Orvosi Hetilap, 1864. október (8. évfolyam, 40-44. szám)

1864-10-09 / 41. szám

4LM­. mx* Pest, 1864. October 9. Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt, félévre 4 frt. 50 Megyeren minden vasárnap, kr. vidéken eg­ész évre 10 frt. félévre 5 frt. A közlemények Megrendelhető minden cs. ki­r. postahivatalnál, a* szerkeszt­és fizetések bérmentesitendők.­ségnél, ujter 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében, váczi-Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. utcza Parkfiieder-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom.: Balogh Kálmán t­r. : A visszériesség és a ráknak egyidejű összeférése a heveny gömőképz­ödéssel. Vége. — Vidor Z­s. tr. : A glaucoma lényege és gyógymódja fölösmerésének utolsó 111 évi fejlődési történelme. Folyt. — Patrubány Gergely tr. : Az or­szágos központi védhimlő oltó-intézet 1863-ik évi működésének kimutatása. — Lapszemle: A máj syphilómája. — A heveny mellékherelek gyógymódja. Tár CZ a: A magyar orvosok és természetvizsgálók X-dik nagy­gyűlése M.-Vásárhelyit. III. — Úti töredék. I. Kissingen. Popper József tr.-tól. — Vegyesek. — Pályázat. _________________________________________________________________________________________ A visszériesség és a ráknak egyidejű összeférése a heveny gümőképződéssel.1) Kórboncttani tanulmány. Balogh Kálmán tanártól Kolozsvárott. (Vége) Annak tapasztalása, hogy a szívbillentyűk bán­­talmaival vagy a tüdőtágulattal (emphysema) össze­köttetésben a tüdő­kbeli gümőképződés ritkaság, meg­engedi-e felvennünk, hogy az előbbiekkel járó vissz­ériesség az utóbbit kizárja, s hogy ha netán ama viszo­nyok közt gümőkkel találkoznánk, ezek eredése régibb, azon korszakba helyezhető-e, midőn a vérnek szénsav­val való telültsége még kevésbé volt kifejlődve ? Ré­szünkről ezen kérdést feleslegesnek tartanók, hahogy a meglevő nézet oly mély gyökeret nem vert volna. Feleslegesnek pedig azért tekintenek, mert ha egysze­rűen a tüdőgümők lefolyására fordítjuk figyelmünket, láthatjuk, hogy ezen új képződés legnagyobb pusztítá­sait épen akkor okozza, midőn a tüdők tetemes részé­nek haszontalanná válásával, az elenyfelvétel úgy is csökkent, míg a szénsav a szervezetben nagyobb mennyiségben van felhalmozódva, ezt a kékség (cya­nosis) jelenségei eléggé nyilvánvalóan tüntetvén elő. Hogy szívbillentyű­-bántalmak, nemkülönben tü­­dőtágulat mellett gümőkkel ritkábban találkoznak, ezt az olyankor előforduló szövetváltozatokból megle­hetősen értelmezhetjük. A türdőtágulatnál ugyanis a légüresék térfogatának növekedése többek közt a kö­zöttük lévő kötszövet rovására történ, ez tömöttebb és feszesebb szövedékké válván, miáltal a hegszövethez közeledik, mely változás a gümőképződésnek távolról sem kedvező, mert hogy keletkezzék, elegendő térre van szüksége, minthogy a gümőnövedék mindig na­gyobb tért foglal el, mint a kötszövet, melyből táma­dott, ezen követelménynek pedig annak tömöttebbé válása semmikép sem felel meg. Mi pedig a szívbillen­tyűk bántalmait illeti, ezek a tüdőkben szenvedőleges vérbőséget okoznak, mi az edények jelentékenyebb kitágulásával jár, s ezen esetben a túltelt edények azok, melyek a tüdőbeli kötszövetet nyomják, s így azok tömöttebbé válását eszközük. Ha pedig a tüdők kötszövetének a kitágult lég­üresék, vagy a vérrel túltelt edények általi összenyo­­matása nem oly mérvű, hogy abban a gümőképződés lehetősége kizárassék, akkor a fölállított föltevények daczára a jelenlevő visszériesség mellett ottan güm­ő­­növedékkel találkozhatunk. S minthogy a túltelt edé­nyek által a környező kötszövetre gyakorolt nyomás közönségesen kevésbé hatásos mint az, mely a légür­csék kitágulásával jár, szívbillentyű-bántalmaknál a tüdőgümők átalában véve gyakoriabbak, mint midőn tüdőtágulat van jelen A tévedés tehát, mely a visszériességet a tüdő­­gümőket kizáró tényezőként ideiglenesen felavatta, s ide vonatkozólag nagy tekintélyre emelte, azon körül­ményben kereshető, hogy ugyanazon viszonyok, me­lyek a tü­dőbeli kötszövetet gümőképződésre alkalmat­lanná teszik, egyszersmind visszériességet nemzenek, s mindenesetre eléggé nagy hiba volt, hogy két dolog­­egyike, melyek közös forrásból egyidőben erednek, másikának okaként állíttassák fel, ezen másik azután okozatként szerepeltetvén, így ha a tüdőtágulat, vagy bármely más bánta­­lomnál, mely a tüdő kötszövetének összenyomásával jár, a gümők kifejlődése hiányoz, ezt helybeli viszo­nyokból igen jól megérthetjük, s ily meggyőződésben reánk feltűnő nem lehet, midőn látjuk, hogy a tüdő­beli ama viszonyok jelenléte mellett máshol grimőkre akadunk, hol t. i. ama kórfolyamatok hasonló szövet­változatokat épen nem, vagy csak kevésbé idéznek elő. Példa erre a jelen eset, melynél a tüdőbeli kedvezőt­len körülmények között a lépben, hol kedvezőbb ki­fejlődési viszonyok voltak jelen, heveny gümőképző­déssel találkoztunk. Nem akarunk azon betegségek mindannyiának tárgyalásába bocsátkozni, melyek állítólag­ visszék­es­ség támasztása következtében a gümőket kizárják, minthogy a felhozottak azon elveket magukban fog­lalják, melyek szerint az olyatén állítások megbirálá­­sakor járnunk kell. *) Elejét 1. az „OHL.“ 38-ik számában.

Next