Orvosi Hetilap, 1863. április (7. évfolyam, 14-17. szám)
1863-04-05 / 14. szám
267 268 tyává még nem alvadt fehérnyeszerű nyúlós izzadmány kivetése kívánatos, hogy általa előmozditassék ; s ezek számára néha jó szolgálatot tesz ugyan a kénsavas réz, de számjaikat közel sem változtatja meg úgy, mint föntebb állittatik. Másik csoportban állanak az olyanok, kik a kénsavas rezet azért adják, hogy a kénsavas réz a beteg vérét lehypermotiválja , rostonyától megfossza. Ehhez képest adják a szert amint a betegség mutatkozott azonnal, s addig míg a gyógyulás vagy kimúlás be nem állt Betegük e közben hányhat is, ha ingerlékenységének úgy tetszik, meg székelhet is. — S ezen csoportnak jutott a szerencse a számok ama fényes változását állíthatni ki. — Engedtessék meg nekem a számok különbségeinek pontosabb megtekinthetése érdekében a következő pár kérdés: 1-ör Már ha a kénsavas réz oly kitünőleg antihyperiioticus szerv rostonyafosztó (defibrinans), miért nem gyakorolja ebbeli működését kivétel nélkül oly hathatósan, hogy aki kénsavas rezet annak idején vett, annál a betegség kifejtése vagy tovafejtése bizonyosan akadályoztassák?! — Tudok esetet, hol három gyermek is elhalt torokgyíkban egy családból, pedig mindannyira elejétől kénsavas rezet szedett. 2or Minthogy a kénsavas réz hatása annál biztosabb az antihyperiioticusok szerint, minél előbb adagoltatott; tehát gyakran már akkor, mikor az erősebb köhögésen kívül, mi sem jelzi a hártyás torokgyíkot: vájjon megnyughatunk abban, hogy azon gyógyulási esetek, melyek pedig ama 9,%-os gyógyulásoknak — mint sokszor már én is láttam — egy igen is jelentékeny részét képezik, valóban mind hártyás torokgyíkból történtek?! — Nem volt e egy részök hurutos, heves köhögés csak, mely az aggódó szülőket a gyógyszerhez nyulatá, melyet óvatos orvosuk mindig kéznél tartat, s melyek mégis, ha ideszámittatnak, megfosztják a számokat, a jobb körülmények közt őket megillető nyomatéktól! De hagyjuk el e tért, mely számokba foglalt adatai mellett is túlságosan sikamlós arra, hogy rá a jóhiszeműségtől ment tudomány épületét állítni vastag kockáztatásnál egyébnek tarthatnék. Nézzük inkább azon esetek lefolyását, melyek nem oly magas számúak ugyan, de egyenként jól megfigyelve, biztosabban tüntetik elénk a betegség természetét, s mert adatai a jelzés és szerelés skepticismusát böjtölték ki, megbízhatóbb, exactabb vezérfonalul szolgálnak ott, hol őket exactabb eljárásunk megalapításához alapokat óhajtjuk fölhasználni Szabadjon különösen a két jól megvigyázott esetre fordítnom a figyelmet — mindenek előtt — melyeket igen tisztelt főnököm az OHL, fentebb is idézett 1862-diki 19 és 20-dik számjaiban tett vala közzé. Oly élénken tünteti elő mindegyik mintegy szabályait, mondhatnám természetét, a hártyás torokgyíkos folyamat súlyos eseteinek, mintha csak azért fordultak volna elő, hogy a tanulmányozás igen kitűnő példányait képezzék. Eszményi kifejezői lettek a kórképnek, a fogalomnak , melyet elfogulatlan észlelők rajzaiból magának egy skepticus tanulmányzó szerezhet. Ezekre, meg sok esetet megfigyelt néhány ügyfelemnek a kórfolyam természetét ép ilyenül előtüntető szives közléseire, s önészleléseimnek pár esetére támaszkodva nem lehet — mint tényekből levontakat, át nem vennem a Balassa tanárom összeállította folyományok e következő kivonatát: „tör A hártyás torokgyíknak nincs sajátlagos gyógyszere, s míg lefolyási menete tart, a gyakorlat divatos gyógyhatányai a hártyaképződést akadályozni nem képesek. 2. Hártyás torokgyíknál a beteg életére nézve, nem tekintvén az eset különös súlyossági fokát, legtöbb attól függ, elterjed e a rárakodási folyam a hörgők, s hörgőcsökbe is. 3. Hogy a betegség oly fokán, hol a szűkült utakon meríthetett levegő még köhögési kinyomatás által sem elég erős a tán kevésbé tapadó hártyák, s nyúlós nyálka váladék kilökésére, ott ezt egy tágas mesterséges után merített levegő mennyiségé még eszközölheti. 4. Az állhártyák a garat szégéből, vagy a hol még vannak egy idő után leválnak, s azután kivettetnek , mire nyugodtan számolhatunk, s várhatunk mindaddig, míg ezen folyamat bármely okbeli gátoltatása miatt zavart nem szenved, s így veszély nem állt be. 5. Hogy hol az utóbbi eset veszélyei beálltak, tekintettel a 3-ik pontban mondottakra a gége és légcsőnyitás javalya van. Berakvák ezen a pontba az ujjmutatások az iránt, mit kelljen tartanunk a folyamot mintegy kioltani czélzó gyógykezelésről ! — Benn az ítélet arra is, ki a lehetlent még nem közömbös módon is kierőszakolni akarná, — mint föntebb. Rámutattatok a főszerepű tényezőre, — a hártyaképződés terjedtsége, — mely a 3-ik pont indokolta legjózanabb cselekvés a legexactabb eljárás czéljait is meghiúsítja. A 3-ik s 4-ik pontokban megvan az ujjmutatás a műtéti javalat beállása idejére is, melyet közelebbről körülírni kutatásainknak is egyik föladata. Méltatva a szerep, mely ezen betegségben a hártyás rárakodmány, mint mechanikai szűkítő által játszatik. A kórboncttan tényeken alapuló egy tapasztalata áll azonban előttünk, melyre fölvilágositással tartozunk, melylyel öszhangba kell hoznunk a tüneményeket, melyeket betegeinken észlelünk, s ez , hogy a szűkület, mely a hártyás torokgyíkban elhaltak gégéjében találtatik, mindig sokkal csekélyebb, semhogy a még élőn mutatkozott fuldoklás nagyságát indokolná. Sőtt a gégébeni rárakódás épen oly csekély, hogy abból mint erőszeti (mechanikai) akadályból a lélegzés megnehezedését is alig érthetnénk. Megadja azonban e látszó indokolatlanságra a feleletet ugyan a kórboncztan további azon lelete, miszerint a hártyás toroklobosok hulláinak gégeizmai (a gége nyitói, zárói) mint lobos hártya alatt fekvők sápadtak, duzzadtak, vizenyősen beszűrődtek, s mint ilyeneknek már az életben bénultak vagy épen szélhüdötteknek kellett lenniök. Megadja a feleletet a boucztan, mely szerint a gyermekek pajzs porczai egy részt a szalagos összeköttetéseik szilárdulatlanságánál fogva igen is az izomműködésre vannak szóróiva, hogy a rendes gégenyitásban részt vehessenek, míg e mellett hangszalagaik s ezek tapadásainak alkotása olyatén, hogy azoknak a szívbillentyűkéhez okbelileg és lényeg szerint hasonló záródása a belélegzésnél csakis a gégeizmok működése által gátoltathatik meg, ezek szélhüdtsége esetén pedig csakugyan záródnak , mégpedig záródnak annál inkább, minél hevesebben rohan a gégenyílásnak a belélegzési izmok összes erejével tágított mellkasba nyomuló levegő. Épen úgy történik ez itt, mint minden hiányos billentyű-készüléknél, mely hiányos billentyű-készülékek a rajtuk visszatoluló folyadékot lassú, szelíd nyomás alatt visszafolyatják, míg heves rohamok előtt egészen záródnak. S innen, hogy míg az ily betegek csendes lélegzésre kisebb-nagyobb mérvben képesek, a szünetelés idején , addig tűrhetőn lélegzenek is ; egy köhögési rohamkor azonban, a hevesebb levegő ár, oka az izmok befolyása alatt többé nem álló hangszalagok s a hangrés billentyűszerű záródásának. Megadja a feleletet végre az élet és kórélettan. Amaz kimutatja a szükséget, melynek kifejezést ad a beteg, mikor a hosszabb ideig tartott lélegzésgátlás szülte szénsavtömülettől még a rá épen oly vészteljes mint lehetlen mély sóhajtások utáni törekvésben is menekülést keres a fuldoklási roham; s e sóhajtások utáni törekvéssel csak akkor hagy fel, ha belélegzési izmai fáradtságban kimerültek; — ezután nyugalom, s csendes majd szabadabb lélegzés áll be a szünetelés u tán csak azért, hogy ez izmok a folyton fönálló s léte ideje szerint nagyobbodó levegőszomj kielégítésére egy új, szinte tehetlen rohamot intézzenek, (legtöbbnyire álombéli ébredés után.) Felel kiegészítőleg ide a kórélettan, kimutatván, hogy e lázas betegségben az élénkebb anyagcsere a élénkebb égés által a vér égési terményekbel tömülésének tényezői egy tevőleges társsal szaporodtak, s innen, hogy heveny láz mellet a föntebbi fuldoklási rohamok is súlyosabbak, a lázéval pedig majd arányosan alább hagyó azok viharossága is. (Folytatása következik.) ■■ — | -|-f -----