Orvosi Hetilap, 1863. december (7. évfolyam, 49-52. szám)

1863-12-06 / 49. szám

967 969 letesen nem növekedett, hanem az egyikben inkább ki volt fejlődve. A kicsiny dudorodások a tömlők fejlődésére vo­natkozólag igen érdekes adatokat szolgáltattak. A legnagyobbak közülök, falaikra nézve, körülbelül a nagy tömlőnek feleltek meg, csakhogy az egyes sej­tek a szétesés oly magas fokát nem érték el; a ben­­nük pedig sűrű, enyvédszemcséktől teli közti anyag között a 3-ik és 4-ik ábrában látható sejtekből állott. A 3-dik ábra sejtei egészen a falak közvetlen szom­szédságából valók, b nagy sejt, maggal, magtestecs­­csel és enyvédszemcsékkel, míg e három magzatsejte­tet tartalmaz, ezek közül a legnagyobb már szinte anyasejt lévén, a d pedig nagy anyasejtet mutat föl­felé még sértetlen maggal, s aláfelé nagy magzat­sejttel, mely maga részéről szinte anyasejtként szere­pel. A 4-dik ábra sejtei már a bennék középi részle­téből valók, még pedig a a kifelé, míg bd befelé esvén, a a sejtek nem egyebek, mint a 3-dik ábra anyasejteiből, ezeknek szétesése után szabaddá lett magzatsejtek, csakhogy náluk a hajlam újabb sejt­képzésre nem igen mutatkozik, kivévén c-nél; de e helyett az egyvédszerüleg való átváltozás túlnyomó, mely oly­annyira megy, hogy a középpont felé eső sejtek már nincsenek is, hanem helyüket egyedül szemcse­halmazok pótolják. Ezekből látható a kötszöveti sejtek sorsa és a tömlő ür és bennek képződésének menete. A kötszö­veti sejtek ugyanis, melyek eredetileg keskenyek, nemcsak megvastagodnak, s a nyúlványaik által léte­sített összefüggésből szétválnak, hanem sejtbeli kép­zés által még szaporodnak is; az így képződött sejtek pedig egyvédszerüleg átváltozván, széthullanak, s hol ez történ , ottan ar keletkezik, melyet a szétmállott sejtek, még épekkel és többé-kevésbé sű­rű anyaggal kitöltenek , mely annál hígabb, minél idősebbé válik , mint ezt a nagy tömlőben szemléltük, míg a kicsiny tömlöcskében még egészen sűrű volt. Az 5-dik ábra erős nagyítás mellett oly fiók­­tömlöcsét mutat, mely csak górcső alatt volt észre­vehető , s itten látjuk mint a kötszöveti sejtek (e f ) körkörösen helyeződnek el, s a központ felé vastag nagy sejtekké (a, b, d) átváltoznak, sőt enyvédszem­­csékké (c) szétesnek, mi ha csak egy központ felé történnék, egyszerű tömlő keletkeznék, míg midőn többfelé megy véghez, az összetett tömlő származik. Ezen tömlő eleinte sokáig egyszerű lehetett, minthogy a kisebbek az anyatömlőnél sokkal fiatalabbak, s ké­sőbben akként kezdett összetetté kifejlődni, mint fa­lában az 5-dik ábrának megfelelőleg fiók-tömlőknek képződése kezdett végbemenni. A petefészkeknek kötszöveti rostokban való dús volta a tömlők kifejlődésére igen alkalmas. AZ I Z Z A G.*) Közli Schwimmer Ernő Jr., a bécsi közkórház keteg-osztályán második orvos. (Folyt.) Az izzagnak minden alakját az általam leírt ') négy cso­­portozat közé lehet sorozni, s azon elnevezések, melyek által a természetes családokba visszahelyezett különféle bőrbeteg­ségek jelöltetnek, részben annak bebizonyítására szolgálnak, hogy az izzag sokféle alakban jön elő , másrészről pedig arra utalnak, mily becses az egyszerűsítés s mennyire könnyeb­bítheti a kórismét. Ennek a gyógyeljárásra is nagy haszna van, mint ezt alább látni fogjuk. Az izzag kiterjedésére nézve majd csak az először megtámadott helyre szorítkozik , mely kisebb-nagyobb lehet, midőn az úgynevezett helybeli izzaggal (eczema lo­cale) van dolgunk, majd pedig ezen bántalmazás gyorsan vagy lassan az egész bőrre kiterjed, midőn úgynevezett átalános izzag (eczema universale) fejlődik ki. A megtámadás első helyei az arczon, pofákon, a fülön vagy a tarkón szoktak lenni, s pedig itten főképen a pikke­lyes és a varas féleség jön elő ; a törzsön és a végtagokon pe­dig leginkább a pikkelyes és a nedvező féleségek mutatkoz­nak.­­ A helybeli és átalános féleségek közötti alakok nem­csak a kiterjedésre nézve, hanem az egész kórképre és az ez­zel járó bonyodalmakra nézve igen sokszerűek, s az áta­lános izzagnál különösen látjuk , mint már a pikkelyes izzag­­nál is említve volt, hogy ezen bántalmazás különböző kor­szakai együtt vannak jelen. Azon tünetek , melyeket az izzag előidéz : o) majd a beteg bőrre szorítkoznak; 6) majd pedig az egész szervezet a szenvedés körébe van bevonva, a-ra nézve. Az egyes féleségek leírásánál már bővebben elmondott ismérvek, különösen az izzag heveny és hevesebb eseteiben, mind a lábnak tüneményeit mutatják. A bőr meg van duzzadva és fájdalmas, vörös, hőmérséke emelkedett, míg létezése későbbi szakában beszűrődés, nemkülönben működési zavar is mutatkozik e­b­re nézve. Az izzag némely, bár ritka esetekben a láz tüneményeivel, mint elbágyadás, levertség, fejfájás, az érlö­kések és a hőmérsék emelkedettségével lép föl, e jelenségek azonban csakhamar megszűnnek , s az izzag szokott lassú le­folyását követi. Félreértések elkerülése végett meg kell je­gyeznünk , hogy a lázzal járó izzag mindig más bajokkal van bonyolódva. Én például két ízben észleltem, hogy az izzagnak 3-dik ábra. 4-dik ábra. 5-dik ábra. *) Lásd lapunk 43 és 44-ik számát. Szer. *) A szélezett izzagról (eczema marginatum) legközelebb külön szó­­landunk. Schw. 49*

Next