Orvosi Hetilap, 1861. július (5. évfolyam, 27-30. szám)
1861-07-07 / 27. szám
állítá, hogy egy év előtt kezdődött kisebb fokú rekedtséggel, mely két hó lefolyása alatt oly fokra hágott, miszerint csupán legnagyobb megerőltetéssel volt képes hangot előidézni. — Mindennemű szerelések daczára nemcsak egy arányos konoksággal tartó, de gyakran — főleg élénkebb testmozgásoknál — légzési nehézség és fojtogatási érzéssel is szövetkező baja miatt sebészi karodánk segélyét vette igénybe. Korábbi egészségi állapotát folyton sértetlennek mondó, egy húgycsőtakórnak kivételével, melyben öt hóval gégebajának kezdete előtt három hónapig szenvedett, s melynek tartama alatt mindkét combjának belső felületén néhány hétig tartó, viszkető vörös foltok jelentek volt meg. Az egyén elég erős és izmos testalkatú, feltűnően halvány s mintegy ólomszerü arczszínét kivéve, semminemű kórnak jelét nem kidőlte. Nála a gégebeli rendellenességet okozó kórt még megközelítőleg sem voltunk képesek gyanízni, és a gégetükrözésnél nem csekély meglepetéssel láttunk a gégeüregben egy e térre nézve óriási nagyságúnak nevezhető szedertszerű, halvány-piros dagot, melynek lebenycsúcsorai a kies belehelt légár szerint élénken lebegtek. A hangrésből kiemelkedő dag széles alappal tapadt a jobb oldali alsó hangszalagra, a baloldalit szabadon hagyván; míg egy második hozzá hasonló kisebb dag a gögnyílásnak hátsó felrészéből — a balkán-poroztájról — látszott kidudorodni, az előbbivel együtt a légzési tért érzékenyen szűkítő. —Mély meglepetést, hogy ne mondjam bámulatot okozó lelemény, egyszerű rekedtség és hangtalanság mögött sürgetőbb jelek nélkül, ilyetén kórterményt és oly roppant daganatot találni a gégében, melynek ürege oly nehezen szivel minden szűkítést. Magyarázatát nyújtható részben ezen körülménynek a nemes szerv részérőli csudálatos alkalmazkodási képesség, a lassan kint nagyobbodott dag irányában; másrészt a gégeűrfalak ép mivolta a határozottan korlátolt dagnak körén túl. De nem is annyira az esetnek kórtani részét illető meglepetésünk, mint inkább annak kórisméi oldalát. Miért ? — azt eléggé indokolja a fennebb említett gégedagok szomorú történelme. Csordás Jánost, mint a jobboldali valódi hangszalagon szedettszerű sejtes rákot (epithelioma) viselő gégebántalmas beteget a kórodán megtartani szükségesnek láttuk, egyrészt azért, hogy a hangrésben székelő s időnkénti fulladási rohamokat előidéző baja körül, az életet mentő légcsőmetszéssel azonnal kéznél lehessünk; másrészt, hogy míg kedélye a tervezett műtétbe egyezésre megérlelődik, baja további fejlődését észleljük és tanulmányozhassuk. Az álképlet székének fenn leírt mivolta és térés alapzata mellett csupán azon műtéteki terv kinálkozott czélhoz vezetőnek, melyet Ehrmann alkalmazott volt egy hasonnemü kóresetben, ki t. i. a paizsporcznak középvonaláni fölhasítása által nyitott a gégébe útat, melyen át a terjedelmes képletet égette. Mi ez úton Cowperféle ollóval voltunk a gégebeli dagokat alapjukból felválasztandók. — Miután pedig ezen műtét előtt a légcsömetszés által kell vala gondoskodnunk , a légzési folyamatnak szabadon maradása felől, a betegnek kedélyét előkészítő, komolyabbszerű fulladási rohamokat kelle bevárnunk. Azonban épen ezek nem jelentek meg, noha a betegnek hangja a héti kórodánkéni tartózkodása alatt mindinkább enyészett. Ily körülmények között annyival nehezebb volt ez, kit a fulladásnak veszélyes rohamai többé nem gyötörtek, a műtétbe való egyezésre határozni, miután azáltal neki azt, mit visszanyerni leginkább óhajtott, t. i. hangját, nem szerezheténk vala meg. Ide járul még, hogy a szemölcsös képletnek részleteit gyakrabban köhögte volt ki még a kórodán, amiben további bizalmát helyezve, az intézetet május hó 20-án elhagyta. Ez idő után csakugyan szaporább darabokban történt a gégebeli dagnak kiküszöböltetése, és megvizsgáltatván, a gégebeli dudor meglepő kisebbülése észleltetett, sőt június hó végével majdnem egészen lelapultnak találtatott az. A „post hoc ergo propter hoc“-nak barátai nem lévén, a hamiblagnak, melyet az egyén a kórodából távozta után szerzett bujakóros fekélye ellen használt több hetekig, e részben semminemű hatást nem tulajdoníthatunk , sokkal természetesebb magyarázatát látván ezen, legalább ideiglenesen jobbra fejlett folyamatnak abban, hogy a hangszalagra illeszkedett laza kárfiolszerű képlett lefoszlott, sőt teljesen el is halhatott a folytonos rázkódás következtében, a mi, t. i. az ily modorú természet általi gyógyulás, az álképletek kórtörténetében nem példa nélküli. A jobboldali mozgó vesének egy esete. Singer Mátyás tudortól Szegeden. Szilágyi Ágnes 25 éves Sz . . . urnát szolgáló, csekély és fájdalmas hószámról panaszkodó, sovány, vérszegény hajadon 1859-ik év nyarán fölkéré segítségemet galandféreg ellen, melytől állítólag 10 év óta gyötörtetik. Elbeszélé az e hajjal közönségesen együtt járni szokott kórtüneteket, megmutató egyszersmind a féregnek kiürített részeit, melyeket a taenia soliuméinak könnyen fel lehetett ismerni. A kórisme e szerint biztos volt. Erre egy halmaz vényt, az eddig használt gyógyszerek inventárját téve elembe, mit átnézvén, a legszokásosabb féreg elleni szereket a legkülönfélébb alakban találtam. Azon véleményből indulván ki, hogy e bajnál a siker biztosítására különösen a gyógyszer vagy készítmény minősége — qualitása — mely, mint tudva van, nem mindig s nem mindenütt a legjobb szokott lenni, az mire leginkább kell ügyelnünk, megrendeltem, mivel bizalmat gerjesztő a készítési hely, az utolsó időben Redtenbacher Jr. által több ízben kísérlett s melegen ajánlott tokocskákat, melyek következőleg vannak összetéve: Extr. cort. punicae gran. alcoh dr. quatuor. Extr. filicis mar. aether dr. duas. Felosztva 24 enyvtokosára.*) A rendelet szerint vétettek, anélkül hogy hányás állott volna be, de kivánt sikerük nem lett, mert bár az élősdinek 10—12 főre kiüríttetett, a fej vége nem volt látható, s néhány hét múlva újra jelentkezett a régi baj. Egy pár hó múlva új kísérlet létetett. Ugyan azon forrásból, hol a tokcsák készíttettek, gránátgyökérhéjat kaptam, melyből 3 obont egy font vízbe 24 óráig áztatva, 6 obonra befőzettem, s a főzethez fél obonnyi extr. fil. mar. aether. adat *) Lásd : «Zeitschrift der t, k, Gesellschaft der Arzte zu Wieeu 1858. 97. oldal.27*