Orvosi Hetilap, 1864. március (8. évfolyam, 10-13. szám)
1864-03-06 / 10. szám
157 az illető szolgálatot , míg végre minden támbor nélkül szabadon járt-kelt. Midőn a magyar orvosok és természetbúvárok IX-ik nagygyűlésüket Pesten tartották, megjelent ez alkalommal intézetünkben az imént leírt betegünk háziorvosa, dr. Grosz tisztelt ügyfelünk is, s a kis beteget számos kísérettel fölkereste és látva a szép és nem remélt eredményt, a legmelegebb szavakban köszönte meg az intézet sikeres működését. Most a beteg minden támkészülék nélkül jár-kel fel s alá az intézetben. Jobb alvégtagja tökéletesen egyenes; a bal eredetileg is inkább elferdült alvégtag némi távolításban áll ellenoldali társától. De biztat az eddigi siker, hogy a még hátralévő elferdülés is kellő türelem és kitartás mellett óhajtott czélhoz fog vezetni. Szóbeli betegünk a fennérintett gyűlésen be is mutattatott. Ide mellékelt s fénykép után készült élethű rajzunk mutatja a múlt szomorú és a jelen örvendetes képét. Törvényszéki orvosi esetek. I. Kolozsvárral szomszédos faluk egyikében körülbelül 55 éves öreg úr él, ki zsenge gyermekkorában atyátlan lévén, a nagyszebeni árvaházba növekedett, míg innét kikerülve ifjúkorában a gymnásiumi tanulmányok mellett részint magántanítással, részint pedig tollával nemcsak magát, hanem még ügyefogyott öreg anyját is táplálnia kellett. Mielőtt férfikorát elérte volna, anyja unszolására magánál jóval idősebb leányt vett nőül, kiről azt hitték, hogy vagyonos, míg ellenben szegény volt, kevés földecskéjéből még csak a kenyérre való sem kerülvén ki. Szegény és e mellett nemcsak zsémbes, hanem még mérges természetű nővel kellett eltöltenie sanyarú életét, melyben a korosabb feleség a tapasztalatlan férj felett mindjárt kezdetben határozott uralmat gyakorolt. Az így lefolyt idő alatt a zsarnok házi járom alatt nyögő férfi, a megye tisztjei által felhasználva, nemcsak tollával szorgalmasan dolgozott, hanem még a rablók megkerítésében is igen hasznosan működött, s ekként jutott ő 1848-ban szolgabirói helyettességig, midőn sorsának tetemes javulása kedélyére sajátságos benyomást tett. A házi fanyarokat ekkorig békén tűrő férfi egyszerre minden leánynak, kivel csak egyszer is beszélt, udvarolni kezdett, s a réten összedett virágokból kötött bokrétákat ajándékozott. Ezen szerelmi nyilvánítások pedig szegényt és gazdagot, fiatalt és öreget, szépet és rútát egyaránt értek. Az idők változtával, midőn végül jegyzőséggel kellett megelégednie, a szerelmi rajongás végkép megszűnt, s egyénünk ismét egészen házias emberré len, ki hivatalának és családjának teljes áldozatkészséggel szentelte életét, így ment ez egészen 1857 évig, midőn jegyzőségét abba kellett hagynia, s ezentúl a jövedelmesebb kataszteri munkálatokkal foglalkozott, melyeknek gyakorlati végzését mérnöktől tanulta el. Ekkor azonban ismét a szerelmes levelek írásának és bokrétakötésnek adta magát, sőt midőn felesége a vele tiszteletlenül bánó fiát pártolta, attól még el is akart válni, de a megindított válópert, előtte ismerős református pap azon szavára, „talán bizony azért akar válni, hogy ismét megházasodjék, véglegesen abbahagyta , valamint szerelmi kalandozásai szinte abbanmaradtak. Felesége nemsokára meghalván, saját házában már egészen megemberedett fiaival együtt élt s a gazdálkodás közös volt, miközben a gyermekek munkálkodása a családi vagyont szinte szaporította. Minden jól ment, míg legidősb fiának első felesége élt, ki az öregnek nagy gondját viselte; a második feleség azonban irányában kellő figyelmet nem mutatván, valamint a fiai sem voltak iránta az illő tisztelettel, családjához való ragaszkodása tetemesen lazult, s hol Sárának, hol Erzsébetnek hol Annának, hol pedig másnak irt czifráknál czifrált szerelmes verseket, adott mezei virágokból kötött csokrokat, végül pedig mindannyiát, egyiket a másik után megkérte, sőt hogy szíve választottjainál minél nagyobb díszben jelenhessen meg, s reájuk minél kedvezőbb benyomást gyakoroljon, két jó tuskát eladva, silány lovat vett, s ezzel járt leánynézőbe. Fiai attól tartván, hogy apjuk majd újra megházasodik, mindinkább ingerültek lettek reá, s a legfiatalabb az öreget minden félével boszantotta, sőt annyira ment, hogy őt meg is verte. Hogy ez az apát bőszülté tette, könnyen felfogható, miért a múlt nyáron házát odahagyva Erdélyben 7 hónapon keresztül szerte bolyongott, s ismerőseinél tartózkodott, mindegyiküknél 2 — 3 hetet töltve. E közben legifjabb fiát bűntettéért a megyei törvényszéknél bevádolta, majd azonban apai szeretete a szenvedett méltatlanság felett támadott érzetet elnémítván, a vádiratot visszavonta, s azon nézetből kiindulva, hogy rossz fia majd talán megjavuland, azt a katonaságba felvétetni kérte. A vádolt fiú a katonaságba való felvételt ki tudta kerülni, s a középső fiú a törvényszékhez a falujabeli több lakostól aláírt olyszerű kérvényt nyujtatott be, hogy apját vizsgálják meg orvosilag, nyilvánítsák őrültnek s vele mint ilyennel bánjanak. Az orvosi észlelés eredményéből valamint egyénünk részrehajlás nélküli ismerőseinek kihallgatásából azon vélemény képeztetett, hogy az illető időnkint szerelmi rajongásban szenved ugyan, de ez csak a nevetségesség határain belül marad, s illetlenséggé vagy veszélyessé soha nem fajul, továbbá, midőn a szerelmi rajongás utoléri kezében levő vagyonát nem kíméli, hogy magát választottjai előtt minél érdekesebb színben tüntesse elő; ezen rohamok közben pedig, nem csak kifogás nélküli viseletű ember, hanem még szorgalmasan, okosan és ügyesen dolgozik is. Ezeknél fogva az egyén senki személyének, valamint a közillemnek veszélyes nem lévén, szabadon hagyható, hogy azonban jelen állapotában vagyonát el ne pazarolja, ez egy időre valaki gyámsága alá teendő, mi azonban a vádakat szabad cselekvésében ne hátráltassa, hanem inkább nyujtassék néki mód és alkalom tisztességes foglalkozásra, mi szerelmi rajongásainak legjobb gyógyszere leend. II. A N. N. 17 éves parasztfia erdőbe ment fát lopni, a csősz azonban tetten kapta, s miután szavára megállani nem akart, puskájából, mely összemetélt ólom golyó darabjaival volt megtöltve, lelőtte. A meglőtt egyén a lövés után egy nap múlva a kolozsvári Karolina-kórházba hozatott. Eleinte vért, azután pedig véreset köpött, míg végtére ez is megszűnt. Kórházban való tartózkodási ideje alatt nehezen érez- 15- 10*