Orvosi Hetilap, 1861. április (5. évfolyam, 14-17. szám)
1861-04-07 / 14. szám
261 mire az ollóknak közönséges alkalmazására nézve tagadólag kell felelnünk. Mert feltéve azt, hogy különös hasíthatósággal bíró testekkel nincs dolgunk, bátran állíthatjuk, hogy oly hasadékban, melyet bee, bár rövidebb de tompább ék készített, abed, ék minden akadály nélkül tovább fog haladni (1. 4. ábrát). Ker. ékszögletre nézve elméletileg megértjük, miszerint egyenlő körülményekben valamely olló annál könnyebben vág, 4. ábra: minél kisebb az említett szöglet. Másfelől az is világos, hogy minél élesebb ez, annál hamarább lesz az olló éle elkoptatva. Ha tehát nevezetes gyakorlati hátrány nélkül megengedhetjük is, hogy az ollónak különféle czéljai, vagy aczélnak keménysége szerint, az ék szeglete 50 — 70°-ig változik, jó ollótól meg is követeljük, hogy mindkét lapjának éle egyenletes legyen. III. Az eddig kifejtett erőművi felfogás szerint metszésre továbbá még kívántatik, hogy az ollólapoknak élei ugyanazon síkon egymáshoz érintésig közeledjenek. Ollóinkon a lapok élei ezen határon túl mozognak úgy, hogy egymást részenkint befedezik, mi gyakorlatilag előnynek veendő. Mert midőn mérsékelt nyomás mellett aczél aczélon csúszik, egyik lap a másikat csiszolja és köszörüli. Ezen körülmény magyarázza meg részint azon tényt, melynél fogva élüket az ollók hosszabb ideig és változatlan minőségben megtartják. Midőn az ollólapok ugyanazon síkon az átmetszendő testnek MN. és PQ. terűi felé faggirányosan indulnak (1. 5. ábrát), akkor A. la ' B. lapnak és viszont B. A.nak gyámként szolgálnak. M P N Q test az átmérőileg (diametral) és fagyirányosan egymásra ható Ax. és By. erők előtt ki nem térhetvén, a b. átmérőjének irányában keresztül fog vágatni. Máskép van, midőn az ollólapok úgy állanak, hogy (1. 6. ábrát) Ax. és By. erők a testet a b. ferde átmérőjének végein támadják meg. Ezen esetben a megtámadó erők a'b' ferde átmérőnek tekintetében összetevőkre oszlanak, melyek merő testet a. pontja körül forgatnak, lágyat pedig kétszeresen hajlitnak meg, és az ollólapok közé csipik be (1. 7. ábrát). Ennek elkerülésére az ollónak MN. czövekkel összetartott lapjai (1. 8. ábrát) gyönge hajlítással láttatnak el, melynek homorulata befelé van irányozva. Ezen hajlítás az ollónak erőművi eszméletével szigorúképen nem hangzik ugyan össze, gyakorlatilag mégis szükségessé vált, főkép hosszabb ollóknál. A lapoknak hajlítása és a czövekeknek vonó ereje eszközük azt, hogy a metszés pontján a lapok egymást szorosan érintik. Végtére belát 8, ábrazható, hogy a két ollólap magában véve két harmad rendű emeltyűt OMP. és ONP. képvisel, melyeknek közös gyámpontja változékony és még is mindenkor a czövek mögött valahol O.-ban van helyezve. (Vége követ..) 7. ábra. 5. ábra. 6. ábra. JT_____*65 % & 262 Adalék a női húgycsőtakár kórtanához. Singer Mátyás tr. műtőja a bécsi cs. k. közkórház bujasenyvi osztályának volt másodorvosától.*) Bujatakáros nők vizsgálásánál feltűnt nekem, hogy a takaros váladék jelenlétének közönséges fürkészeti modoránál, midőn t. i. a mutató ujjal, a hüvelybe bevezetjük, s avval a húgycsövet hosszában hátulról mellfelé nyomjuk, a takaros váladék gyakran nemcsak a húgycső külnyilásánál jelen meg, hanem egyszermind apró és szorosan határzott cseppek alakjában egyes kis pontokból, melyek a húgycső nyílásához igen közel voltak láthatók, előtűnik. Ezen a húgycső külnyítása közelében kis pontokból előtűnő cseppalakú takaros folyadék annál bővebb volt, minél kevesebbet lehete magából a húgycsőből kinyomni. Végre előfordultak esetek hol a húgycső fakhártyáján majd minden elválasztás megszűnt, és a takaros váladék az említett pont alakú nyílásokból mindamellett több hétig eltartott. Én eleintén ezen nyílásokat kitágult takmirigyeknek (föl. mucipari) néztem, de ezen beteges elválasztás hosszú tartama , és különösen azon körülmény, hogy ezen kis gömbölyű nyílásokat gyakran a húgycső nyílása két oldalán arányosan, néha mintegy haránt átmérőben elhelyezve találtam, valamint e nyílások duzzadtsága és kiemelkedése arra késztettek, hogy közelebbről vizsgáljam meg a dolgot. Bevezettem tehát a kutaszt ezen nyílásokba, s csodálkozva láttam, hogy az több, néha egész 9 vonalnyi mélységre behalad, mi mellett a kutasz a húgycső lakhártyája alá hossztengelyével meglehetős párhuzamban jutott. Ezen lelemény nekem nem látszott fontosságnélkülinek a húgycsőtakár folyamatára nézve. Átláttam nevezetesen hogy a ragályanyag ezen a húgycső külnyitásához közel lévő járatokba könnyen juthat, s magát egyszer ott megfészkelve, minden a húgycsőtakarnál használt szereknek tökéletesen ellentállani képes; hogy a váladék továbbá ezen járatokból ismét a húgycsőbe juthat, s így folytonosan újólagos ragályzást — recidivákat — eszközölhet, s a tapasztalat csakugyan be is bizonyító véleményem alaposságát. Legközelebb feladatom volt megvizsgálni váljon ezen járatok szabályszerű képleteire, és ha azok miféle neműek. A hullákon való vizsgálat kétségen kívül helyezi, hogy ezek csakugyan physiologikus , habár a takar váladéka által kitágult képletek. Én ezen nyílásokat, minden hullánál ámbár nem mindenhol egyaránt kifejlődve találtam; némelyiknél szabad szemmel alig voltak láthatók, másoknál kerek tátongó Vill'" sőt annál is nagyobb átmérővel bíró két-háromszorta kitágult könyponthoz hasonló nyílást képeztek. Számra nézve rendesen 2 — 3, ritkábban 4—5 találtatott, mely többnyire a húgycső külnyílása alsó körvonalán, sokszor két oldalt egyenlő vízirányos magasságban el volt helyezve. A kutasz ezen nyílásokba 2 —6''-nyi mélységre behatolt és a húgycsőből annak takhártyája alatt tapintathatott. Ha ezen járatok valamelyike — miután az előbb kivágott hugycsővet felhasítottuk és kiterjesztettük— a kutasz hosszában felnyittatott, azt takhártya által kibélelve s több-kevesebb számú nyílásokkal megrakva találtak, melyek további kutatásnál a járat egyes ágai nyiladékainak bizonyúltak, mely ágak ismét mellékágakra oszolva mindinkább vékonyodtak s végre pontalakúakká lettek, mélyen behatván a húgycsőnek lakhártya alatti és izomrétegébe, — még pedig úgy, hogy míg a járat külső nyilásánál a húgycsőtől csak a lakhártya vastagsága által elválasztatik hátrafelé hatvan mindinkább eltávozik a húgycsőtakhártyától, miután elágazásai résútt az izomréteg felé terjednek. „ _____.v *) Az előleges jelentés valamint a szóban levő tárgy bemutatása hullakészitményeken és Sigmund tanár osztályából vett betegeken a bécsi cs. k. orvosegylet 1856. év jul. 6-ki ülésében történt. Lásd „Zeitschrift der k. k. Gesellschaft der Aerzte 1856 424. I. A német természetvizsgálók és orvosok 32-dik Bécsben tartott gyűlése alkalmával a bujasenyvi kóroda látogatóinak hasonlóképen be vön mutatva és kifejtve. HI*14*