Orvosi Hetilap, 1866. május (10. évfolyam, 18-21. szám)

1866-05-06 / 18. szám

— 319­­ — 1 egyénben veleszületett bonczi rendelle­nesség s nem sek okozta hártyásszert­ termény volt gyapontja életben szenve­dett gyakori bántalmazásának s előidé­zője rögtöni halálának. Ez esetben még azon kérdés volna megfejtendő, honnan magyarázható e feltűnő átalános vértelenség? Ha a bonczlelet a lépnek, vagy a nyirkmirigyek na­gyobbodását tüntette volna élőnkbe, azon sejtelmet ébreszthették volna, hogy a vértelenségnek élet-boncz­­tani alapja a fehér vérsejtt­ség (Leucocytaemia), mi ter­mészetesen górcsövezés által el lett vala döntendő, de annak hiányában a vértelenségnek okát részint a nagy terjedelmű üszkös elroncsolásig fokozódott vérpan­gásban, s legnagyobbrészt fehér vérben (?) (Leuchae­mia) vélem feltalálhatni. Ezt igazolja az egyénnek életében általam megfigyelt feltűnő sápadt színezete, a nyugtalan, nagyrészt álmatlansággal töltött élet­módja, terhes gondokkal keresztülélt utolsó éveinek lefolyása, mely maga e körülmény is képes a vér al­kotó részeinek aránytalanságát előidézni, nemkülönben a szív túltengése okozta vérkeringési s táplálkozási rendellenességek. A heveny csúz folyamában fellépő idegjelenségek. Közli Ambro János tr. Kis-Újszálláson. (Vége) Kórszármazás és kóroktan tekintetében több nézetekkel találkozunk. — Lebert azon nézetben van, hogy a heveny csúz folytán fellépő idegjelenségek a fertőzési kórok­hoz hasonos vérmérgezésen alapulnak s érvül azt hozza fel, hogy ezen esetek bonczolásánál a központi idegrendszer szer­veiben változásokat kimutatni nem sikerül, ellenben a vér sö­tét, folyékony, rostonyaszegény, az edények falai átivódására s vérömlenyekre hajlandók. — Niemeyer arra figyelmeztetett, hogy a heveny izületi csúznál a rendesen csak mérsékelt fokú testhőmérsék ritkább esetekben igen magas fokra hághat s még szabatos hőmérséki meghatározások által a nevezett ese­tekben kizárva nincs a láz és hőmérsék oly magasra emelke­dése, melynél az élet kialszik, addig azon föltevény, hogy ezen esetek vérmérgezésen alapulnak, nem látszik jogosnak. A köz­­lött kórrajzokban hiányzanak a hévmérői meghatározások. Niemeyer nézete figyelmet érdemel, a hőmérői meghatározások fontosságát tünteti elő. — Wunderlich, ki a hévmérői megha­tározások fontosságára kórismér s jónlati tekintetben tett fi­gyelmessé s e téren legkiterjedtebb tapasztalattal bir, így szól: „Ich wüsste nicht, wo die Pathologie oder die Lehre vom Menschen überhaupt eine zweite gleichgünstige und gleich willkommene Gelegenheit darböte, für verborgene Vorgänge einen exacten Maszstab zu gewinnen.“ Tängel arra figyelmeztet, hogy a heveny Csúz folyamá­ban létre­jövő lobos szövődések befolyását az idegtünemények fellépésénél kellőleg méltányolni kell. Szerinte a heveny csúz­nál szintúgy mint más heveny bántalmaknál a betegség folya­ma alatt kisebb-nagyobb beidegzési eltérések jönnek elő. Elfo­gultság, könnyű tévengés, nyugtalanság, álmatlanság, m­ulé­­kony szorongatási érzelmek, ingerlékeny embereknél gyakori s fontosság nélküli tünetek, néha súlyos beidegzési tünetek mind az előbbieknek fokozódásai u. m. az ájulás, heves téven­gés, kábultság, lánggörcsök, a heveny betegségek folyamá­ban különböző gyakorisággal jönnek elő. A kedvező feltétel a heveny betegség folyamában az idegtünetek létrehozására a a felmagasztalt idegingerlékenység , mint ezt némely egyé­neknél tanosodási korszakban, hiányos táplálkozásnál, a test­i lélek kimerítő erőfeszitésénél, hosszabb ideig tartó heves­­ fájdalomnál, méhszenvnél, kedélyizgalmak s némely élvezeti s­s ingerszerekkeli visszaélés által tapasztalni lehet. — Thib­al is ily értelemben nyilatkozik: „Interrogez les dispositions phy­­siologiques, soit innées, soit acquises du malade qui fait l’ ob­­jet de votre observation, interrogez ses habitudes hygiéniques, interrogez son état moral, apprenez surtout a saisir les condi­tions particuliéres d’ innervation dans lesquelles la maladie a pu le surprendre, et dans la majorité des cas vous arriverez a pénetrer la cause secrete de l’ ataxie.“ — Ezen vélemény úgy látszik helyesebb, mint az ismeretlen csúzos kórlényeg­nek fajlagos elváltozása, vagy a határozatlan, ismeretlen vér­fertőzésnek felvétele. A heveny csúznál a nagy fájdalom, moz­dulatlanság, a láz, bő izzadás, a szakadozott alvás, az ízüle­teknek egymásutáni s gyakran ismételt bántalmazása, a­me­lyek a beteg reményét megingatják, oly mozzanat, a­mely a beteg izgékonyságát fenntartja s a mely ily egyesített cso­­portozatban kevés betegségben van meg ; ebből némikép ma­gyarázható, hogy a csúzt követő elmebántalmak többnyire a búskomorság jellegeivel bírnak, s az üldözési tévengés a tü­net- 68szletben oly gyakran jön elő.­­ Azonban el kell ismerni, hogy minden egyes esetben a felmagasztalt ingerlékenységet, mint a beidegzési tüneteket előidéző mozzanatot, meggyőzőleg ki­mutatni nem sikerül. Erősen ható s nagy adagban alkalmazott szerek s gyógyeljárások, minthogy általuk a heveny csúz természetes, rendes lefolyása zavartatik, aki viszonyba hozattak a heveny csúz folyamában fellépő idegtünetekkel. A gyógyeljárásnak befolyását kétségbe vonni nem lehet, de tapasztalat, hogy bebizonyítva nincs; az idegtünemények úgy a várakozó mint más különbféle gyógyeljárásnál előjönnek. Mily arányban­­ Auburtin a kínait okolja, ezt megc­áfolja Beau egy esete, melyben kínal használatánál az ideges tünetek felléptek, ennek daczára a kínal tovább folytattaték, és a beteg meggyógyult. Előidéző okok : előrement elmebetegségek, különbféle idegkórok, rendetlen életmód, szeszes italok mértékletlen élvezete. Gyógyeljárás tekintetében azon kérdés merül fel, mily eljárás követendő, hogy az idegtünemények kifejlődése lehetőleg korlátoltassék ? Kellő tekintettel a heveny csúz bi­zonytalan tartamára, a szövődésekre, minden túlságos beha­tást kerülni kell, hogy azon kedvező feltételek ki ne merülje­nek, melyek a további lefolyásra megkívántatnak ; továbbá a kórtüneti eljárás gonddal kezelendő; az ápolók részéről ügyes­ség, kimélet kívántatik meg. Fontos a beteget a türelemre elő­készíteni, mert a heveny csúz szabvány nélkül foly le s gyak­ran alig engedve, elébbeni hevességgel előáll, a beteg reményt vesztve, kétségbe esik, aggasztó szorongatástól, halálteli féle­lemtől tepetik meg. Lehetőleg fel kell tartani a beteg lelkü­­lete s kedélye nyugalmát, s félelmeit s baljóslatú előérzeteit eloszlatni. A kifejlődött idegjelenségekkel szemben az érvágás, has­hajtók , higanykészítmények kerülendők , több esetben ezek alkalmazása mellett rögtöni összeesés, kábálom, halál követke­zett. Bouillaud tizenöt esetben, csak egy gyógyulást képes ki­mutatni. A nadályok alkalmazása a halánték a csecsnyújtvány­­tájon, vértorlódási tünetösszlet mellett, az eset kívánalmai sze­rint ismételve, kisebb-nagyobb számmal, hideg fejborogatások egyidejű alkalmazása mellett több esetben kedvező sikert eredményeztek. Azon körülmény alapján, hogy az idegjelenségek fellé­pésénél gyakran tapasztalni lehet az ízületi bántalm­ak enyhü­lését , némely karbuvárok az elvonó szereknek különösen a hólyaghúzónak erélyes alkalmazását a bántalmazott ízületekre javasolják s kedvező lefolyású eseteket az eljárás támogatá­sául közük Marotte, Beau, Tüngel, száraz forró bőrnél, a szellemi működés elnyo­­mottságánál, a tévengésnél, különösen a hystericus rohamok­hoz hasonló rohamoknál s fiatal leányoknál a hideg begöngyö­­léseket ajánlja. Callin az idült eseteknél a hideg vízgyógymódtól, ha az észszerűen a concret eset kívánalmai szerint alkalmaztatik, legtöbbet vár. 18. 320 -

Next