Orvosi Hetilap, 1862. június (6. évfolyam, 22-26. szám)
1862-06-01 / 22. szám
421 elejétől számítva egész azon időszakig, mikor a kül nemzerészekbeni vizenyős dag a beteg figyelmét magára vonta, majdnem egy hó vonult el minden különös kórtünet s orvoslás nélkül, s ekkor a kórfolyam kül s belterjileg már nagy fejlődési fokra vergődött volt. Ezen álnok fejlődési modor, valamint a heveny alakot jellemző kórtünetek, u. m. hányásra való inger, émelygés, hányás, alanyi s tárgyilag észlelhető vesefájdalmak távolléte, nemkülönben a kór tartama — mert a szülés után, mely sept. 22-én, daczára a változatlanul maradt hasi börvízkórnak, szerencsésen ment végbe, egész november hó közepéig húzódott — tanúsítják a kórfolyam idült természetre való hajlamát, de a körfolyam okozta vesékbeni boncttani változás — a hájas elfajulás (fettige Entartung) — nem vergődött azon fejlődési fokra, hol a vesék állománya nagyobb részében okozott boncttani változásban a visszafejlődő átalakulást sem az egyéni élettani erők, sem a gyógykezelés folyamatba hozni képesek lettek volna. (Folyt, követ.) A galvanéteszek értéke a sebészi gyakorlatban. Balassa tanár korodáján szerzett tapasztalatok nyomán közli Kovács József jr., tanársegéd. (Folytatás) Igen is messze mennék, s tán Middeldorpf említett művénél is terjedtebb lennék, ha az ő egyes eseteit akarnám észrevételekkel kisérni. Egészben meg csoportokban tekintem át azokat s csak hová fölvilágosító, — belátásom szerint — bizonyító vagy tagadó adatot nyújthat tapasztalatom, oda függesztendőm azt. Middeldorpf a következői csoportokba állítja össze a kórfolyamokat és eseteket, melyekben a galvánéteszt indokoltnak találta s alkalmazta: I. Vérzéscsillapítás, különösen üregekben. Idegelroncsolás zsáboknál, fogakban. II. Szélhűdöttségnél (paralysis) , izgató, kórházi üszők, vizrák (noma). Csonkítás p. nyelvcsap, kis végtagok. Hámrák etetés. Végbél repedés — méhnyak- és mély fekélyek etetése. III. Sipolyok (fistula) , végbél-, hólyaghüvely-, nyálköny-, bélsipoly. IV. Elepharoptosis, ectropium, entropium, trichiasis, dystrichiasis. V. Húgycsőszer, végbélszer. VI Foghúsdag (epulis), idegdag (neuroma) edénytaplók (teleangiectasia) . VII. Kocsányos képződmények a test felületén : anyajegy, szemölcs, mony és csikló csonkitás, mandola irtás (tonsillotomia). VIII. Kocsányos habarczok (polypus). IX. Orrhabarczok. X. Fülhabarczok. XI. Garathabarczok. XII. Bárzsinghabarczok. XIII. Méhhabarczok. XIV. Húgycső- és hólyaghabarczok. XV. Végbél habarczok. XVI. Méh- és végbél előesések. Egy jelentékeny részére a fölsorolt ezen kórformáknak, galvánétesszel végzett műtétek, kortörténetek is közölték ; kisebb rész csak, hol bizonyító esetek hiányában történik utalás a műtét alkalmazható vagy épen javall mivoltára. E sorozatbani áttekintése után a kórformális eseteknek, a műtéteket azok czélja szerint : vérzés-csillapítás, izgatás, szemcsésedés, gerjesztés-, tömegelroncsolás- és átmetszésekre lehetne csoportosítni vagy ezek combinatióira. Műtői cselekvés szerint: felületes edzés, meg- vagy átfutássali edzés és roncsolás-, késszerű metszés-, izzó alárácsozás- és hurkolásra. A rokon eseteknek utóbbi szempontok szerinti csoportjait akarom szem előtt tartani. Middeldorpf tán inkább az esetek időszerinti egymásutánja mint egyéb eszme szerint készítette kevéssé következetes sorozatát. A műtéti eseteknek, a műtét czélja, meg a műtői cselekvés szerinti csoportosítását előnyösnek vélem; inkább szem előtt tartható így a szoros viszony, mely a javalatot igazoló szükséglet és eszközválasztás, meg a kivitel s annak könnyű vagy terhes mivolta közt létez. Ez értelemben : /. A galvanétesz mint vérzés csillapító. A czikk elején futó pillantást vetettem már, az izzó hőség vérzés elleni alkalmazása régi eredetére. Újabb idők helyesebb bonczi ismerete igen összeszokta a korlátokat, melyek közt vérzési esetekben izzóéteszhez folyamodunk. A vérző erek lekötése, körülöltése, lenyomása meg tamponirozása is ahol lehetséges, közelebbi eszközeink levén, váljon azon esetekből melyek vérzés-csillapitása mai nap is az izzó-hőségre szorul, melyikeknél lehet előnye a galvánétesznek, lássuk: Az izzóétesz a vele érintkezésbe jött szerves élőanyag egy bizonyos rétegén — elűzvén annak nedvét — megégeti varpörk alakúvá, morzsolékonynyá teszi szilárdabb s pillanatra nem álló részeit. A pörk utáni réteg szinte veszít nedvéből, fehér-sárgás-szürke színű, szakadékony lesz, s oly változást szenved, mely mint további életre képtelen, csakhamar elhal, s leválik (sült rétegnek tartanám), azután a következő csak izgatottságig bántalmazott rétegtől, a melynek rostjai, ellenhatási (reactio) összehúzódása, a töpörödött, sült és pörkölt rétegek dugasz hatása képzik a tényezőket, melyek kisebb öblű edények és térimbeles vérzéseknél azt csillapítni, megszűntetni képesek. Ott e szerint hol vérzést akarunk csillapítni, annál kedvezőbb eredményre számolhatunk, minél inkább marad összefüggésben a sült réteg meg a pörkölt a csak izgatottal és éppel. A Leidenfrost tüneményét mutató és a gőzgép körüli szolgák pattanássali megrontására néha, máskor meg a takarék tűzhelyeken tánczoló víztekecsekben a szakácsnők mulattató bámulására jelentkező tényállásnak megfelelőleg igen magas hőfokú éteszek a nedvdús égetendő fölülettel — a rögtön kifejlesztett gőz feszítése miatt — betűszerinti érintkezésbe nem is jönek, s így a pörk hozzájuk nem is tapadhat ; addig kevésbbé magas hőfokuak — kisebb lévén elpárolgásuk — közvetlen érintkezésbe jönnek az égetett felülettel, s a lassabban kiszárított pörkölt réteg erősebben szárad hozzájok, mint mennyi az összefüggés a pörkölt és sült meg a csak izgatott rétegek közt, s a műszer eltávolíttatván vele szakad a rászáradt pörk, néha a sült réteg is, mi kétségtelenül a vérzés csillapító képesség rovására történik. Első folyomány ebből, hogy vérzéscsillapításra csak magas fokú, lehetőleg fehéren izzó hőség alkalmazandó; a második, és hogy e szerint számbavételével a hővitel és vesztésről fönntebb mondottaknak, galvánéteszt vérzéscsillapításra ott alkalmazhatunk , hol vérző pontok vagy legfölebb akkora vérző foltokról van szó, melyeknek érintésére nem kívántatik nagyobb terméjű étest, mint mekkorát üregünk működése összes idejére a Leidenfrost tüneményt mutató hőfokon tartani képes ; a harmadik , és hogy csak is ezekre kellő tekintetek mellett lesz előnyös a galvánétesz más izzóétesztnél a Middeldorpf fölhordta esetekben , szűk üregekbeni vérzéseknél, u. m. szájban, fog, mandolák , nyelcsap , ing vitorlák, orrüreg, végbél, hüvely és a méhszájban v. a nyakon. Igen világos , s mint fölöslegest említem meg csak, hogy mind a fölhozott esetekben is csak lígy, ha a vérző pontot, vagy 422