Orvosi Hetilap, 1862. december (6. évfolyam, 49-52. szám)

1862-12-07 / 49. szám

971 hegedéssel felel: ez akkor is megtörténik, ha az előadottt modorban a tülkhártyán behatolunk, tehát ezen kívül még a köz-, edényhártyát és magát az üvegtestet is megsértettük, miután ma már tudva van , hogy az efféle műtét csak ha zu­­tatással jár, vagy ha nagyobb tériméjű hályog, vagy végre duzzadásra alkalmas hályogrészek maradnak vissza, sobtól követtetik, ellenesetben pedig nem. Mióta a tűveli tülkhár­­tya-műtéteseknél a szemgolyót mozdítlanul rögzítve tartom, még a hályoglenyomás után sem láttam sugáridegzsábot (Ci­­liarneurose) vagy hányást, annál kevésbbé lehet bekövet­kezni ; oly tünemények, melyeket a szemműtevők régente a köszvényes hajlamra reá­tukmálni igen is készek voltak. Újabb időben a vonali metszést még arra is használták, hogy az összezsugorodott lencsemag, nemkülönben a sugarak szerint megrepedezett lencse eltávolíttassék. Hasonló esetek­ben a harmadik szakaszkor kanál helyett finom csipeszt kell használni, mint ez a homályos tokhártyáknál történni szokott. Egyszerű szétmetélés a tülkhártyán át. Ezen műtétek czélja a lágy, meghomályosodott lencsé­nek és az egészséges lencsetoknák szétmetélése, nemkü­lönben a lencsedaraboknak a mellső csarnokba való kimoz­­ditása, hol azután felszivatnak. — Ezen műtétel, a hályognak csekély puhaságánál, a gyermekkorban van egyedül javulva; minthogy ilyenkor a lencsetok még igen vékony, s könnyen összemetélhető, az élénkebb anyagforgalom következtében pedig várható, hogy a felszívódás csakhamar véghez fog menni. Felnőtteknél azonban, e pedig minél előhaladottabb azok kora, a lencse egyszerű szétmetélése annál kevésbbé van megengedve, minthogy a lencsedarabok könnyen felduzzad­ván, szemrekesz­, szemrekesz-edényhártyálok vajmi hamar bekövetkezhetnek, s így izzadmány által a látás megsemmi­sülhet , sőt a szem össze is sorvadhat. Miért is mihelyt az edényhártyai vértorlódás tünetei, hányás, a szem feszülése mutatkoznak , a porczhártya bemetszésével s a mellső szem­csarnokot gyakran teljesen kitöltő hályogmaradványok el­távolításával késni nem szabad, maszlagal által a látának folytonos tágantartására ügyelvén. Hogy a gyermekeknél az egész lencse felszívódása a mellső csarnokban mily gyorsan megy véghez, arra nézve a következő eset például szolgálhat: N. N. puskásnak 3 éves leánya állítólagosan már szü­letése óta nem látott, lágy lencsehályogot jeleztem mind­egyik oldalon, melyek összemetélését a tülkhártyán át a hangyhalvány által elhódított gyermeknél elhatároztam. Mi­dőn tűmmel a lencse felé törekedtem, a lencsét a toktól folya­dék által elválasztva , és mindenfelé mozgékonynak találtam, miért is eleinte a tű elől kicsuszamlott, én pedig a lenyo­másra gondoltam. Azonban a lencsének gyors felszívódása a gyermekeknél eszembe jutván, az elcsuszamló lencsének a mellső csarnokba való kimozdítását helyesebbnek véltem. A láta azonban ki lévén tágulva a mellső csarnokba jutott len­cse mindannyiszor hátra­felé visszaesett, hogy tehát azt rög­zíthessem, a gyermek fejét felemelve, a porczhártyát bemet­szettem. A csarnokvíz elfolyása után a láza összeszűkült, s a hályog mintegy fogva maradt; ugyanezt a második szemen ismételtem. A felszívódás 3 hét múlva megtörtént. Egyszerű összeműtélés a porczhártyán át. Ezen, a tankönyvekben részletesen előadott műtevési el­járást követem: 1) ha a lencse egészen fejetszerű folyadékká vált; 2) lencsetok-hályogoknál folyékony bennékkel , ha az nem igen szívós és nem igen vastag izzadmány-képződés ál­tal okoztatott; 3) mint utóműtétek­, ha valamely megelőzött műtétei után a hályogdarabok felszívódására sokáig kell vá­rakozni. Ilyen esetekben közönségesen csak a tokot kell be­­szakítani, vagy pedig a kicsiny lencsetok-hasadékot még in­kább megrepeszteni. A műtétet gyorsan bevégeztetik mielőtt az összes csarnokvíz kifolyt volna, s a lencsemag előesésétől a mellső csarnokba nem kell tartani. Bizonyító például a múlt tanévi esetek egyike szolgálhat. Moldován Zaphira, parasztasszony, 1861-iki télelő hó­ban, a­mint korodánkba jött, a jelzés következő volt: a jobb ol­dali szemen lágy lencsetok-lencsehályog, a baloldalin pedig kezdődő lencsehályog a szemrekesz hátsó odanövésével (syne­chia posterior). A beteg mondotta, hogy szemfájdalmak rég óta kínozzák, s mintegy fél év óta az előbbeni állapot gyor­san kifejlődött. Telelő 16-án a vonali kivételt megkísértettem, de a to­kot bemetszeni s a lencséből csak valamit is helyből kimoz­dítani, többszörös sikertelen kísérlet után is, képtelen voltam, akár a tűt, akár pedig a kanalat használtam. A műtétéit ab­ban hagyván, reméltem, hogy lassan kinti szétrepesztés és felszívódás által­a kívánt ctélt el fogom érni. Minthogy jelen­tékeny ellenhatás nem fejlődött ki, télelő 28-án sarló alakú tűvel a mellső csarnokba hatottam , s a tokot megrepesztve azon örömet értem el, hogy a láza rögtön megtisztult. Az ol­dalvást fekvő lencsemaradékok lassanként a lencsetok-ba­­rázda felé húzódtak vissza, s a beteg az intézetet már télhó 13-án, a műtett szemmel látva, odahagyta. Ha folyékony hályoggal van dolgunk, ezt a porczhár­­tyaseben keresztül el is távolíthatjuk. Graefe ezen műtétekt fiatal egyének maradó (stationär) réteg­ (Schichtstaat) és a felnőttek kéreghályogainál aján­lotta, nemkülönben későbbi lebenykivételhez előkészitéskép alkalmazta. Korodáink viszonyai azonban azt tennünk meg nem engedik, még pedig annál inkább nem, minthogy a betegek újra megjelenésére hetek, sőt hónapok múlva sem számít­hatunk. (Folyt. köv.) 972 —­UH— Arc. poMo 1 Popper József tr. miskolczi közkórházi elsődorvostól. (Vége) V. Összevetvén mindazt, mit a legtapasztaltabb karbúvárok saját megfigyelésük alapján a pokolvarról állitanak, s követ­kezéseket vonván saját gyakorlatomban eddigelé előfordult eseteimből, melyek száznál többre mennek, engedtessék meg mintegy dióhéjba szorítva a következő folyományokat ide igtatni : A A pokolvar jelző tünemévei: a) Egy vagy több borsó- vagy mogyorónyi mekkoraságú hólyagosa , mely barnavörös szederjes színű véres savóval meg van telve. h) A bőrtalaj, melyen ezen hólyagosa támad , porcz­­kemény, mely keménység későbben nagyobb tért foglal el. c) A távolabbra eső boncztáj is aránytalan mérvben vizenyősen, orbánczszerüleg feldagad; így ha a po­kolvar a nyakon vagy arczon támad, a fej idomtalanul meg van dagadva, a szemhéjak egymástól el nem távolithatók; ha a karon fordul elő, akkor a nyirkedények rózsaszínű fájdalmas csíkolatokként tűnnek föl. d) A hólyagosa szétrepedésével, s savós benn­eke kiürül­tével, a bántalmazott helyen, a bőr felülete megfeketül, üszkös lesz, a fenésedés mindenkor kívülről befelé terjedvén. e) Pokolvarnál izzadmányos dugasz, geny vagy ev ere­detileg soha se képződik. Csupán akkor, ha a pokolvar ma­gára hagyatván, az üszkösödés megállapodik, az üszkös pörk határszélein geny választatik el. f) A pokolvar támadását láz nem előzi meg soha; karon vagy kézháton a pokolvar 3—8 napig is fészkelhet, mielőtt általános zavarok jelentkeznének ; ellenben ha a nyakon vagy az arcában támad, ritkán tart 24 óránál tovább anélkül, hogy a legsúlyosabb agybántalmat *) jelző tünemények be ne kö­vetkeznének. ’) Múlt évben egy czigány fiú hagymázos tüneményekkel vétetett föl a kórházba , kinél a jobb járomcsont tájékán tallérnagyságu pokolval észleltetett. A halál 24 órával később bekövetkezvén, bonczolásánál lágyagykérleb, geny­rostos izzadmánynyal talál­tatott. ..

Next