Orvosi Hetilap, 1864. október (8. évfolyam, 40-44. szám)
1864-10-02 / 40. szám
657 „A szívdúcoknál levő idegezedések és az izomcsövekben való idegvégződések között időnkénti kiegyenlítések mennek véghez, melyek mindegyike összehúzódást eredményez. A szív mozgásdúczai és izomcsövei közti úton rendes ellenállásokra kell gondolnunk, melyek a bolygideg működésének megszűnése esetében is a mozgató központ és szívizomzat között való ingereltségi kiegyenlítések elé akadályokat gördítenek.“ „Ilyen szellentyűk, ilyen ellenállások felvétele a szív szokott mozamos összehúzódásait mindenesetre megfoghatóvá tenné. A szív dúcztömege mindig ingert termel. Ez azonban csak akkor egyenlítheti ki magát, a szívizomzathoz csak akkor juthat, ha az útjában levő akadályokat legyőzte, ha úgyszólván a szélfényű megnyittatott, melyre az ingereltség erejének megfelelő arányban nyomást gyakorol. A bolygideg és gerinczagy megszűnt működésekor bizonyos időegység alatt a szívdúczban kevesebb inger képződik, mely inger mindamellett igen rövid idő alatt magát kiegyenlítheti.“ .... „Ez függ a szellentyű csekély feszültségétől, nemkülönben azon igen jelentéktelen ellenállástól, mely nyugvó vagy hüdött bolygideg-végződéseknél az inger és a szívizom közti úton van. Ezért azon ingermennyiség, mely a szellentyű felnyitására elég, oly kevés, hogy az egyes szívlökések felették gyengébbek. A szívhangok nem hallhatók, s az izomzat villamossági változatai összehúzódáskor alig szembeötlők; a szívmunkásság pedig, mely a vérfeszülés magasságában nyilvánul, oly csekély, hogy amellett az emlősök rendes élete huzamosan fenn nem maradhat.“ A szív-idegrendszer ezen állapotát a vázon akként utánozzuk, hogy a villát magasan helyezve a csapot csak kevéssé nyitjuk meg, minélfogva a hajócska mozgásai, illetőleg lüktetései aránylag szaporák, hanem egyszersmind igen gyengék lesznek, s a méretezett hengerben bizonyos időegység alatt elért vízmagasság, mely itten a végzett munkát úgy mutatja mint a vérfeszülés a szívét, igen csekély fog lenni és felettéb lassan növekedni. Ha pedig a henger fenekére kifolyási csövet alkalmazunk, vagy beléje lopó egyik szárát helyezzük, akkor a meggyűlendő víz bizonyos, tetszés szerint változtatható sebességgel fog ismét kifolyni, miáltal az utéri vérfeszülés növekedését és csökkenését a különböző idegműködési viszonyok között tökéletesen érzékíthetjük. I. m. 307-ik lapján olvassuk: „Most a szív izgató rendszerét, a gerinczagyat izgatjuk.“ „Midőn ezt tesszük, a szívben levő dúczrendszerhez sok ingert viszünk. A gerinczagy izgatásával arányban bizonyos pontig a szívizomzat izgatására való és a szívben képződött ingermennyiség szinte növekedni fog.“ „A dúczrendszer és a szívizomzat közti ellenállások változatlanul megmaradnak.“ „Ebből mindenelőtt következik, hogy a bizonyos időegységben létesült nagyobb inger az ellenállásokat gyakrabban le fogja győzni, mi a lüktetések szaporaságát eredményezi . . . Azután pedig a magukat kiegyenlítő ingereltségek mindegyike az előbbieknél sokkal erősebb fog lenni, minthogy az idegekben levő gyönge ellenállás a dúczrendszerben visszamaradt csekély ingerrel csak akkor fog egyensúlyt tartani, midőn az ingermennyiség nagyobb része a szívizomzathoz már átment.“ .... A víztartó csapjának jelentékenyebb felcsavarásakor a hajócskába folyó víz mennyisége növekedik, míg a villácska előbbi helyén marad. Ennek következtében a hajócska lökéseinek szaporasága növekedni fog, mindegyikük pedig nagyobb erélylyel történ, s nagyobb vízmennyiséget űzít ki, minthogy az átfordulás alatt a hajócska kiürülő rekeszébe folyó víz fölösleg — mi addig történ, míg a válaszfal a közepetti vonalon át nem haladt — a jelentékenyebb odafolyás következtében nagyobb. A bizonyos időegység alatt a méretezett hengerben meggyűlendő vízoszlop magas és gyorsan növekszik. I. m. 307-ik lapján továbbá van: VA szabályzó rendszert, a bolygideget, hüdött (átmetszett) gerinczagy mellett izgatjuk.11 „Az időegység alatt képződő ingermennyiség igen csekély , míg a dúczok és az izmok közti ellenállás a bolygideg ingerlésével arányosan növeltetik, így pedig hosszantartó szívelernyedést előidézni igen könnyű. S valóban a kísérleteknél találhatni . . . hogy a gerinczagy átmetszése után a bolygideg zsongja a szívveréseket vagy megszünteti, vagy tetemesen gyéríti. Továbbá láthatni, mint a bolygidegek környi csonkjainak villamos ingerlése egyébként hasonló viszonyok közt, de a mozgató rendszer büdött volta mellett, a szívveréseket nagyobb mértékben gyéríti, s hosszabb időre megszünteti, mint midőn az még tevékeny.“ Ha a villát aláfelé toljuk, akkor a hajócskának annál hosszabban tartó szünetét idézzük elő, s lökéseinek szaporaságát annál inkább gyérítjük, minél kevésbé van a kakas felcsavarva, s így időegységben a hajócskába minél kevesebb víz folyhat. Ugyanakkor egyébként hasonló körülmények közt az ellenállás növekedésével a hajócska minden átfordulásakor kiürített vízmennyiség nagyobb lesz. I. m. 308-ik lapján végül találjuk: „Ingereljük az izgató idegrendszert és a bolygideget egy időben.“ „A dúcz által az időegységben nyújtott inger nagy. A dúcz és izomközti idegekben levő ellenállás szinte nagy. Ebből következik, hogy a ki nem fáradó bolygideg teljes működése alkalmával hosszabb időtartam köszönthet be, midőn a dúczban véghezmenő erősebb ingereltség daczára az izomzathoz inger nem jut; ha azonban az ellenállás egyszer áttöretik, akkor az ingereltség nagysága, s így az összehúzódás is igen jelentékeny. Ezért a szív elernyedése a gerinczagy és a bolygideg egyidejű ingerlése kezdetén, ezért a ritka és erőteljes lökések, melyek a bolygideg lassankinti elfáradásával mutatkoznak , ezért végül a lökések gyorsítása és a vérfeszülés növekedése a folytonosan erős ingereltségek és a lassankint csökkenő ellenállások mellett, a bolygideg elfáradása következtében.“ Ha a csap felcsavarásával (a gerinczagy izgatása) ugyanazon időben a villa gyorsan aláfelé tolatik (a bolygideg izgatása), a hajócska és mozamos kiürülése meg fognak állani; a méretezett üveghengerben levő vízoszlop (vérfeszülés) pedig kisebbedni fog, a hiányzó oda- és a folytonos elfolyás következtében a lopón át. Midőn a villát folytonosan, de lassan kint felfelé toljuk (a bolygideg elfáradása), anélkül hogy a kinyitott csapon keresztül való odafolyást (a gerinczagy folytonos, hatásos izgatása) kevesbítenek, mindenelőtt ritka, de erőteljes és nagy lökések következnek, melyeket lassan kint szaporábbak de kevésbé erősek váltanak fel, mimellett a lopón keresztüli állandó elfolyás daczára a hengerben levő vízoszlop (vérfeszülés) ismét gyorsan emelkedik, magassági legnagyobbját végül elérvén. Hogy és „miért van, hogy a szívmunka összege a bolygideg és a gerinczagy izgatásakor időegység alatt aránylag gyérebb lökések mellett nagyobb, mint egyidőben hütött gerinczagy és bolygideg mellett“ vázunkon szinte megmutatható és értelmezhetni, így például a villának aránylag magas elhelyezése és a csap csekély nyílása mellett, tehát a bolygideg és a gerinczagy egyidejű hüdésekor. Ellenben a csapnyílás felcsavarása és a villa mélyebb elhelyezése mellett (a gerinczagy és a bolygideg egyidejű izgatása). A hajócskából kiürült víz köbcentiméterekben 1 ’/i fél perez alatt minden egyes átforduláskor A hajócska mozgásai l/i perez alatt : I ■ 16 26 50 80 3,1 3,0 A hajócska mozgásai száma V, perez alatt A hajócskából kiürült víz köbcentiméterekben y, fél perez alatt minden egyes átforduláskor 13 170 13,0 11 157 14,2 40* 658