Orvosi Hetilap, 1864. július (8. évfolyam, 27-31. szám)

1864-07-03 / 27. szám

gondoló és azoknak egész télen általi kitartása fölött aggódó, szinte már éhezni kezdő szülők elcsüggedtek, és ezen csüggedés által a kifejlendő kórnak csiráját mintegy szervezetükbe beoltották. Már october végén átalános volt a panasz, a levertség, és az urasági lakók naponként sűrűbben teltek meg nemcsak gyermekek­kel, hanem különben dologra képes, de dolgot nem kapható felnőtt éhezőkkel is. A csüggedés a könyör­­adományok kiosztásának kezdetével nem szűnt meg, hanem egész télen át kínozta az aggódó szülőket, különösen a gyermekeik szenvedése iránt nagyobb fogékonysággal biró anyákat — kik amint láttuk a súlyos betegeknek legnagyobb számát képezték —, mert bár a minden részrőli adakozások által az itteni szegények annyira el is voltak látva, mint sehol job­ban, az még­sem volt arra elegendő, hogy a szülők a még hiányzónak megszerzésére minden gondjukat ne fordítottak és a jövőbe, a könyöradományok megszű­nése esetére, aggodalom nélkül tekintettek volna. Folytonos volt tehát a csüggedés, az aggodalom, a lelki izgatottság ugyannyira, hogy ennek, mint alkalmi oknak a majdan megjelenendő betegség kifejlésére befolyással kellett lenni. Jött a szigorú tél, a lakosok legnagyobb része a szobábani tartózkodásra volt szorítva. Hideget ugyan nem szenvedtek, mivel a helység erdő mellett lévén, fűteni valója mindenkinek volt egész télen átúl elég, de annál inkább nélkülözték a szabad levegő élveze­tét, melynek hiánya szinte alkalmi okul szolgált a bekövetkezendő betegség kifejlésére. Ismeretes ugyanis azon a föld népénél talán egész országban honos kár­­hozatos szokás, hogy szobáit télen átal nemcsak nem szellőzteti, hanem az ablakokat többnyire légmente­sen be is ragasztja, úgy hogy a levegő egész téren­ által nem újittatik a szobában föl és az ablakok bezárásával beszorított őszi levegőnek egy része egész késő tava­szig, midőn már a fűtés nélkülözhetővé válik és az ablakok újra felnyittatnak, pang a szobában. Ehhez járul még, hogy földnépünk — természetesen a­hol elég tüzelője van — nemcsak annyira fűt, hogy a szoba melege rendesen 18 — 20­­­ °-kot mutat, hanem kenyérsütés alkalmával, mivel kenyerét is a szobában lévő sárkemenczében süti, ezen fok még tetemesen növekedik. Hogy pedig a szobai rossz levegő a súly kifejlődésére szinte alkalmul szolgált, mutatja ismét az, hogy az asszonyok, kik leginkább a szobára vol­tak szorítkozva, legnagyobb számmal betegedtek meg, míg a férfiak, kik télen is az erdőben vagy egyébütt dolgoztak, és a gyermekek, kik a szobában a legna­gyobb hidegben sem tarthatók meg, tehát akik inkább élvezték a szabad levegőt, annak sokkal kisebb mérv­ben voltak alá­vetve. Természetes, hogy minél hosz­­szabban tartott a tél és a tavaszi hideg, minél tovább voltak a lakosok a pangott szobai meleg levegő élve­zetére szorítva, annál nagyobb hatással volt az a súly kifejlődésére. És én úgy hiszem, hogy ha a tavasz ko­rábban, legalább rendes időben, ápril elején, bekö­szönt, a sülyösök száma igen sokkal csekélyebb lett volna, mint az most volt, midőn még május vége felé is kénytelenek voltunk fűteni. Ezen állításomat az is 440 látszik igazolni, hogy ápril 20-án, midőn a betegek kezelését megkezdtem, nem volt több 10 betegnél, ezeknek száma ápril végéig nem szaporodott többre 27-nél, míg az május 31-én, midőn az utolsó beteget jegyeztem be, 89-re hágott föl, mit legalább egy rész­­ben a küszködt szobai levegő okozott. Ezen oktani mozzanatokhoz járult végre a leg­fontosabb, t. i. a táphiány. Bár ezen már fölebb kimu­tatott hiány enyhítésére itt minden részről tetemes áldozatokkal járultak, bár a kenyérkiosztás, levesfőzés itt szakadatlanul egész télen által, sőt a súly kitörése után is még jó ideig tartott, és bár ez által a bajon annyira segítve volt, hogy itt egész idő alatt egy em­ber sem szenvedett éhséget, mégis, mivel a tápszerek elegendő táperővel nem bírtak, czéljuknak egészen meg nem felelhettek. Ismerjük az egész országban széltében használt levesek táperejét és tudjuk, hogy ha az bármily jól el volt is készítve, és bár az illetők azzal jól is laktak, az abban levő táperő épen nem felelt meg a mennyiségnek. Ezen kívül a kenyérnek, mely élvezhető volt, és elegendő táperővel is bírt, meg­kívántató mennyiségbeni kiosztása lehetetlen lévén, és a hús, zöldség, burgonya, káposzta tökéletesen hiányoz­ván, a nép bár az éhség ellen elegendőleg ellátva, szükséges minőségű táplálattal nem birt, és bár lassú, de biztos léptekkel haladt a tápszerek ezen hiá­nyos minőségének szükséges következése a súly felé.­­ Hogy a gyermekek a sülyöseknek aránylag oly csekély számát képezték, arra a már említetteken kívül talán az is bírt befolyással, hogy a szülők, külö­nösen az anyák, inkább gondoskodva azokról, mint magukról, nekik a táplálóbb eledeleket juttatták. Nem mellőzhetem itt annak megemlítését, hogy a helységben lakozó — mintegy 30—35 főre menő — czigányok közül, bár azok minden káros hatányok­­nak épen úgy voltak kitéve, mint a többiek, de sőt azok a legpiszkosabb, legszűkebb lakokba voltak egész télen át összezsúfolva, sülyben egy sem betegedett meg; mit én, azon kívül, hogy ezek a hideg iránt kevésbé lévén érzékenyek, a szabadban több időt töltöttek, még annak is tulajdonítok, hogy azok a döghústól nem irtózva, azt egész télen át ették. 2­. A járvány kezdete, növekedése és alábbhagyása. A betegek kezelését, mint már láttuk, ápril 21-én kez­dettem, a betegség kezdete azonban egynéhány eset­ben jóval előbbre vissza­vihető, úgy hogy az ekkor fölvett 10 beteg közül 4, már négy hét óta, 3 két hét óta, 3 pedig egy hét óta volt beteg. E szerint a jár­vány március végén kezdődve, növekedőben volt egész május 13-ig, mi­alatt a betegek száma folytonosan nagyobodott; innét azután az új esetek száma folyto­nosan fogyott, és pedig oly hirtelen, hogy május végén túl már új beteg nem mutatkozott. Míg tehát arra, hogy a járvány tetőpontját elérje, másfél hónap — mártius végétől május derekáig — kellett, addig annak töké­letes megszűnése fél hó alatt — május 13-tól május végéig — jött létre, úgy hogy ekkor már csak a még meg nem gyógyult betegek szerelése volt szükséges. Ezen hirtelen megszűnés, amint már fölőbb láttuk, bi­zonyosan a május hó második felében beállott mese-

Next