Orvosi Hetilap, 1861. augusztus (5. évfolyam, 31-34. szám)

1861-08-04 / 31. szám

603 mérséklet emelése, az érülés sebessége, a gyomor- és főleg lépfájdalmak mellett, semmiféle más jelenség nem szólott a váltóláz kórisméje ellen; és a­hol mind­ezek daczára mégis, megilletődéssel vettem észre más­nap, hogy kezdő vagy már tökéletesen kifejlődött tü­­dőlábbal van dolgom. Hörgi zörej, tompa vagy üres kopogatási hang, többszöri vérköhögés ez iránt semmi kétséget sem engedtek. Mindenekelőtt pedig azon kö­rülmény ébresztő figyelmemet, hogy ilynemű tüdő­­lábok mindig a baltüdőszárnyban, tehát a lép oldalán léptek fel.*) Míg így a tapasztalatoknak növekedő száma fi­gyelmemet mindinkább foglalkoztató, egyúttal meg­győződtem arról, hogy az első kórismém ebbeli ese­tekben semmi tévedésen nem alapult. Ámde az észle­leteknek ily gyönge alapján mikép lehetett vala má­sokra nézve is teltértékű bizonyítékokat felmutatni, melyek az említett váltólázi tüneményeket a lábos láz gyanúja alól fölmenteni képesek lettek volna? Mert ha a légzési szervek működési rendellenességének hiánya, minővel a kifejlődött tüdőlábban találkozunk, egy­részt ezen betegségnek egyenes fölismerését lehetlen­­né teszi is, úgy tán valaki mégis azt követelhetné, hogy hagynák helybe lehetőséget olyan lábláznak, mely az érzékeinkkel már észrevehető valódi tüdőlá­­bot megelőzi. Továbbá a kérdéses lázban feltűnő lép­fájdalmak sem szolgálhatnának talán minden esetben elég döntő okul arra nézve, hogy a lobos és váltóláz közötti kétség általuk eloszlatassék, minthogy meg­történhetnék, miszerint a lépnek — eme valóságos vérszervnek — rovására íratnának olyan fájdalmak, melyek nem kevesebb joggal tekintethetnének vala­mely mélyebb fekvésű tüdőrész, vagy a mellhártya, vagy végre valamely borda közti idegnek fájdalom székhelyéül, különösen ott, hol a lépfájdalmakkal egyúttal észrevehető daganatok vagy térfogati na­­gyobbulások nincsenek összekötve. Minthogy ott, a­hol közvetlen kísérletek nem tör­ténhetnek, egyesegyedül csak a természet által eszkö­zölt kísérletezést tekintem illetékes fórumul, ennél­fogva mindekkorig nem gondolhattam arra, hogy ily, nem eléggé szabatos észleleteket már előbb vettem volna elméleti taglalás alá. Annál inkább merem azt tehát most megkísérleni, minthogy a természetnek egy ritka tisztasággal végrehajtott kísérlete képessé tesz arra, hogy azon követeléseknek, nézetem szerint némileg megfelelhessek. Folyó évi ápril 30-án egy váltólázi rohamot észleltem, 40 éves, erőteljes férfiún, ki adószedő lévén, erőltetett üléssel együttjáró hivatalt visel. Több évi aranyeres szenvedései még azon időből veszik eredetüket, hol a pénzügyőrségnél lévén alkalmazva, elegendő testi mozgást tehetett róla. Ezen baj­hoz még székrekedések és időszakos májdugulások csatlakoz­tak. Utolsó váltólázi rohamát meghűtésből következteti, minthogy semmiféle az életrend ellen elkövetett hibára nem emlékezik. Bevallja azonban azt is, hogy több hét óta erőlte­tett irodai munkának volt alávetve. A roham ápril 30-án reggel ásítás és nyújtózással kez­dődött, mire borzongatások és csekély lép s gyomorfájdalmak következtek. A hideg érzete állítólag egy-két óráig tartott, mire aztán a forróság időszaka következett be, melyben a be­teget találtam. A bőr hőmérséklete igen magas, az érülés se­bes, a fő fájdalmas volt. A beteg néhányszor hányt, s ezzel epés folyadékot ürített ki. A tüdőket rendeseknek találtam. Este, midőn izzadott 5 szemet kínal adatott a betegnek , ezen adag másnap reggel és délben ismételtetett. E napon (május 1-én) reggel valamennyi lázi jelenség eltűnt volt, csu­pán fáradság és levertség volt jelen. Este azonban váratlan és igen hatályos szúrások állottak be a lép táján, s ezzel idő­szakos , rövid, megszakított köhögés volt összekötve. Meg­győződtem, hogy a tüdő nem szenvedett, a hőmérséklet emel­ve nem volt, az érülést pedig rendesnek találtam. De a lép észrevehetőleg nagyobbnak mutatkozott. 12 nadály alkalma­zása után a fájdalmak csakhamar kisebbültek úgy, hogy má­jus 2-án reggel egészen elenyésztek. A köhögés e napon va­lamivel hatályosabb lett és nyálkás kiköpéssel volt összekötve. A beteg magát jól érezte, nagyobb étvágyat mutatott és fel­kelni akart. Azonban a tüdőknek vizsgálatakor most a bal­­tüdőszárny alsó lebenyében, a háton, egy körülírt helyen, igen tiszta hörgi zörej vétetett észre,­­ a hőmérséklet és érülés rendesek voltak. A megjelölt helyre 6­kadály és erre meleg borogatás alkalmaztatott. Székrekedés ellen pedig csőre adatott. Május 3-án a lobos tünemények igen magas fokot értek el, a hörgi zörej kiterjedett, jólehet folyton az alsó lebenyre szorítkozott; a tompa kopogatási hang ezzel aránylag terje­­dett; a hőmérséklet magas, az érülés igen sebes és teli lett; végre vérköhögés és erős izzadás volt jelen. Digitalis. Morph. acet. Sulf. aur. antimonii. Május 4. Tetemes könnyebbülés: az érülés száma ki­sebbült, a vérköhögés megszűnt, a hörgi zörej azonban foly­ton tartott; a kopogtatási tompa hang ugyanazon kiterjedés­ben megmaradt; az izzadás bő, a vizelet sötétbarna, üledé­kes volt. Május 5-től 13-ig váltakozva minden harmadik nap átalános felhevülés, vérköhögés, erős izzadás, főfájás, nyomás érzete a gyomorban, étvágyhiány mutatkozott, míg a lobos je­lenségek lassan kint gyöngébbek lévén, megszűntek, és csak a váltóláz napján — mely mint láttuk 3-tól kezdve a tüdőláb kíséretében haladott előre, — lobbantak még fel. A fent említett szereken kívül természetesen kínal is adatott, mihelyt a betegségben feltűnt váltakozás a váltóláz iránt kétséget sem engedett. Május 14-én a hörgi zörej egészen eltűnt, a légzés és érülés rendes volt, és az izzadás többé nem mutatkozott. Ezen rövid vázlatú korfolyamban egy kép a má­­­­sik után tűnik fel, és a következő mindig az előbbihez feltételesen van kötve, így az első átalános lázas fel­­hevülés elnyomása után egy tökéletesen szabad napot látunk következni, mi alatt kinál elegendő mennyi­ségben adatott; látjuk mikép ugyanazon szabad nap­nak lefolyása alatt este erős lépfájdalmak támadják meg a beteget oly órában, mely az első roham idejé­nek nem felelt meg, minthogy ez a reggeli órákba esett. Kérdjük már most: szabad-e a felhozott kórrajz­nak ezen második tüneményét a láz helyi telepedéséül tekintenünk, avagy tán valamely más oknak követ­kezménye volt a leírt léptorlódás (congestio)? — Azt hihetnek, miszerint a magyarázat nehézségeit ok nél­kül szaporítjuk, ha ez utóbbit föltesszük, minthogy a lép azon szervek egyike, melyekhez a váltóláz különös rokonszenvvel viseltetik. Mert nemcsak hogy megtor­lódnak benne a vérnek hullámai a hideg időszakban, hanem egyúttal a láz kórterményeinek főszékhelyévé is lesz. Ha azonban megfontoljuk, hogy betegünk megrögzött székrekedésben szenved, s hogy ez alhasi *) Érdekes volna tudni, váljon hasonló körülmények közt nem fej­­lődnek-e néh­a jobboldali tüdőlábok mindazon esetben, hol a vál­tólázban a máj van megtámadva. - 604

Next