) nevezete alatt sem mindig ugyanazon anyag értetik. Különböző az a szerzők által választott előállítási mód szerint, vala-

Next