Orvosi Hetilap, 1864. november (8. évfolyam, 45-48. szám)
1864-11-06 / 45. szám
• WIJNUlvMUIJ. kérnek mutatkoztak. A bőrről könnyenletörölhető Malpighi réteg sejtei egymástól teljesen elkülönözve és a szokottnál jóval nagyobbaknak látszottak, éleik és szögleteik igen tompák voltak, egészben véve inkább gömbölyded idomot vettek fel, nemkülönben magvaikkal együtt már csekélyebb nyomásra is szétmállottak, míg színük szokottnál halaványabbnak tetszett. A bőr barnavörös rétegeinek szövete szinte igen lágy volt, könnyen szakadott, s mint kivenni lehetett. Összeroncsolt és szétdúlt kötszöveti elemek között szabadon igen apró, de sűrűn egymás mellett fekvő góczokban eléktelenedett színes vérsejtek, csekély számban színtelenekkel keverve, felhalmozódva feküdtek. A fehéres rétegek összetartása szoros volt, s valamint itten az alakelemek épek voltak, úgy közöttük sem lehetett valami rendellenes dologra akadni. A leírthoz hasonló nagy terjedelmű átváltozások voltak még majd az egész nyakon, innét a kulcscsonti tájakra kiterjedve, azután pedig az egész szív-, gyomor- és a jobb oldali ágyéktájon, mind a két térdtájon, nemkülönben a jobb oldali balkaron, azon némi eltéréssel, hogy némely helyen a szarufosztott bőr narancsvörös színű, száraz volt, s rajta keresztül megvastagodott, vértől duzzadt edények látszottak; miután azonban ezen részek vízben kevéssé áztak volna , ugyanazon górcsős leletre akadtam, mint melyet fentebb leírtam. A szaruréteget az említett helyeken kívül, hol le volt hántolva, igen könnyen le lehetett simítani a törzs hátsó és oldalsó részein, midőn kevés, sűrű, sárgás, többé-kevésbé kigömbölyödött szaru- és Malpighi-, nemkülönben vérsejteket magában foglaló folyadék mutatkozott , a bőr pedig sötét barnasárgán nézett ki, számtalan sűrűn egymás mellett helyet foglaló lencsenagyságú foltokkal, melyek közepükön sötétbarna vörösen néztek ki, s ezen sötét központ halavány kékesvörös udvartól, mely kerülete felé mindinkább elmosódott, volt körülvéve. A foltok nyomásra se el nem tűntek, se pedig meg nem haloványodtak. A sötét központoknak megfelelőleg a bőr felsőbb rétegeit elfoglaló gombostűfejnyi vérömlenykét lehetett találni éktelen vérsejtekkel, s onnét a környező szövetbe szabaddá lett vérfestény szivárgott szét, honnét az említett kékesvörös udvar származott, mely, mint az átmetszeteken látszott, nemcsak felületesen, hanem aláfelé is mélyen, egészen a bőralatti kötszövetig elterjedt. A vérömlenyke helyén, mely aláfelé nagyobb területet foglalt el, mint felfelé, a szövetek szétroncsolva találtattak oly módon, mint fentebb említettem, míg az egyszerűen vérfestenytől átivódott helyeken a szövet halavány, szennyes, kékes-vörös színén és csekély lazaságán kívül más valami nevezetes nem fordult elő. A szem és a Malpighi réteg sejtei úgy néztek ki, mint a bőr hámfosztott helyein már leírtam. A bőr több részeihez a szaruréteg szorosan tapadt, a kinézés azonban szerfelett foltos volt, mégpedig szinte lencsenagyságú foltok voltak jelen, sötét vörösbarna középponttal és a körület felé mindinkább elmosódó kékes udvarral, s hol a foltok között még szabad tér maradt, ott a bőr szennyes fehéren nézett ki. A foltos részeket átmetszvén, kicsiny gombostűfejnyi vérömlenykéket találtam, vérfestenyből átivódott szövetkörnyezettel, az összetartás azonban szorosabb volt. A Malpighi rétegsejtei kevéssé duzzadtabbaknak tűntek ugyan elő, de egymáshoz elég bensően tapadtak, nemkülönben határvonalaik élessége elég élesen tűnt elő. A szaruréteg sejtei valamivel szinte duzzadtabbaknak látszottak, összefüggésük lényeges változása nélkül. A másfél lábnyi hosszú sűrű hajzatot a koponya ótvaras bőréből minden nehézség nélkül ki lehetett húzni, az utóbbi egészen szétmállékony lévén és barna vörösen nézett ki. Épen ily könnyen kihúzhatók voltak a szemöldökök és szempillák szőrszálai, melyek barna-vörös, mállékony bőrben foglaltak helyet. Mind a két szem köthártyája egyaránt szenyes volt. A porczhártya (cornea) mindkét szemen egészen elhomályosodva és a szokottnál csekélyebb összetartásúnak találtatott. A szemrekesz (iris) mind a két felen szennyes, vörösbarna színű volt, nemkülönben a lencse elhomályosodva mutatkozott, de míg jobb oldalon, a kékes fehér szín áthatób volt, ez a 744 halon kevésbé kifejlődve látszott hol ezenkivül feltűnt a lágy összetartás, mely jobboldalon a szokottnál határozottan keményebbnek éreztetett. Nem valószínűtlen, hogy a baloldali lencse-elhomályosodás majdnem egészen elmállott oszlopcsákkal a kiterjedt vörhenyes körfolyamattal állott össszefüggésben, míg a jobboldali a könnyen elkülönözhető és törékeny oszlopcsákkal a fenntebb említettek szerint korábbi eredetű lehetett. Az inhártya sclera) , nemkülönben az érhártya vérdúsabbnak látszott, az üvegtest pedig nem volt szokott tisztaságában. A hallásszervek vérdússágot tüntettek elő. Mennyire az orrukakhártyáját ki lehetett venni barnavörös és rendkívül szakadékony volt, míg a szájuk mellső részletének nyakhártyája ugyan hasonló összetartásúnak, de szenyes sárgás-zöldnek mutatkozott, s hámrétegét könnyen le lehetett törülni. A domború mellkas széles, míg a has duzzadt volt, a háton pedig kiterjedt hullafoltok látszottak. A végtagokat könnyen lehetett hajlítani, s izmaik lágyaknak tapintattak A vastag koponyacsontok a hosszanti sarló képű visszér- öböl hosszában Pachioni-szemcsésedésekkel össze voltak szövődve, melyek másrészről az agygyal szinte összenőve találtattak. Az említett visszéröböl pedig alig tartalmazott valami kevés híg vért, míg falzata átalában véve belül szennyes, fekete vörös és igen szakadékonynak észleltetett. Szinte így volt a haránt, valamint a kis sarlóképű öböl is. Míg a külső agyburok mi különöset sem tüntetett elő, a belsőbbek vérdúsak, homályosabbak, duzzadtabbak és szakadékonyak voltak. A keményebb, vasösszetartású agy metszéslapján számtalan vérpontok tűntek elő. Az agyüregek kevés híg és vörhenyes folyadékot tartalmaztak, míg az edényfonatok szennyes barna szintien néztek ki. A fajzat edényei pedig megvastagodva és vérrel telve mutatkoztak. Az agy alapján levő edények, nemkülönben a Varos-féle híd, a nyúlagy és az agyacs vérrel bővelkedtek. A koponyáin fenekén evő kanálnyi híg vér. A garat, gége, gégesip és a nagy hörgők lakhártyája mindenhol fekete-vörös, mállékony volt, s habzó szennyes barna folyadék által boríttatott. A jobb oldali tüdő a rekeszizommal és mellkas falával egész kiterjedésében többé kevésbé szorosan oda volt szövődve, s nagy nehezen kés segélyével eszközölt kifejtése után tapintva recsegett, míg az ujjnyomások helyei sokáig megmaradtak. Nyomva a hörgőknél kevés finoman habzó folyadék jött ki. A sötét szennyes vörös barna, homályos, viasz fényű metszéslapokon nyomásra egymás melletti különálló csikókban fekete-vörös vér és finoman habos sárgás-fehér folyadék szivárgott elő, míg pedig a gyakorolt nyomással aránylagos mennyiségben. Az egész finom hörgi ágcsák hámsejtei nagyságuk és összetartásukban észrevehetőleg változva nem voltak. A tüdő állománya átalában véve igen szakadékony és lágy volt. A baloldali és szabadon levő tüdő szennyes vörösbarna volt, a mellkas felnyitásakor össze nem esett, tapintáskor lágynak láttatott és recsegett, az ujjnyomok pedig sokáig visszamaradtak. A metszéslapon valamint egyéb tekintetben ugyanazon lelet, mint a jobb oldalinál említtetett. A szív túlfejlődve látszott, de a szokottnál vastagabb falak petyüdtek és halaványnak voltak, a szív-belhártyát pedig, mely barna-vörös, duzzadt és szakadékonyabbnak mutatkozott, róluk nagyobb darabokban könnyen le lehetett választani. A visszéri és ütéri billentyűk egyaránt vörös-barna színűek, simák, duzzadtak és szakadékonyak voltak. A szív végül kevés fekete-vörös híg vért tartalmazott, melynek vérsejtei duzzadtaknak látszottak, úgy hogy a két oldali bemélyedés kevésbé tűnt szembe, s ezen lelet eléggé mutatja, miszerint a bőr vérömlenykéiben talált eléktelenedett vérsejtek nem valami átalános kiterjedt tünemény kinyomata, hanem egyszerűen az edényekből való kijövés eredményeként szerepeltek. A nagy üterekben semmi vér. A máj a rendesnél két akkora, szennyes halavány szürke barna, a metszéslapokon szennyes fakó sárga színű és majdnem