Orvosi Hetilap, 1861. július (5. évfolyam, 27-30. szám)

1861-07-07 / 27. szám

állítá, hogy egy év előtt kezdődött kisebb fokú re­kedtséggel, mely két hó lefolyása alatt oly fokra há­gott, miszerint csupán legnagyobb megerőltetéssel volt képes hangot előidézni. — Mindennemű szerelések da­czára nemcsak egy arányos konoksággal tartó, de gyakran — főleg élénkebb testmozgásoknál — légzési nehézség és fojtogatási érzéssel is szövetkező baja miatt sebészi karodánk segélyét vette igénybe. Korábbi egészségi állapotát folyton sértetlennek mondó, egy húgycsőtakórnak kivételével, melyben öt hóval gégebajának kezdete előtt három hónapig szen­vedett, s melynek tartama alatt mindkét c­ombjának belső felületén néhány hétig tartó, viszkető vörös fol­tok jelentek volt meg. Az egyén elég erős és izmos testalkatú, feltűnően halvány s mintegy ólomszerü arczszínét kivéve, semmi­nemű kórnak jelét nem kidőlte. Nála a gégebeli rend­ellenességet okozó kórt még megközelítőleg sem vol­tunk képesek gyanízni, és a gégetükrözésnél nem cse­kély meglepetéssel láttunk a gégeüregben egy e tér­re nézve óriási nagyságúnak nevezhető szedertszerű, halvány-piros dagot, melynek lebenycsúcsorai a ki­es belehelt légár szerint élénken lebegtek. A hang­­résből kiemelkedő dag széles alappal tapadt a jobb oldali alsó hangszalagra, a baloldalit szabadon hagy­ván; míg egy második hozzá hasonló kisebb dag a gögnyílásnak hátsó felrészéből — a bal­kán-poroztájról — látszott kidudorodni, az előbbivel együtt a légzési tért érzékenyen szűkítő. —Mély meglepetést, hogy ne mondjam bámulatot okozó lelemény, egyszerű rekedt­ség és hangtalanság mögött sürgetőbb jelek nélkül, ilyetén kórterményt és oly roppant daganatot találni a gégében, melynek ürege oly nehezen szivel minden szűkítést.­­ Magyarázatát nyújtható részben ezen kö­rülménynek a nemes szerv részérőli csudálatos al­kalmazkodási képesség, a lassan kint nagyobbo­dott dag irányában; másrészt a gégeűrfalak ép mivolta a határozottan korlátolt dagnak körén túl. De nem is annyira az esetnek kórtani részét illető meglepetésünk, mint inkább annak kórisméi oldalát. Miért ? — azt eléggé indokolja a fennebb említett gé­­gedagok szomorú történelme. Csordás Jánost, mint a jobboldali valódi hangsza­­lagon szedettszerű sejtes rákot (epithelioma) viselő gégebántalmas beteget a kórodán megtartani szüksé­gesnek láttuk, egyrészt azért, hogy a hangrésben szé­kelő s időnkénti fulladási rohamokat előidéző baja kö­rül, az életet mentő légcsőmetszéssel azonnal kéznél lehessünk; másrészt, hogy míg kedélye a tervezett műtétbe egyezésre megérlelődik, baja további fejlődé­sét észleljük és tanulmányozhassuk. Az álképlet székének fenn leírt mivolta és térés alapzata mellett csupán azon műtéteki terv kinálkozott czélhoz vezetőnek, melyet Ehrmann alkalmazott volt egy hasonnemü kóresetben, ki t. i. a paizsporcznak középvonaláni fölhasítása által nyitott a gégébe útat, melyen át a terjedelmes képletet égette. Mi ez úton Cowperféle ollóval voltunk a gégebeli dagokat alapjukból felválasztandók. — Miután pedig ezen mű­tét előtt a légcsömetszés által kell vala gondoskodnunk , a légzési folyamatnak szabadon maradása felől, a be­tegnek kedélyét előkészítő, komolyabbszerű fulladási rohamokat kelle bevárnunk. Azonban épen ezek nem jelentek meg, noha a betegnek hangja a héti kórodán­­kéni tartózkodása alatt mindinkább enyészett. Ily kö­rülmények között annyival nehezebb volt ez, kit a ful­ladásnak veszélyes rohamai többé nem gyötörtek, a műtétbe való egyezésre határozni, miután azáltal neki azt, mit visszanyerni leginkább óhajtott, t. i. hangját, nem szerezheténk vala meg. Ide járul még, hogy a sze­­mölcsös képletnek részleteit gyakrabban köhögte volt ki még a kórodán, a­miben további bizalmát helyezve, az intézetet május hó 20-án elhagyta. Ez idő után csakugyan szaporább darabokban történt a gégebeli dagnak kiküszöböltetése, és meg­vizsgáltatván, a gégebeli dudor meglepő kisebbülése észleltetett, sőt június hó végével majdnem egészen lelapultnak találtatott az. A „post hoc ergo propter hoc“-nak barátai nem lévén, a hamiblagnak, melyet az egyén a kórodából távozta után szerzett bujakóros fekélye ellen használt több hetekig, e részben semminemű hatást nem tulaj­doníthatunk , sokkal természetesebb magyarázatát lát­ván ezen, legalább ideiglenesen jobbra fejlett folyamat­nak abban, hogy a hangszalagra illeszkedett laza kárfiol­­szerű képlett lefoszlott, sőt teljesen el is halhatott a folytonos rázkódás következtében, a mi, t. i. az ily mo­dorú természet általi gyógyulás, az álképletek kórtör­ténetében nem példa nélküli. A jobboldali mozgó vesének egy esete. Singer Mátyás tudortól Szegeden. Szilágyi Ágnes 25 éves Sz . . . urnát szolgáló, csekély és fájdalmas hószámról panaszkodó, sovány, vérszegény haja­don 1859-ik év nyarán fölkéré segítségemet galandféreg ellen, melytől állítólag 10 év óta gyötörtetik. Elbeszélé az e haj­jal közönségesen együtt járni szokott kórtüneteket, megmu­tató egyszersmind a féregnek kiürített részeit, melyeket a taenia soliuméinak könnyen fel lehetett ismerni. A kórisme e szerint biztos volt. Erre egy halmaz vényt, az ed­dig használt gyógyszerek inventárját téve elembe, mit átnéz­vén, a legszokásosabb féreg elleni szereket a legkülönfélébb alakban találtam. Azon véleményből indulván ki, hogy e bajnál a siker biztosítására különösen a gyógyszer vagy készítmény minősé­ge — qualitása — mely, mint tudva van, nem mindig s nem mindenütt a legjobb szokott lenni, az mire leginkább kell ügyelnünk, megrendeltem, mivel bizalmat gerjesztő a készí­tési hely, az utolsó időben Redtenbacher Jr. által több ízben kísérlett s melegen ajánlott tokocskákat, melyek követ­kezőleg vannak összetéve: Extr. cort. punicae gran. alcoh dr. quatuor. Extr. filicis mar. aether dr. duas. Felosztva 24 enyv­­tokosára.*) A rendelet szerint vétettek, anélkül hogy hányás állott volna be, de kivánt sikerük nem lett, mert bár az élős­­dinek 10—12 főre kiüríttetett, a fej vége nem volt látható, s néhány hét múlva újra jelentkezett a régi baj. Egy pár hó múlva új kísérlet létetett. Ugyan azon for­rásból, hol a tokcsák készíttettek, gránátgyökérhéjat kaptam, melyből 3 obont egy font vízbe 24 óráig áztatva, 6 obonra be­főzettem, s a főzethez fél obonnyi extr. fil. mar. aether. adat­ *) Lásd : «Zeitschrift der t, k, Gesellschaft der Arzte zu Wieeu 1858. 97. oldal.27*

Next