Orvosi Hetilap, 1863. október (7. évfolyam, 40-43. szám)

1863-10-04 / 40. szám

791 ugyanazon egy álképletben találtatnak, s pedig ezen változások legelöl a kórtermény középpontján észlel­tetnek, de hogy a beteg javára legyenek, szükséges, hogy az egész álképlet ezen folyamatban részt vegyen, mert ellenkező esetben ezek a beteg vesztét még in­kább előmozdítják , mert lábot okozván, a rák feltö­rik , s ez az eresedés minden káros következményeit szükségképen maga után vonja. Ezekbe mostanra mélyebben nem bocsátkozha­tom, s záradékul talán nem lesz felesleges, még a rá­kok más tulajdonait is felhozni. A rákok nagysága egymástól nagyon különböző s nem épen ritkán rendkívüli térfogatra nőnek. Szá­muk szinte nagyon változékony, s valamint oly esetek is vannak, hol csak egyes példánynyal van dolgunk, épen úgy észleltetnek olyan egyének, hol a rák sok­szorosan részint egyszerre, részint egymásután fellép, sőt vannak olyan esetek, hol általános rákképződésről lehet szó. Az időt illetőleg, melyben a rákképződés történ, vagy heveny, vagy idültnek mondható. Az utolsó esetben többnyire az elsőleges rák képződik, és ha a másodlagos rák minél többszörösen képződik, annál gyorsabban hatol előre sokszorozása a szervezetben. Valamely rák evesedése a másodlagos képződéseket, nagyon előmozdítja, de vannak oly esetek , hol a rá­kos képződések már kezdettől fogva nagyon sokszo­rosak. Az elsőleges rákra leginkább következő másod­lagos elfajulás a legközelebb mirigyekben fészkeli ma­gát, azért tehát minden rákos betegnél ezek vizsgálá­­sát nem szabad elmulasztani. Mi tételüket a test kü­lönféle szerveiben illeti, általában azt lehet mondani, hogy a szaruképleteket kivéve, a rák majd minden szerv­es szövetben előjöhet ; különösen pedig vannak olyan szervek, hol az elsőleges rák vagy épen soha vagy pedig csak nagyon ritkán észleltetik, így p. o. a tüdőrák mint elsőleges felettébb ritkán fordul elő. Az elsőleges rák előjövetelére nézve körülbelül következő sorozat áll fenn: leggyakrabban fordul elő a rák a méhben, csecsben, gyomorban, a hurkabél haránt részében és különösen a végbélben, azután kö­vetkezik a mirigyrák, máj-, csont-, agy-, szem­teke-, petefészek-, here-, húgyhólyagrák sat. A kort illetőleg a rákok általánosan véve a kö­zép és a valamivel még inkább előre haladt korban fordulnak elő , de ez csak bizonyos gyakrabban elő­jövő rákokra vonatkozik, hova a csecs- és a méh-, a gyomor- és a bélrák tartozik, míg a többi mind gyöngébb korban is észleltetik. Sőt léteznek oly példányok, hol a rák már világrahozott baj volt. Elvégre még az is legyen felsorolva , hogy a rákok állományába nem épen ritkán véröm­lések is történnek, melyek szövet­elemeit az új képleteket szétzúzzák, de gyakran sza­bad felü­letre is kiömlik a vér, s mind az egyik, mind a második esetben életveszélyes befolyást gyako­rolhat. 792 Néhány érdekesebb bonczlelet.) Schmidt György, tudortól. (Folyt.) IX. Bárzsingvisszér-tágulat esete. (Phlebektasia pharyngea). Az emésztőcsőbeli vérzések kóroktanára nézve értékes­nek tartjuk a következő eset közlését. Baumgarten János 18 éves, rk., nőtlen, esztergomi szü­letésű kőmíves legény 1862. dec. 6-án vétetett föl a sz. Ró­­kushoz czimzett közkórház 1. orv. osztályára. Fölvételekor úgy, mint ott tartózkodásának egész ideje alatt majd a szájon, majd a végbélen üritett ki nagyobb mennyiségű majd alvadt, majd higan folyó sötét-piros vért, melynek okát a legszorgo­sabb vizsgálat mellett sem sikerült fölfedezni. A betegnél mindenféle összehúzó és bódító szerek alkalmazásának daczára a vérkiürítések folyvást tartottak, miáltal mindinkább gyön­gébb és sápadtabb lett, érlüktetése lassúbb s gyöngébbé, hő­­mérséke alantabb fokúvá vált, hozzájárult végre az alsó vég­tagok vizenyős beszüremkedése, míg dec. 19-én a vértelen­­ség tünetei között meghalt. A 20-án véghezvitt bonczolatnál a test valamennyi szer­veit vérteleneknek találtuk. Midőn a légzési szervekben a vérzésnek okát nem sikerült fölfedeznünk, az emésztési szer­veket vizsgáltuk meg szorgosabban , melyek vizsgálatánál a gyomor és belek üreiben 1 — 1 font, nagyobbára aludt vért találtunk; a felhasított bárzsing hátsó falán pedig két, ludtoll vastagságú kékes csíkot láttunk végig futni, melyek egyiké­nek (a bal oldalinak) alsó végén épen ott, hol a bárzsing a gyomorba folytatódik, mogyorónyi, kissé érmészes dag volt észlelhető, melynek felszínén nagy gombostűfejnyi lik létezett. Az említett 2 csík tágult visszereknek ismertetett föl, melyek egyikén a gyomornyit fölött visszérdag (varix) képződött, en­nek megpukkadásából támadt a vérzés és elvérzés. X. A vándorlép egy esete. Folyó évi február 11-én bonczoltunk egy körülbelül 40 — 45 éves nőt, melynek kórlefolyásáról azonban nem sike­rült semmit sem kitudni, s így csak a bonczleletet közölhet­jük, mely is a következő: Az alacsony termetű, sápadt bőrszínű, kiaszott nő haj­zata szőke, szemei nyitvák; a láták, kivált a jobbik, rendesnél tágabbak ; az állkapocs mozgatható; a nyak hosszú, s vékony, a kulcscsont alatti s fölötti tájak beesvek; a mellkas a 2—5. bordáig domborúbb ; az altest behúzódott; végtagjai mozgat­hatók ; a háton kevés, elszórt, halvány-szederjes folt. A fejbőr halvány, a vékony koponyaboltozat csontbél­­dús; a kemény agykér felső sarló öblében kevés higan-folyó vér, a lágy agykérek mérsékelten belövelvék, helyenként a a keményhez odatapadtak; a tésztaszivós agy metszlapján kö­zép mennyiségű s nagyságú vérpontok ; az agygyomrácsok­­ban 3 nehezéknyi sárgás, tiszta savó, az edényfonatok belö­velvék ; az agyacs és nyúltagy vértartalma hasonló az agyé­hoz ; a koponyafenéken 3 odony véres savó foglaltatik. A tor­­kolatvisszerekben kevés, részint híg, részint alvadt vér; a gőg és légcső nyakhártyája sápadt. A bal tüdő szalagosan oda­nőtt, ter­méje olyan mint mély belégzéskor, összállása töré­keny, metszlapján sűrűn álló kendermagnyi szürkés, ellentálló szemcsék láthatók, a csúcsban lúdtojásnyi, szürkés, félig folyékony anyagot tartalmazó űr létezik, melynek érdes falai 1'' átmérőjű, érmészes szálak által összekötvék ; a jobb tüdő általában hasonló a balhoz, alsó lebenye lószőrpárnaszerű ta­­pintatú, metszlapján nagy mennyiségű habzó vöröses savó ömlik el, csúcsában tyúktojásnyi, szennyes-szürkés folyadék­kal telt ür létezik, melynek falai simák. A szívburokban mint­egy 3 obony sárgás tiszta savó foglaltatik, a szív petyhüdt falain hájlerakódás vehető észre, a szívüreiben sok rostonya és véralvadék találtatott. A máj egész a bal rásztrájba terjed, sápadt sárgás metszlapja hájbeszüremkedést mutat, nagyobb edényeiből kevés sűrűn folyó vér nyomható ki. A lép a kis me­ *) Elő­adattak a budapesti k. orvosegylet ülésein 1868-ban. 40*

Next