Orvosi Hetilap, 1861. augusztus (5. évfolyam, 31-34. szám)

1861-08-04 / 31. szám

605 606 pangásokat szüleményezni igen­is képes, úgy minden nehézség nélkül elérthetjük, miként egy előremenő váltólázi roham után, székrekedés folytán, a lépben vértorlódás támadhatott. Ezen nézetet helyesebbnek annál inkább tartom, minthogy a jelen esetben a vál­tóláz elnyomása végett elegendő mennyiségű kínal alkalmaztatott. Ennélfogva tehát itt helyi telepedésről (Localisation) szó nem igen lehet. De váljon tán a leírt tüdőláb volt a váltóláznak helybelisítése, vagy más szóval a gerj által lett bet­­vegyes vérnek következményes baja? Ezt különösen akkor tehetnék fel, ha a tüdő va­lamely oknál fogva előlegesen már fogékonynyá téte­tett s ez által a láz rohamának, vagy a betvegyes vér­nek kevesebbé állhatott volna ellent. De én e nézettel nem barátkozhatom meg, és pedig leginkább azon körülménynél fogva, hogy az ily fele tü­dőlobok mindig egyoldalúlag, azaz egy tüdőszárnyra, sőt gyakran, mint épen esetünkben, az alsó lebenyre szorítva lépnek fel; és a­mi ennél még feltűnőbb, az, hogy mindig csak a bal tüdőszárnyban, e szerint a lép oldalán jőnek elő, ha a tüdőlobot nagy fájdalmakkal járó léptorló­­dás előzte meg. Ezen körülmény határozottan késztet azon vélemény elfogadására, miszerint a jelen esetben egy átsugárzott (irradilit) bántalommal van dolgunk, mely a szenvedő lépről a gerinczvelőn át a bal tüdő­­szárny alsó lebenyére átterjedett. Ezen nézet támoga­tásául egy, ugyanazon élettani törvények szerint fej­lődött betegség szolgálhat, melyet a vizsgálat és ösz­­szehasonlítás kedvéért itt röviden előterjesztek. B­­ur gazdász, 42 éves, több év óta az epevezető viták hurutjában és csúzos bántalmakban szenved. 1860. év jul. 20-án könnyen öltözve a mezőn mulatott, hol a forró délutáni órák után, este 1­6 órakor zivatar által lepetett meg, mely szélvész és eső kíséretében húzódott el fölötte. Szekeren haza indulva, mindkét alvégtagja átázott és megfázott. 22-én este ugyanazon végtagok fölötte kínos fájdalmak­nak lettek székhelyeivé, minden más zavar nélkül. Néhány adag­o/s szemernyi szunyás a fájdalmakat csilapítá, 21-én. Székrekedés és étvágyhiány, a­mi ellen budai ás­ványvíz vézetett. Este az alvégtagok fájdalmai megújultak, a nélkül, hogy lázas jelenség mutatkozott volna. Daczára ennek kínait rendeltem. 24-én javulás. A kínainak folytatását ajánlottam, s minthogy az étvágy csak igen gyöngén mutatkozott, e mellett még karlsbadi vizet is adattam. 26-án este egy zivatareső alkalmával újólag meghűlés történt. 28- án este az alvégtagokban erős fájdalmak. Szunyái vételére javulás. 29- én reggel igen kínos fájdalmak a hasnak egész ki­terjedésében. Két napi székrekedés miatt csőre és budai víz adatott, és minthogy ezek hatás nélkül maradtak, délután híghalvacsot rendeltem, azonban ez is sikertelen maradt; a fájdalmak nagy fokban folyton tartottak, különösen a vakbél táján ; egyúttal az érülés is emelkedett 100-ig felszállva. 12 nadály és több órai utóvérzés rendeltetett. Éjfél után csekély epekiürítés történt álélról; a hasfájdalmak folyton tartottak, a has felette érzékeny, az érütés lázas sebességű, a bőr hő­mérséklete felfokozódott. 30- án reggel ismét 12 nadályt rakattam, és az utóvér­zést egy óráig fenntartottam. Ezenkívül beléndékkel híghal­vácsot rendeltem belsőleg. A vihar lecsillapodott, a­mennyi­ben a fájdalmak félbenhagytak. Reggeli 8 órától délig csen­des álom örvendezteté a beteget és környezetét, de a lázas érülés, magas hőmérséklet, igen bő izzadás folyton tartottak. 31. A fájdalmak csak időszakosan lobbantak fel, s akkor is mérsékelten; az izzadás i hő, a hőmérséklet magas fokú, a szomj igen erős maradt. Érülés 95, folyton tartó székreke­dés. — Tejjel csőre adatott. Nemsokára székkiürités követke­zett. Déli 12 órától esti 8 óráig 4 hasmenéses székürités tör­tént ; este 8 órától reggeli 3 óráig öt. Aug. 1-én folytonos hasmenés, epés kiürítésekkel. Ér­­ülés délben 82, este 72. Délután óta kénsavas borgéteget (sulfas zincl) vett a beteg. A szomj még mindig erős, az alhas tája még érzékeny, 2- án. A bőr kigőzölgése mérsékelt; a szomj gyöngébb; az érülés 72 ; a székelés naponta 8, 10. 3- án. Érütés rendes ; a bőrpárolgás csekély ; a has ér­zékenysége többé alig észrevehető. Ezen kórrajz is a fentebbiekhez hasonló tüneményt mutat: a betegség itt is mélyebb fekvésű szervekről magasabb fekvésűekre terjedt át, s valamint ott a lépről a balti időszárnyra történt visszahajlási hatás (Reflexwirkung), úgy itt az alvégtagok érzidegeiről — a gerinczagyról származó — de magasabb helyütt kiágazó azon rendű (coordinirt) idegcsoportra történt átsugárzást (Irradiation) írtuk le. A kórtüneményeknek ezen összefüggése imént vázolt esetünkben az által válik tisztává és világossá, hogy egymást nagyobb időközben követték; legtöbb esetben azonban a különböző szervekre történő meg­támadásnak látszólagos egyenkorúsága (Gleichzeitig­keit) vagy legalább sebes egybefolyása fedi­g hom­á­­lyosítja el a valódi összefüggést. Ez által valószínűleg igen sok másodrendű tünemény mint első rendű szere­pel, és sok váltólázi roham lobos láznak tekintetik és magyaráztatik. Ezen elmélkedések visszavezetnek a váltóláz kö­vetkezményes bajainak fent megkisérleti felosztásához, hol azokat két különböző osztályba helyeztük el ak­képp, hogy azoknak egyike a váltóláz közvetlen szüleményének, a másika pedig a kórosan felizgatott idegeknek átsugárzási jelenségéül volna tekintendő. A leírt esetek s azon tapasztalás, miszerint ezekhez ha­sonló tüneményekkel igen gyakran találkozunk, ment­ségül szolgálhatnak, ha a fent idézett megkülönbözte­tésnek nemcsak elméleti, hanem egyszersmind gya­korlati tekintetben is némi értéket tulajdonítok. Kórszöveti tanulmányok. Balogh Kálmán tudortól. I. Visszerke (Phlebolith). M. S. ötven évi tartózkodó és orthodox tudományokban munkás szobai élet után a közelebbi időben nagy kínszenve­dések között halt meg. A bal oldali horpaszizom alatt velőszerű rák (carcino­ma medullare) találtatott, mely amazt előre feltolta, s ugyan­azon oldali harmadik ágyékcsigolyától le egészen a kereszt­­csípízületig terjedett. A csigolyatestek részben el voltak ron­gálva , de a kórképződmény az említett izommal nem volt összenőve. A májban rostrák (scirrhus) jött elő, mely a rekeszizom­mal egygyé volt szervülve. Végtére még az agyburkokon is találtatott kicsiny rákképződmény. Ezen felsorolt kórképződményeket illetőleg, melyekről ezen tanulmányaim folyamában még meg fogok emlékezni, most csak annyit említek, hogy meglágyulva egyikük sem volt. A húgyhólyag hátsó falán előjövő visszérfonatok űré­ben mintegy tizennégy visszérkő foglalt helyet, melyeknek 31 *

Next