Orvosi Hetilap, 1864. március (8. évfolyam, 10-13. szám)

1864-03-06 / 10. szám

155 körül fordulnak meg. A jobb lapocz lejebb áll ellenoldali társá­nál, s a jobb oldal bordái észrevehetőig domborodnak kifelé, míg ellenkezőleg a bal oldali bordák l'/a" mélyebben állanak, mint­egy besüppedve észleltetnek. A két csipő ferdén áll egymáshoz. A jobb oldalit magasabbnak látjuk a balnál. Gyógykezelésünk az érintett hatányok, a. m. a testegye­­nészi gépek általi kezelés és a svéd gyógytestgyakorlat alkalma­zására vonatkozott. A zuhanyfürdőket és az étrend megfelelő alkalmazását sem zártuk ki. Erősítő hatást eszközöltünk a ge­­rinczoszlop domborulatain fekvő oldali hajtó izmokra s a ge­­rincz feszítőire pontosan megfelelő és jól alkalmazott svéd­­gyógytestgyakorlati mozgások naponkénti használata által. Emellett betegünk az általunk már többször említett Bühring­­féle átalakitó ágyon vízh­ányos helyzetben feküdt naponként 4—6 óra hosszáig. Járás közben az általam módosított Valerius­­féle támogató derékövet viselte betegünk. Ezen kezelést egy éven át folytonos kitartással s az első oldalon a rajz nyomán teljes sikerrel vezettük. A gyógyult beteg a budapesti kir. orvosegylet 1864-ki febr. 27-én tartott rendes gyűlésén elővezettetett. Az itt leirt és pontosan megfigyelt kóresetből láthatjuk , hogy a szokványos gerinczoldalgörnyét tökéletesen lehet gyó­­gyítani; míg ellenben az idült és elhanyagolt csontlábas és an­golkóros gerincz-elren­dülések gyógyítása végetlen nehézséggel és jó sikerrel ritkán jár. Kétoldali csipimierev (Anchylosis coxae bilateralis), épszögletű távolításban (in abductione rectangulari) a jobb czombon, éles szögletben (in angulo acuto) a balon, csúzos csipszsob (Coxitis rheu­matica) következtében, térdiz-zsugorral (cum contractura gena) szövetkezve. Lényeges javulás, erőszakos nyújtás és hajtás s testegye­­nészi gépekkeli kezelés és gyógytestgyakorlat által. Ha vannak esetek, melyek a szakorvos működésének sikeres fáradozása fejében jótékony érzetet és megnyugvást ébresztenek , úgy a következő kétségbeejtő eset e tekintetben kiváló figyelmet érdemel. A beteg, kinek kóresetét ezennel közöljük, 12 éves nagy­váradi fiú R. B. — Állítólag erős meghűlés következtében két­oldali heveny lefolyású csúzos csipízlábban szenvedett, mely tályog képződéssel, nagyfokú és ritka ferdüléssel szövetke­zett. A két czombkoncz — mint alább látandjuk — a beteg felvételekor erős távolitásban kifelé gördítve találtatott. A két térd hajtott izmerevedésben észleltetett. Házi orvosai mindent elkövettek a gyermek épségének helyreállításában, de óhajtott eredmény nélkül. Végre a szenvedő Pestre hozatott, hol B­a­­lassa egyetemi tan­ úr tanácsára intézetünkben helyeztetett el. A kórjóslatot kétesnek nyilvánítva, megkezdők gyógyke­zelésünket, mely huzamosabb idő alatt — tevékeny kezelés folytán — a legszebb eredményre vezetett. De lássuk a kóreset egyes kiválóbb mozzanatait. Fennérintett betegünk fölvétetett 1862-ki nov. 17-kén kétoldali, az egyiken ép, a másikon hegyes szögletben kifelé hajló csipízmerevvel. Azelőtt mindig egészséges volt. Azonban 1861-ik év elején meghűlés következtében lázas bántalom lepte meg , mely mind a két csipízületben szaggató fájdalmakkal pá­rosult. A csipízületi baj tova fejlődve, oly nagy fokot ért, hogy a beteg mindkét alvégtagját az ágy mellett jobbról és balról álló székekre támasztotta kifelé, és csak a c­ombtávolítás ezen rendkívüli helyzetében enyhültek némileg gyötrő fájdalmai. Ezen ritka ferde helyzet hónapok folytán oly elgörbülést szült, hogy a gyermek intézetünkbeni bemutatása alkalmával a sikerre nézve csekély reményünk volt. A betegnek alig volt emberi alakja, szétálltak alvégtagjai mint a békáé; a kis­gyer­mek lázas, elsoványodott és gyönge volt. A beteg az elferdülés ezen magas fokánál természetesen egy árva lépést sem tehetett, folytonosan ölben kellett hur­­czolni. Mind a két alvégtag ferdén távolítva állt kifelé. A térdek tompa szögletben hajlítva és szintén zsugorodva valának. Víz­­irányosan fekvő helyzetben a keresztcsont az ágy aljzatához símult, de a két czombkoncz a törzs felső részéhez ép és hegyes szögletű távolitásban és merevedésben észleltetett. Midőn a kóros czombokat ízületükben forgatni akartuk, úgy tapasztal­tuk , hogy azokban alig van némi látszólagos mozgékonyság jelen, mert a medencze a czombkonczczal együtt mozgott. Ezen nagy fokú és ritka elferdülési eset gyógykezelésé­nél a testegyenészi gépek nyújtó hatását s a helybelitett svéd­­gyógytestgyakorlat alkalmazását vettük igénybe. A jobb czombizületben erőszakos nyújtást és hajtást alkalmaztunk, azonban a bal oldalon, hol a mélybe ható heges összenövéseket találtuk, ezen műtétes kivitelét ellenjavalva láttuk. A bal czomb izmerevét ennél fogva lassú és fokozatos gépekkeli nyújtással kelle kezelnünk. Eleinte a zsugorodott izmok bőralatti átmetszé­sére is gondoltunk, azonban a bajnak helybelitett testgyakorlat és gépek általi nyújtó kezelése folytán történt javultával lemond­tunk ezen műtéti tervünkről. A helyett a két elferdült alvég­tagot fokozatos és huzamos hajtási, közelítési és körforgatási szabályozott mozgások által mindinkább sikerült rendes irányba vezetni. Éjjelenkint a beteg alvégtagjait eleinte a két c­omb alsó harmadára alkalmazott és csavar­készülékkel ellátott gép segélyével közelítettük egymáshoz; később az ágynak fej- és lábvégére illesztett csigákon nyújtottuk feltűnő eredménynyel. A térdizület zsugora ellen a Valerius-féle nyújtó gépet használ­tuk. A gyönge, sovány, kiaszott gyermek belsőleg kínai poro­kat használt, s tápláló hús étrendet kapott, és a tiszta szabad lég élvezetében intézetünkben bőven részesült. Ezen hatályok befolyására testi erejében is feltűnően gyarapodott. A másfél évig ágyban fekvő beteg intézetünkben lábra kapott s eleinte két mankóval kezdett járni, de később egy sétabot is megtevő 156

Next