Orvosi Hetilap, 1864. október (8. évfolyam, 40-44. szám)
1864-10-02 / 40. szám
655 szám szerint kimutatható, nem ugyanígy a törvénytelen gyermekek száma. Ezek szerint felső Olaszország és Savoya magasztalt hegylánczolataiban ugyanazon ténynyel találkozunk, melylyel minálunk , a buja kóros bántalmak szaporodtak a nép közép és alsó osztályaiban is, és pedig a hegyi vidék legtávolabb fekvő részeiben, hol ezelőtt minden bizonynyal sokkal ritkábbak voltak; ezen szaporodás aránylag gyorsan állott be s még folyton növekedik. Nem szükség bizonyítanunk, miként nálunk hasonló okok hasonló eredményeket szültenek; ki a közelben látni nem tud, az tekintsen Erdélybe, Horvátországba, Galicziába sat. Egyelőre nem igen használna, sőt talán csak kellemetlenséget okozna, ha ide vágó kérdéseket tárgyalnánk, minélfogva tanácsosabb lesz ismét a nyugatnak fordulni, hiszen a bujakór állítólag onnan jött hozzánk, s így természetes, hogy vele ott is foglalkozzunk. A kormány tett-e valamit e vidéken ezen társadalmi csapás enyhítésére ? — Savoya, mely mint tudva van, a legközelebb múlt időben a franczia birodalomba bekebeleztetett, ez irányban legalább mit sem nyert új védurai polgárosodási missziójától, mint épen a bujakór szaporodását, mert a franczia hadsereg még az angol statistikusoknak is szolgáltatott e tekintetben alkalmat szégyenítő megjegyzésekre; ez pedig sok, miután az angol katonánál, saját orvosaik bizonysága szerint, a legtöbb s legnehezebb bujakóros bántalmak fordulnak elő. Ellenben elvesztette Savoya azon jeles törvényhozást, melyet annak idejében — az ötvenes években — az akkoriban kicsiny Piemont-Sardinia a közigazgatás ezen terén is létesíteni kezdett. Sardiniában (különösen a jeles Sperino Jr. vezérlete alatt) azon elvből indultak ki, hogy egészségügyi tekintetben az egész ország észszerű és humánus ellenőrködés alá állittassék; a bujakót úgy mint a prostitutio a fővárosban s a legkisebb faluban is az orvosi és hatósági gondoskodásnak tárgya lett, s az épen oly okosan mint emberszeretően szervezett ellenőrködés már is gyümölcsözni kezdett, s különösen a lakosság elismerését és közremunkálását megnyerni, midőn a végzetes 1859-ks év felviradt, s az emberszeretetnek sok más vívmányaival ezen üdvös intézkedést is elsöpörte. Meglehet, hogy a tulajdonképi Piemontban ezen egészségügyi szervezet még mindig fennáll; az újabban szerzett tartományokban még nem vert gyökeret, s amint a dolgok most állanak, soká tarthat még, míg az új nagyhatalom a fennállását illető kérdés mellett, ezen reá nézve szintén fontos feladat megoldására a kellő időt találja. — Franczia és Olaszország uralkodóinak — mondják, hogy sokan vannak — mind erőteljes és egészséges katonaságra van szükségük, s ilyent kívánnak is; tehát ugyanily nemzedéket s minél kevesebb syphilist is kell óhajtaniok, — s mit tesznek mellette vagy ellene ? . . . . Keveset, igen keveset, szinte semmit, de „mellette“, azaz a bujakór terjesztésére most sokkal több történik, mint valaha. G56 Eszköz oly ideghatási folyamatok értelmezésére, melyek hozamosan történő mozgásokat idéznek elő és szabályoznak. Czermák N. János, a pesti egyetem egykori élettan-tanára és a kir. m. természettudományi társulat 1. tagjától. (Vége) 5) Mi végül a bolygideg átmetszése következményeit illeti, melyek csöveinek állandóan dermeszerű ingerlése folytán az ellentéties felső gégeideg gyengéd izgatottságának eredményeivel lényegileg megegyeznek, azok érzékítése végett a vázon a villát aláfelé toljuk, mint az említett gégeideg erősebb izgatásának megmutatásakor tesszük. A bolygideg átmetszése, mint a gégeideg izgatása, a központi légzésszervben felvett ellenállást növeli. Mindenelőtt világos, hogy a bolygideg csöveinek átmetszés előtti dermeszerű izgatottságához képest, vagy a felső gégeideg gyengéd izgatása alkalmakor a légvételek száma gyérül, míg azok mélysége és erőssége növekszik anélkül, hogy a légzési nagyság lényegesen változnék. Ha a villát aláfelé tolva a hajócska alapjától eltávolítjuk, az utóbi ferdélt állást foglalva el, az átfordulásnak inkább ellenáll, miért ilyenkor az átfordításhoz több víz szükséges. Változatlan odafolyásnál tehát több idő tel el, míg a megkívántató vízmenyiség együtt lesz, s ezért a hajócska mozgásai gyérülni fognak, minden egyes mozgáskor azonban több víz ürül ki, valamint azok erősebbek lesznek, minthogy feltétlenül nagyobb túlsúly fog hajtóerőként működni. A bizonyos időegység alatt kiömelt víz menyisége azonban lényegileg ugyanaz. (L. az 1-ső sz. a. táblácskát.) 6) A felső gégeideg erősebb ingerlése a légvételi mozgások tökéletes megszűnésére vezet, a légvételi izmok elernyedt volta azonban csak addig tart, míg a központi szervnek a vér általi izgatása oly erős lesz, hogy a növekedett ellenállást végül legyőzheti. Akkor a felső gégeideg izgatása közben, vagy ha ez annak idejében félbeszakítatik, bár gyér, de hatalmas légvételi mozgások következnek. Csak a meglehetősen magasan levő villát gyorsan alá kell tolnunk, midőn a vázon egészen hasonló tüneteket tapasztalunk. Ha ugyanis a villát gyorsan alátoltuk, akkor a támul szolgáló villakart követő hajócska annyira ferde, s oly sokáig nyugalomban marad, míg benne anyi víz nem gyülemlik meg, mennyi a növekedett ellenállást legyőzheti, s a hajócska újra mozgásba nem jön. A támadt mozgások azonban igen erőteljesek, s mindannyiszor jelentékeny mennyiségű víz ürítetik. 7) A kilégzési izmok összehúzódásait, melyek a felső gégeideg erősebb izgatásakor a légvételiek teljes hüdéséhez ugyanazon időben csatlakoznak, a vázon előtüntetni azért nem lehet, mert szerkesztésekor a kétféle légzési izmok (a légvételiek és légürítésiek) és részben vagy egészben különlevő ideghatási készülékeikre figyelemmel nem voltam. B. A szív ideghatási viszonyainak utánzásai. Mint a légvételi mozgások különösségeit, szinte úgy a szívverés és a vérfeszülés egészen hasonló jelenségeit megfejthetjük, melyek a szívidegek változott ingereltségi viszonyai között előfordulnak. Hogy Bezoldnak a szív ideghatási viszonyaira vonatkozó eszméit részletesen elénk állítsuk, a váz jelenségei előidézése igen kívánatos segédszernek látszik a szerző által megemlített azon képhez mérve, mely gőzgép változó gőz feszüléssel és szellentyűerővel. Bezold („Unters, über d. Innerv. der Herzens“ Lipcse, Engelmann 1863) munkája II része 306-ik lapján mondja: „ Gondoljuk azon esetet, hogy a bolygideg és a gerinczagy a szívre hatni nem képes.“ ■) Untersuchungen über die Innervation des Herzens. Lipcse 1863. Ha ezen nézetek valósulni nem is fognak (Ludwig, Goltz, Thiry), a Bezold által bebizonyított tényeket vázam mindig érzékítheti.