Orvosi Hetilap, 1861. július (5. évfolyam, 27-30. szám)
1861-07-07 / 27. szám
i szempontból oda kell nyilatkoznunk, hogy a gégetükrözés a szabatos kórismeret legáldásdúsabb újabb eszközei közé tartozik. IV. Szederyszerű sejtes rákdag (epithelioma) a gégében , teljes hangtalanság, nehéz légzés, utóbb fulladási veszély Légcsőmetszés általi menekvés A gégedagnak eltávolítása még hátra van. Ezen műtéti esettel tavalyi közleményünk óta szaporodtak a gégebajok körüli észleleteink, s habár a beteg gégebeli rákdagjától nincs még megszabadítva, és a tervezett gyógyeljárás körülre nincs bevégezve , újabb közleményeink sorába már most felveszszük azt, mint kórtani tekintetben az utána következő mellé valót, a gégesípmetszés jótevő hatását tekintve pedig a minapiak után állítandót, fenntartván a kórtörténetnek utólagos kiegészítését. Janosits Karolina 18/a éves leányka, Tévéből Tolna megyében, f. évi április 12-én hozatott megrémült szülei által a sebészi korodára hangtalansággal és oly nagy fokú légzési nehézséggel, hogy több ízben — név szerint sírás alatt és éjjenkint — annak megfulladásától rettegtek. A kisded, szüleinek állítása szerint, már születésekor kissé rekedt volt és több ízben köhögött, légzési nehézsége azonban csak későbben fejlődött, melynek 5/5 éves kora körüli nőttömöttével hangját tökéletesen elveszté s mindinkább és erőszakosabban köhögött. A mindennemű belső és külső szerek mitsem enyhélnek bajain. A leánykának légzése a fölvételkor folyton fáradalmas volt, be- és kilehelése egyiránt sziszegő, főleg köhögési rohamok vagy sírás alkalmával, mely utóbbit, a gyermeknek hangja nem lévén, csak arczkifejezése és az arczán lecsurgó könnyek után lehetett fölismerni. A torokba betekintve a garatot mindenütt élénkebben színezve s a lakhártyát erősen duzzadva találtuk; miután a garat ürege mindemellett elég tért nyújtott a szabad légzésre, ezen garatbeli kózleleleményben a fennebbi légzési jeleknek magyarázatát nem találhattuk. A hangtalanság és a sziszegő légzés után a bajnak fészkét a gégeüregben kellett keresnünk, és amennyiben hozzájuk nehéz légzés és fuldoklási rohamok is szegődtek, tért szűkítő szöveti bántalmat kelle a gégében feltennünk. De váljon az Ir Rósáéhoz hasonló idült gégelob által eszközlött szövettömülése vagy láb nélkül termelt képlet a gégében, azt meghatározni nem voltunk képesek, hiányozván ehhez minden útmutató adat a kisdednek — habár gyöngéd alkotása — de különben ép testén. A kettős lehetőség közti kételyt csak a gégetükör döntheti el, melyet a torkába tekintéssel sokat zaklatott kisdednél nem csekély fáradság után dr. Tóth úr kórodai segédünknek sikerült úgy alkalmaztatni, hogy benne a gégebaj valódi képe tisztán szemünk elé tűnt. A kórtárgy szedertszerű, borsószem nagyságú és alakú, pirosló színű kinövés volt, épen a hangrésben; a dagnak szélesebb alaponi ülését vagy hosszabb kocsányoni függését kivenni nem lehetett, de mozgékonysága után valószínűnek látszott annak keskeny alaponi ülése; és miután mély belégzésnél a baloldali hangszalag szabad széle egész hosszában volt látható, azt a jobboldali hangszalaggal összefüggőnek kellett nyilvánítanunk. A közleleménynek ilyetén mivolta mellett könynyen magyarázhatókká lettek a kisdednél a folytonos légzési nehézség mellett időnkint föllépő fulladási rohamok, melyeknek megszüntetésére és a nőttön növő életveszély elhárítására szükségképen gyógyeszköznek mutatkozott a hangrésben fészkelő sejtes rákképlet eltávolítása. Miután azonban maga ezen, bármi módon történő eltávolítás, részint a kezeléssel járó mechanikai térszűkítés, részint a légutakba ható vérzés által rögtöni életveszélyt hozhat vola létre: eleve e részben biztosító műtétről, vagyis arról kellett gondoskodnunk, hogy a légzés folyama, daczára bármily adagot eltávolító műkezelésnek, egy pillanatra se szakadjon meg. — A légutaknak adag fészkén aluli megnyitása — a légcsőmetszés — volt tehát mindenekelőtt javulva, mely műtét által a régóta korlátolt légzés is felszabadúland, s annak folytán az érzékenyen megcsökkent vérélenyülés rendbe leendett hozva, ami a zsenge korú egyénkénél adag kiirtási műtéthez szükséges kellékként mutatkozott. A leánykánál követendő gyógyeljárásunknak ily tervezete, s több napokig tartó észlelés után rajta ápril 22-én a légcsőmetszést véghezvittük, és pedig a légcsőt fedő képletek rétegenkénti kikészítésével. A műtétnek legkényesebb részét képezte a vékony és gyöngéd légcső rögzítése és annak a kilehelés alatti megnyitása, a légzésnek sebes és egy aránytalan folyama mellett, úgyszintén az ezüst csőnek bevitele az engedékeny karimájú légcsőzésbe. A megnyitást alulról fölfelé vittük végbe hegyes kusztúrával, a 4 és 3-ik porczköztől a gyűrüporczig. A vérzés csekély volt, de a be és kitoluló lég tünetei ez esetben is rohanva váltakoztak; azonban a csőnek beillesztése után csakhamar lecsilapodtak; s azon arányban amint az előbb kínos és fáradalmas légzés csendes és nyugodt leheléssé változott , vonult a kisdednek halványkékes arczára kellemesebb színezet s az eltorzított arczát annak szelíd kifejezése váltotta fel. Az első napokban bővebb lévén a nyakváladék, a csőnek szorgosabb tisztítását tette szükségessé. Ez időben a köhögési inger is szaporább volt. A láb azonban mérsékelt fokú, láz alig volt jelen. Azóta a leányka minden alkalmatlanság nélkül hordja a csövet; jól eszik, jól alszik és tenyéleti mivoltában oly kedvező javulásnak indult, hogy jelenben gége-dagjának eltávolításához komolyabb aggály nélkül járulhatunk. — E műtétek a közelebbi napokban vagyunk véghezvieendők; eredményéről majdan számolni fogunk. V. Szederyszerű gőghabarcz (sejtes rák), teljes hangtalansággal, időnkinti fulladási rohamokkal; részbeli kisebb nagyobb lefoszlások általi enyészése az álképletnek, lényeges könnyebbüléssel. Csordás János 25 éves rimaszombati születésű czipész, 1860-ik év jan. 10-én vétetett fel a sebészi korodára a hangtalanságig menő rekedtséggel, melyről 523 — — 524 —