Orvosi Hetilap, 1865. február (9. évfolyam, 6-9. szám)
1865-02-05 / 6. szám
83 84 V pedig a keresett viszonyos vegyértéket jelenti, helyes a következő arány: Víz e : 1 = m : v, honnét v = —..........................(Itt így például ha valamely ásványvíz 1000 részében 0,4452 calcium foglaltatik, a calcium viszonyos vegyértéke ezen egyenlet szerint lesz v = 0,4452 : 2000,02226 Ha ekként minden elemi alkatrésznél a nevezett számtani műtétéit végrehajtjuk, oly számokat nyerünk, melyek kifejezik, hogy mily viszonyban vannak az egyes elemi alkatrészeknek vegyértékei. Mivel azonban az ekként nyert vegyértékek absolut számbeli értéke attól függ, mily nagy az alkatrészek absolut mennyisége 1000 l. vízben, könnyű belátni, hogy ezen vegyértékek számértékei viszonyos természetüknél fogva csak egymás között hasonlíthatók össze; ellenben különféle vizeknél az alkatrészek vegyértéke öszsze nem hasonlítható, mivel e vegyértékek összege különféle vizekben különböző lévén, e viszonyos számok mértéke is különböző. Hogy kétféle ásványvíznél, melyek közös elemi alkatrészeket tartalmaznak, a vegyértékek összehasonlíthatók legyenek, arra nézve szükséges, hogy minden ásványvíz elemezésénél a vegyértékek ugyanazon mérték szerint legyenek kifejezve. Ennek elérése tekintetéből legcélszerűbbnek tartom, ha a vegyértékek számértékei minden víz elemzésének összeállításánál százalékokban fejeztetnek ki és pedig úgy, hogy a tevőleges (vagyis fém) alkatrészeknél a vegyértékek számbeli értékeinek összege = 100 legyen. A viszonyos vegyértékek százalékainak kiszámítása legegyszerűbben történik a követ, arány szerint: s : v = 100 : v %, honnét v % . . . (IV hol s a fém-alkatrészek vegyértékeinek összegét, v az illető alkatrész viszonyos vegyértékét, v % pedig a keresett százalékokat jelentik. Mi a nemleges (vagy sav) alkatrészek vegyértékeinek kiszámítását illeti, ez egészen úgy eszközölhető, mint a fémalkatrészeknél ki volt fejtve. Azon nemleges sóalkatrészeknél, melyek kétféle elemből állanak, mivel ezek együttvéve képviselik az illető sókban foglalt nemleges alkatrészek egyenértékét, a vegyérték kiszámítására elegendő az egyik elemnek 1000 s.r. vízben foglalt mennyiségét venni, és ezt az elemnek azon viszonyos mennyisége által elosztani, mely az illető sóknak egy egyenértéksúlyában foglaltatik. Valamely só egyenértéksúlya alatt azon viszonyos mennyiségét értjük, melyben egy egyenérték fém foglaltatik, így például mivel a kénsavsók (MSOS) nemleges része 1 egyenérték kénből és 4 egyenérték előnyből áll, a kénsavsók nemleges alkatrészének vegyértékét megkapjuk, ha az 1000 s. r. vízben (mint kénsavsó) bennfoglalt kénmennyiséget 16*) által elosztjuk. E hányadost (IV egyenlet szerint) 100-al szorozván és s (a fémelemek vegyértékének összege) által elosztván, előáll a kénsavsók vegyértékének százaléka. A szénsav, mely csaknem minden ásványvíznek alkatrészét képezi részint szabad állapotban részint pedig sók alakjában, a legtöbb esetben egyszerre mindkét alakban szokott előfordulni. Szabatosan ez idő szerint ismét csak az összes szénsav mennyiségét lehet az ásványvizekben kísérletileg meghatározni. Hogy a szénsav összes mennyiségéből mennyi kívántatik meg a szénsavsók alakjában jelenlevő fémekkel közönyös só képzésére, ezt a fémek vegyértékeinek összegéből biztosan ki lehet számítani. Máskép áll a dolog azon kérdéssel, hogy a szénsavnak mily része képez a vizekben savanyú szénsavsókat, azaz mint kifejezni szokás, mily része van a szénsavnak félig megkötve. Heidenhain és Meyer*) kísérletek által kimutatták, hogy a köz szénsavas nátrium-oldata épen anynyi szénsavat képes elnyelni, amennyi a kétszénsavas nátrium (H Na Cz 06) képzésére és a jelenlévő víz telítésére megkívántatik. Az ásványvizekben azonban a szénsavas nátriumon kívül igen gyakran szénsavas mészeny és magnesium fordul elő, melyekről szinte tudjuk, hogy a szabad szénsav tartalmú víz őket feloldja. Mivel e két utolsó fémnek savanyú szénsavsóját eddigelé nem sikerült előállítani, és mivel kísérletek által eddig megállapítva nincsen, hogy a nevezett szénsavsók vegyileg egyesülnek-e a vízben oldott szénsavval és mily viszony szerint, ennélfogva jelenleg nem lehet szabatosan kiszámítani, mily menynyiséget tesz ki a szénsav azon része, mely a vizekben mint savanyú szénsavsó foglaltatik. Ha az itt említett kérdés hasonló megoldást fog nyerni, mint a szénsavas nátriumra nézve történt, akkor az elemezések összeállításánál a szénsavsókat adott esetekben két szénsavas sók alakjában kellene felvenni. **) Ha kitűzött elvünkhöz hívek akarunk lenni, úgy ez idő szerint a most említett okoknál fogva nem tehetünk egyebet, minthogy az összeállításban csupán csak közönyös szénsavsókat veszünk be, a szénsavnak többi részét pedig, tehát a szabad szénsavat és a savanyú sókban foglalt félig kötöttet összegesen említjük fel, a vízben feloldott egyéb légnemek mellett, az összeállítás végén. Ha a vízben szabad kénköneny fordul elő, úgy az 1000 részben foglalt köneny a fémeknél, a kén pedig a netalán fémkéneg alakjában is előforduló kénnel együtt, de a kénsavsókban előjövő kéntől különválasztva, a nemleges elemek közt sorolandó fel. Ha tehát az összeállításnál a közönyös sókban foglalt alkatrészeket akarjuk kifejezni, úgy legelső feladatunk az elemi alkatrészek vegyértékeit egyenként kikeresni. Ezután a fémelemek vegyértékeinek összegét (s) a nemleges alkatrészek vegyértékeinek összegéből levonni. A különbség fogja adni a félig *) Az egy egyenérték kénsavsóban M S04- fogllt kén viszonyos menynyisége SIC. *) Annalen der Chemie und Pharmacie II. Suppl. Bd 170-ik lap. **) E kérdés kísérleti megoldásával tanítványaim egyike jelenleg foglalkozik vezetésem alatt.