Orvosi Hetilap, 1864. október (8. évfolyam, 40-44. szám)
1864-10-09 / 41. szám
4LM. mx* Pest, 1864. October 9. Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt, félévre 4 frt. 50 Megyeren minden vasárnap, kr. vidéken egész évre 10 frt. félévre 5 frt. A közlemények Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a* szerkesztés fizetések bérmentesitendők.ségnél, ujter 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében, váczi-Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. utcza Parkfiieder-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom.: Balogh Kálmán tr. : A visszériesség és a ráknak egyidejű összeférése a heveny gömőképzödéssel. Vége. — Vidor Zs. tr. : A glaucoma lényege és gyógymódja fölösmerésének utolsó 111 évi fejlődési történelme. Folyt. — Patrubány Gergely tr. : Az országos központi védhimlő oltó-intézet 1863-ik évi működésének kimutatása. — Lapszemle: A máj syphilómája. — A heveny mellékherelek gyógymódja. Tár CZ a: A magyar orvosok és természetvizsgálók X-dik nagygyűlése M.-Vásárhelyit. III. — Úti töredék. I. Kissingen. Popper József tr.-tól. — Vegyesek. — Pályázat. _________________________________________________________________________________________ A visszériesség és a ráknak egyidejű összeférése a heveny gümőképződéssel.1) Kórboncttani tanulmány. Balogh Kálmán tanártól Kolozsvárott. (Vége) Annak tapasztalása, hogy a szívbillentyűk bántalmaival vagy a tüdőtágulattal (emphysema) összeköttetésben a tüdőkbeli gümőképződés ritkaság, megengedi-e felvennünk, hogy az előbbiekkel járó visszériesség az utóbbit kizárja, s hogy ha netán ama viszonyok közt gümőkkel találkoznánk, ezek eredése régibb, azon korszakba helyezhető-e, midőn a vérnek szénsavval való telültsége még kevésbé volt kifejlődve ? Részünkről ezen kérdést feleslegesnek tartanók, hahogy a meglevő nézet oly mély gyökeret nem vert volna. Feleslegesnek pedig azért tekintenek, mert ha egyszerűen a tüdőgümők lefolyására fordítjuk figyelmünket, láthatjuk, hogy ezen új képződés legnagyobb pusztításait épen akkor okozza, midőn a tüdők tetemes részének haszontalanná válásával, az elenyfelvétel úgy is csökkent, míg a szénsav a szervezetben nagyobb mennyiségben van felhalmozódva, ezt a kékség (cyanosis) jelenségei eléggé nyilvánvalóan tüntetvén elő. Hogy szívbillentyű-bántalmak, nemkülönben tüdőtágulat mellett gümőkkel ritkábban találkoznak, ezt az olyankor előforduló szövetváltozatokból meglehetősen értelmezhetjük. A türdőtágulatnál ugyanis a légüresék térfogatának növekedése többek közt a közöttük lévő kötszövet rovására történ, ez tömöttebb és feszesebb szövedékké válván, miáltal a hegszövethez közeledik, mely változás a gümőképződésnek távolról sem kedvező, mert hogy keletkezzék, elegendő térre van szüksége, minthogy a gümőnövedék mindig nagyobb tért foglal el, mint a kötszövet, melyből támadott, ezen követelménynek pedig annak tömöttebbé válása semmikép sem felel meg. Mi pedig a szívbillentyűk bántalmait illeti, ezek a tüdőkben szenvedőleges vérbőséget okoznak, mi az edények jelentékenyebb kitágulásával jár, s ezen esetben a túltelt edények azok, melyek a tüdőbeli kötszövetet nyomják, s így azok tömöttebbé válását eszközük. Ha pedig a tüdők kötszövetének a kitágult légüresék, vagy a vérrel túltelt edények általi összenyomatása nem oly mérvű, hogy abban a gümőképződés lehetősége kizárassék, akkor a fölállított föltevények daczára a jelenlevő visszériesség mellett ottan gümőnövedékkel találkozhatunk. S minthogy a túltelt edények által a környező kötszövetre gyakorolt nyomás közönségesen kevésbé hatásos mint az, mely a légürcsék kitágulásával jár, szívbillentyű-bántalmaknál a tüdőgümők átalában véve gyakoriabbak, mint midőn tüdőtágulat van jelen A tévedés tehát, mely a visszériességet a tüdőgümőket kizáró tényezőként ideiglenesen felavatta, s ide vonatkozólag nagy tekintélyre emelte, azon körülményben kereshető, hogy ugyanazon viszonyok, melyek a tüdőbeli kötszövetet gümőképződésre alkalmatlanná teszik, egyszersmind visszériességet nemzenek, s mindenesetre eléggé nagy hiba volt, hogy két dologegyike, melyek közös forrásból egyidőben erednek, másikának okaként állíttassák fel, ezen másik azután okozatként szerepeltetvén, így ha a tüdőtágulat, vagy bármely más bántalomnál, mely a tüdő kötszövetének összenyomásával jár, a gümők kifejlődése hiányoz, ezt helybeli viszonyokból igen jól megérthetjük, s ily meggyőződésben reánk feltűnő nem lehet, midőn látjuk, hogy a tüdőbeli ama viszonyok jelenléte mellett máshol grimőkre akadunk, hol t. i. ama kórfolyamatok hasonló szövetváltozatokat épen nem, vagy csak kevésbé idéznek elő. Példa erre a jelen eset, melynél a tüdőbeli kedvezőtlen körülmények között a lépben, hol kedvezőbb kifejlődési viszonyok voltak jelen, heveny gümőképződéssel találkoztunk. Nem akarunk azon betegségek mindannyiának tárgyalásába bocsátkozni, melyek állítólag visszékesség támasztása következtében a gümőket kizárják, minthogy a felhozottak azon elveket magukban foglalják, melyek szerint az olyatén állítások megbirálásakor járnunk kell. *) Elejét 1. az „OHL.“ 38-ik számában.