Orvosi Hetilap, 1866. március (10. évfolyam, 9-12. szám)

1866-03-04 / 9. szám

152 151 Ezen összeállításból látható, hogy a polhorai vizet brom­­tartalmára nézve az ismeretesebb gyógyvizek közül csak a kreutznachi, kissingeni és a friedrichshalli múlják felül. Brom­­tartalmára nézve azonban a halli, sőt a csizi vizet is jóval túl­haladja és e mellett nem jelentéktelen jódmennyiséget, — ha­zánk vizei közt a csízi után legtöbbet — valamint vasat is tartalmaz. A szokásos eljárás szerint az elemi alkatrészeket sókká egyesítve, a következő tábla mutatja a polhorai víz alkatát. Félig kötött szénsav 1 literben , 134,4 c. c. 1 fontban 2,14 köbhav. A kiváló brom és jódtartalom, valamint a jelentékeny lithium és szénsavas vasélecstartalom feltételezik, hogy ezen ásványvíz nagy konyhasó tartalma mellett is kitűnő helyet foglal el az eddig ismert hasonló gyógyforrások között. A vérbocsátás és más gyuladás elleni szerek csökkent használása a heveny láboknál. John Hughes Bennett tanártól Edinburghban. (Vége) IV. A múlt kieli tapasztalatának minden positiv ismerete épen úgy mint a mai napi szabatosabb vizsgálat tanúskodnak a felhozott s a jövőre nézve is irányadó gyógyelvek mellett. A vérelvétel gyógyértéke meghatározásánál, emlékeze­tünkben kell tartanunk azt, hogy hajdan a vérbocsátást unicum remedium és sine qua nom-föltétnek tartották lobos bán­­talmak megakasztására nézve, s hogy mai nap csaknem átalá­­nos azon hit, miszerint azok napjainkban vérelvétel nélkül is meggyógyulnak. Ezen tapasztalat szolgált alapul azon nézet­nek, hogy a lábos kórok jellege 20 — 30 év alatt megváltozott. A kérdés most már tehát nem az, hogy a vérbocsátás czélszerű gyógykezelés-e, hanem az hogy ezen tényt miként lehet a 20 —30 év előtti tapasztalatokkal összhangzásba hozni. De mi­után az általam felhozott okoknál fogva föl nem tehető, hogy a láb jellege megváltozott legyen, szükségképen azt kell kö­vetkeztetnünk, hogy ha a mai gyógykezelés czélszerű, a ré­gebben alkalmazott vérbocsátás hasztalan vagy káros volt. Mielőtt azonban valami gyógyeljárás értéke felett íté­letet mondanánk, ismernünk kell mindenek előtt természetét azon kórnak, melyet orvosolni akarunk. Ezen tekintetben szá­mos észleleletek alapján a tüdőlobnak természetes lefolyása kiválóan ismeretes. Minden adatok oda mutatnak (Skoda, Dietl sat.) hogy gyenge (csekély terjedelmű) esetekben 7, súlyosab­baknál 14, igen súlyosaknál 21 napig tart az körülbelül. A kezdet és javulás időszaka különféleképen számíttatik ugyan , én azonban kezdetnek azon időt vettem, midőn a rázó hideg lépett fel, a javulást pedig azon időtől számítom, midőn a phy­sikai tünetek észrevehető alábbhagyásával az átalános jelensé­gek is csökkentek. Nem szabad itt felejtenünk, hogy a tünetek hevessége, a kór bel- és külterjének szükségképen egyátalán nem felel meg. Vannak egyének, kiknél nagy láz és más alkati zavarok ész­lelhetők, midőn csak az egyik tüdő van kissé megtámadva; másoknál ismét egy egész tüdő van meggyuladva vagy mind­kettőnek részletei, s mindamellett aránylag csekély lázuk van és a többi tünemények sincsenek erősen kifejezve, míg­­len akadályozott, halálhoz vezető légzés nem lép fel. Ezen tény ismerete hatalmasan deríti fel az ellentéte a múlt és jelen idők orvosi gyakorlata közt, kivált ha melléje azon másik tényt állítjuk, hogy bár­mennyire enyhítse is a vérvétel a tünemé­nyeket, még­sem képes az megrövidítni a kór tartamát vagy kisebbíteni terjedelmét. Ez irányban Louis, Grisplle, Alison észleletei semmi kétséget nem engednek s én azok szabatos­ságáról akárhányszor meggyőződtem. Ebből következik, hogy a régi orvosok csak a nagy részt alanyi és oly tünetekből is­merhetvén föl és ítélhetvén meg a tüdőlobot, melyek a vérel­vonás folytán enyhültek, úgy hitték, hogy a kór maga is csök­kent, mihelyt az érvágás után ezen tünemények engedtek. A mai tapasztalat ellenben azt bizonyítja, hogy ezen tüneti eny­hülés épen nem biztos jele az üdülésnek, mert a kór mindamel­lett hetekig is még fennállhat, hosszas üdülést eredményezhet, sőt kimerülés folytán halált is okozhat, miután a működési ak­­tív tünetek már legnagyobb részt elenyésztek. Mindezeknél fogva a sikeres gyakorlat bizonyságait nem kereshetjük a tünemények enyhülésében, hanem a kór eltávo­lításában, és azon gyógybánás lesz a legjobb, melynél caeteris paribus a legkevesebb beteg hal meg és a felüdülés a legrövi­debb idő alatt következik be. Vegyük tehát szemlére az ered­ményeket !) a lábellenes gyógybánásnál, a­mint azt vérvétel­lel és hánytató bőrkővel előbb gyakorolták;­­ 2) a várakozó vagy­is jobban mondva a diaeteticus orvoslás eredményeit; 3) azon gyógybánást, melynek czélja a kór természetes folya­mát elősegíteni, amint én azt előadtam és követem. Sábellenes gyógybánás. Az edinburghi Royal Infirmary statistikai közleményei szerint körülbelül '/3-da halt meg a tüdőlábos betegeknek, kik ott 20 évi időszak alatt fölvétettek. Nem szenved kétséget, hogy a kórisme sok esetben nem volt szabatos. Úgyszintén bizonyos, hogy bonyolódások és a kór­házi betegek gyengült állapota növelték a halandóságot. Fel­tűnő mindamellett, hogy az üdülések és halálozások közti arány csaknem ugyanaz, mely az összes betegekre nézve fenn­áll, kik a kórházban a jelen évszázad eleitől fogva kezeltettek, s mely eredménye azon eseteknek is, melyeket Louis a párisi Charité kórházban oly szabatosan észlelt. Dr. Thorburn, volt segédem, kérésem folytán végig vizsgált 208 feljegyzett kóresetet, melyek az Infirmaryben 1812—1837 közt tizenkét orvos által gyógy­kezeltettek , kik mind az antiphlogisticus gyógybánás barátai voltak. Ezek közt talált ő 103 tüdőlábot, meggyógyúlt 55, meghalt 41, javultan elbocsáttatott 7. Kiküszöbölvén e 103 eset közül mind­azokat, melyeknek kórisméje a kórrajzból bizonytalannak lát­szott, maradt 50 tüdő- vagy más mellüregbeni heveny lob, s ezek közül meghalt 19, meggyógyúlt vagy javult 31. Louis 107 esetet állított össze, meghalt 32, vagyis 3/, betegre 1. Ezek közül 78-nál az érvágás az 1 — 9 nap közt történt, meghalt 28, vagyis 3 '/7 betegre 1. A betegség közép számmal 15­ napig tartott. A többi 29 betegen előbb, az első 4 nap, vágtak eret, meghalt 4, vagyis 7'/4 betegre 1. A betegség azonban 18% napig tartott. A kisebb halálozást de 1000 r. vízben az egyenértékek százalékai .hb­r.............................. 26,2653 97,81 Cl . , 1 széneny . 0,0920 2,03 (C03) / k szénsavsókbanj éleny . _ 0,3682 ^0)0 from ...................................... 0,0683 0,11 Br 1 l0d............................................. 0,0220 0,02 J­­­í kovany . . 0,0036 0,03 (Si03) i kovasavsókban­­ éleny . # 0,0041 szervi anyagok . . . . 0,1593________________ a nem illó részek összege . 44,1523 Félig kötött szénsav C02 . (0,2561 1,54 C02 1000 k. cent. vizben a félig kötött szénsav 134,4 k. cent. * „ * 1000 r. vizben 1 polg. fontban konyhasó . . . . . . 49,9997 314,877 szemer chlorcalcium . . . . 1,1877 9,122 55 chlormagnesium 0,5702 4,379 n szénsavas natrium . 0,3759 2,887 n „ mészeny 0,3690 2,834 55 chlorlithium . . . . 0,1504 1,155 55 chlorkalium . . . . 0,1499 1,151 55 bromkalium . . . . 0,1015 0,780 55 jonkalium............................... 0,0287 0,220 55 szénsavas magnesium 0,0234 0,180 55­­ vasélecs (Mn,ny.) 0,0231 0,177 55 kovasavas nátrium­­ 0,0135 0,010 55 szervi anyag . . . . 0,1593 1,223 55 összesen : 44,1523 338,995 55

Next